Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
sága csökkent. Ezért a társulat, s a gátak államosítása után a vízügyi igazgatóság a munkát folytatva, az 1942—1956. évek során kiegészítette a gátakat úgy, hogy azoknak magassága az 1941. évi jeges árvíz fölött 1,0 m biztonságú. Az 1945—1949. évek között épült ki a makádi bekötőgát, melynek hatására az egész Soroksári Dunaág ármentesített területté, s a Dunaág partjain vezető gátak П. rendű védvonalakká váltak. A Csepel-sziget gátjain a társulat megalakulása óta csak az 1941. és az 1956. évben volt szakadás. Az első Lórévnél a gát külső rétegeinek átfa- gyása folytán, a második a tassi vízerőműnél talajtörés folytán. Ezeket helyreállították. A gátak magassága általában megfelelő, csak az altalaj ad sok helyen aggodalomra okot. A védművek kiépítésével 19 027 ha területet ármentesítettek. A szigeten tizenegy község települt. A mentesített árterület túlnyomórészt szántó. A szigeten hat gátőrjárás és nyolc kiépített őrtelep van. A Csepel-szigeti gátak mentén az árvízvédelmi távbeszélő hálózat kiépített. ÉRDI ÖBLÖZET Az öblözetet védő gát Érd község déli részén a dombokból indul ki, követi a Duna-part vonalát és csatlakozik a Fővárosi Tanács Nagytétény sertéshizlaldái védműveihez. Az árvédelmi töltés helyén eredetileg nyárigát épült. Az 1941. évben alakult Középduna Jobbparti Armentesítő Társulat összefüggő védőtöltést épített ki az 1941. évi árvízszín felett 1,0 m-es biztonsággal, 4,0 m koronaszélességgel, a vízfelőli oldalon 1:3, a mentett oldalon 1:2 rézsűhajlásokkal 3108 m hosszban. Ugyanakkor a Sulák árok vizének levezetésére csőzsilip és 1 m3/sec teljesítményű zsilip épült. A gát államosítása után süllyedések következtében a biztonsági magasság 30—50 cm-re csökkent. Ezért a vízügyi igazgatóság a gátat megerősítette, a mértékadó árvízszín felett 1,00 m biztonsági magassággal, 4,00 m koronaszélességgel és mindkét oldalon 1:2 rézsűhajlásokkal építette ki, gátőrházat és raktárát létesített. Az árvízvédelmi töltés állékonysága jó. A töltés kiépítése óta gátszakadás nem volt. Az egész érdi öblözet egy gátőrjárás, melyben az árvédelmi telefonhálózat kiépített. DUNAFÜREDI ÖBLÖZET Az öblözetet délről, keletről északról az árvédelmi töltés U-alakban veszi körül. A területet eredetileg kezdetleges nyárigátak védték és majdnem minden árvíz elöntötte. A föld birtokosa felparcellázta s a parcellázást a Postatakarékpénztár átvette, 1940. évben úthálózatot és belvízi csatornahálózatot készített. Az 1940. és 1941. évi árvizek a területet elöntötték, ezért 1942—43. években gátakat építettek, az 1941. évi mértékadó árvízszint felett 1,00 m-es biztonsággal, 4,0 m koronaszélességei és 1:2 részühajtásokkal. A gátat közvetlenül a Duna-partra helyezték, véderdőnek nincs helye, ezért a gátat kő- és betonlap burkolat védi. Mióta a gátat a vízügyi igazgatóság átvette, az erősítette, sapkázta, de ezáltal a koronaszélesség 2.5—3,0 m-re csökkent. A töltésnek keresztmetszeti és magassági hiányai vannak és a gáton csur- gasok is jelentkeztek. Az öblözet belvizeit 2 db 1,2 és 0,6 m 0-jű csőzsilip vezeti le. A 257,5 ha ármentesített területen sok nyaraló és víkendház van. A terület egy része szántó. Du- nafüredet üdülőteleppé nyilvánították és gyorsan fejlődik. Itt 1941. év óta gátszakadás nem volt. A 4652 m hosszú védvonal egy gátőr járás, ahol gátőrház, raktár és árvédelmi telefon van. Városi kezelésben lévő fővédelmi vonalak Azoknak a városoknak, melyekből Budapest alakult, különösen Óbudának és Pestnek már a török hódoltság óta is voltak kezdetleges védgátjaik, mégis az árvizek, különösen az 1775. és 1799. években sok kárt tettek. Az 1838. évben Pest városa nagy részben elpusztult, és 155 emberélet is elveszett. Az árvizek fő oka az volt, hogy a szabályozatlan Duna-mederben jégtorlaszok keletkeztek és magasra duzzasztották a vizet. A meder szabályozása után az új anyapartokon városrendezési és közlekedési érdekből is az 1853—1859. évek során, majd később 1871—1943. évek között rakpartokat épített tek. A rakpartok felső élét úgy készítették, hogy azok a rakpart felső szélén levő parapet fallal együtt a +10,00 m magas víz ellen védelmet adjanak. Minthogy a fővárosban mértékadó árvíz az 1876. évi jeges árvíz magassága 867 cm; e művek biztonsága 133 cm. Ehhez járult még, s a biztonságot növeli, hogy a rakpartokat fel is töltötték és ezért a főváros e védművei nem gátak, hanem 50, sőt 100 m szélességű utcák, rakpartok és más feltöltések. Mikor a peremvárosokat a fővároshoz csatolták, a fővároshoz olyan területek kerültek, melyek árvédelmi biztonsága messze elmaradt a régi főváros biztonsága mellett. E gátak biztonsága a mértékadó vízszint fölött 0,6 m—1,0 m között változik. Minthogy a főváros területére eső árteret nemcsak természetes magaslatok, hanem a mértékadó árvíz magasságáig feltöltött utcák is sok öblözetre bontják, melyek egymástól tárgyilagosan szét sem választhatók és egyértelműen meg sem különböztethetők, a főváros árvédelmét nem öblözetenként intézi, hanem védvonalát azok Duna,-parti fekvése, a természetes fejlődés és a kiépítés mértéke szerint hét árvédelmi szakaszra bontotta. E szakaszok a következők: 116
