Közép-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 6., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
A rétegekben tárolt víz fajlagos értéke hasonló. A teljes sztatikus készlet mennyiségét a rétegek méretei szabják meg. A sztatikus vízkészlet számbavételénél a mozgásállapotot nem tekintjük, csak az adott víztérfogatot számítjuk. A különböző vízvezető rétegek fizikai tulajdonságai mind természetes állapotban, mind mesterséges beavatkozásnál elsősorban a vízmozgás lehetőségeit, a vízkitermelés. a víznverés adottságait, s nem a vízkészletet szabják meg. A vízvezető rétegek elhelyezkedésének ismerete a víztermelő berendezések telepítési helyének kiválasztását teszik lehetővé, de a kutak pillanatnyi vízbősége önmagában nem jellemzi a tartósan kitermelhető, folyamatosan után- pótlódó dinamikus vízkészletet. A dinamikus talajvízkészlet több összetevőből áll, nagyságát elsősorban az utánpótlás fajtája és mértéke, valamint a hidrológiai körfolyamatot befolyásoló egyéb adottságok szabják meg. A felszínalatti vízkészlet meghatározásánál elsősorban azt keressük, hogy hol találhatók jó vízadó rétegek, amelyékből gazdaságosan víz termelhető. Az 1:500 000 méretarányú „Talajvízkészlet” c. térképen a jelenleg ismeretes adatok alapján azokat a területeket tüntettük fel, ahol a felszín közelében (max. 30—35 m mélységig) nagyobb kiterjedésű vízvezető rétegek helyezkednek el. Az eddigiek során a geológiai kutatás a felszínközeli vízvezető rétegek elhelyezkedését nem tisztázta még kielégítően, s így a fent jelzett térképen feltüntetett vízvezető rétegek határai, valamint jellemzői a későbbiek során kissé módosulhatnak. A laza üledékes kőzetek osztályozására számtalan módszer ismeretes. A gyakorlat igényeinek megfelelően, a fontosabb vízvezető rétegeket az alábbi csoportosításban foglaltuk össze. 1. Homokos kavics, kavics. Az átlagos szemcseátmérő, D átl. > 2 mm. A szivárgási tényező, к > 6 X Ю-1 cm/s. H = 10 m-es rétegvastagság esetén, 150 mm-es átmérőjű fúrt kútnál várható fajlagos vízhozam (a kút vízbősége, vízadóképessége), q > 2000 lit./ perc fm. 2. Kavicsos homok. D átI. = 1,5—2 mm к = 3 X 10-1—6.10-1 cm/s A fajlagos vízhozam, q = 1000—2000 lit./perc. fm. 3. Murvás durva homok, durva homok. D átl, = 0,5'—,5 mm к = 6 X 10-2—3.10-1 cm/s A fajlagos vízhozam, q = 200—1000 lit./perc. fm. 4. Homok. D áti. = 0.2—0,5 mm к = í X 10-a — 6 X 10-2 cm/s A fajlagos vízhozam, q = 50—200 lit./perc. fm. 5. Finom homok. D áti.< 0,2 mm к < 1 X 10—2 cm/ s A fajlagos vízhozam, q < 50 lit./perc. fm. A vízadó rétegek elhelyezkedése és az előzőekben felsorolt jellemző adatok tájékoztatnak arról, hogy az ország különböző területein milyen talaj- vízkitermelési lehetőségek vannak. A dinamikus talajvízkészlet is azokon a területeken, ahol jó vízvezető rétegek fekszenek, rendszerint kissé nagyobb, mint azokon, ahol a talajvíz finomabb szemcséjű rétegekben foglal helyet, de a vízvezető rétegek fizikai tulajdonságai szükségszerűen nem befolyásolják a dinamikus talajvízkészletet. A dinamikus talajvízkészlet nagyságát elsősorban az utánpótlódás fajtája és mértéke, valamint egyéb hidrológiai adottságok szabják meg. A sztatikus talajvízkészlet nagyságát, mivel a vízadőrétegek geometriai méretei kielégítő pontos^ Sággal még nem ismeretesek, nem foglaltuk öszr- sze. A dinamikus talajvízkészlet jellemzőit, amit az egész országra kiterjesztett 'hidrológiai megfigyelések és hidraulikai törvények alapján foglaltunk össze, a 11. sz. térkép szemlélteti. A vízszíningadozás övezetében előálló átlagos évi víztérfogatváltozás azt a helyhezkötött talajvízforgalmat fejezi ki, ami pozitív értelemben az évi utánpótlódásból származó víztérfogatnövekedés, negatív értelemben a természetes fogyasztási tényezők hatásaként előálló víztérfogat csökkenés. Ez az érték a legtöbb területen 100—200 mm víz- oszlopmagassággal jellemezhető. Nagyobb értékek a folyók partmenti sávjain, 100 mm-nél kisebb értékek azokon a területeken fordulnak elő, ahol a talajvíz nagyobb mélységben helyezkedik el. Ha a talajvíztükör mélysége 7—10 m-nél nagyobb, ta- lajvíszín ingadozás nem mutatkozik és így periodikus víztérfogat-változás sincs. Ez a vízforgalom természetes állapotában, mesterséges beavatkozás, kitermelés nélkül is egyensúlyban van. A teljes talajvízforgalom magában foglalja a csapadékbeszivárgás, párolgás, hozzá- és elfolyás hatásaként jelentkező összes vízforgalmat, az alapkészleten kívül, évenként periodikusan jelentkező többlet vízmennyiséget, területegységre vonatkoztatott fajlagos értékben (1/s km2) kifejezve. A talajvízforgalom egyes tényezőit a dinamikus talajvízkészlet mennyiségi jellemzői adják. Vízgazdálkodási, mérnöki szemlélet szerint elsősorban a dinamikus vízkészlet mennyiségi jellemzőinek ismerete fontos, amelyek alapot nyújtanak a célszerű és gazdaságos vízgazdálkodás kialakításához. A talajvízkészlet természetes állapotában kitermelés nélkül is egyensúlyban van. Vízkitermelés csakis a jelenlegi vízháztartás megbontása révén lehetséges. Általában a műszaki beavatkozások mind negatív, mind pozitív irányban befolyásolhatják a természetes egyensúlyi helyzetet. Ennek megfelelően nem beszélhetünk valamely egységesen megadható „vízkészletmennyiségről”, hanem a vízgazdálkodási tervezést lehetővé tevő mennyiségi jellemzőket keressük. A sztatikus vízkészlet kitermelésével egyszer s mindenkorra szóló vízkészlet-fogyasztást, vízbányászatot állíthatnánk be. A vízgazdálkodási tervezés a hidrológiai körfolyamatban résztvevő, dinamikus vízkészlet egy részének folyamtos kitermelésére és hasznosítására törekszik. Az évenkénti utánpótlódás teljes mértékben nem hasznosítható, mert a természetes fogyasztási tényezők ezt víz- kitermelés nélkül is felhasználják. így elsősorban arra törekszünk, hogy a dinamikus talajvízkészlet 91
