Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2.313 Összefüggés a szomszédos területek felszíni vizeivel ző vízhasznosítási célok szempontjából való minősítés. Ez utóbbi cél a vízkémiában használatos majdnem valamennyi komponens meghatározását szükségessé teszi. Pl. ivóvíz minősítésénél legfontosabb az oxigén- és nitrogénháztartás, valamint a coli- titer és a lebegő anyag, az öntözésnél az összes oldott só és Na %, a kazántápvíznél a keménység, stb. ismerete. Minden vizsgálatnál meghatározzák tehát a következő komponenseket: vízhőfok C°; pH; lúgosság W°, vezetőképesség 106 íí -1 cm-1; összes keménység nk°; kalcium, magnézium, kálium, nátrium, vas, szulfát, foszfát, klorid, ammonia, nitrit, nitrát, oxigénfogyasztás, oxigéntartalom mg/Iit: oxigén telítettségi %; karbonát, szabad C02, BOI5, НСО.Ч ; összes száraz anyag, összes oldott anyag, összes lebegő anyag, összes szerves anyag, oldott szerves anyag, lebegő szerves anyag, összes ásványi anyag, oldott ásványi anyag, lebegő ásványi anyag mg/lit. A vízminőség vizsgálatával egyidőben szükséges megállapítani a vízhozamot is. Esetenként szükség van különleges szennyeződések (fenol, króm, cián stb.) ismeretére is. Vízmintákat általában hossz-szelvényszeröen (szelvényenként egy-egy pontban), különlegesebb esetekben ezen kívül kijelölt keresztszelvények több pontjában is vesznek. A hossz-szelvény mintavételi helyeit úgy jelölik ki, hogy a beömlő vízfolyások és szennyező források okozta változásokat, és' a vízfolyás öntisztító képességét követni lehessen. A keresztszelvény-vizsgálatokat a szennyező források felett és alatt jelölik ki, hogy a szennyeződés egyenletes elkeveredéséről kapjanak képet. A rendszeres ellenőrző vizsgálatok végzésénél a vízmintákat a a felszíntől számított 30 cm mélységből veszik. Nagyobb vízfolyások keresztszelvény-vizsgálatánál esetenként, a felszíntől a fenékig mélységi mintákat is vesznek. A vízminták feldolgozását laboratóriumban végzik. erre a célra 2 liter vizsgálandó vizet szállítanak be. Helyszínen történik az oldott oxigén lecsapása, a szabad CO2 és az ammonia, ill. oxigénfogyasztás meghatározása. Különleges esetekben a vízminőség napi ingadozását 48 órán át óránként ellenőrzik. A jelenlegi felszíni vízminőségi ellenőrző hálózat gerince a Vízügyi Igazgatóságoknál működő 12 minőségvizsgáló laboratórium. Ezek évszakonként egy alkalommal — vagy az adottságoknak megfelelően ettől eltérően —. tervszerűen vizsgálják a vízfolyásokat kb. 600 mintavételi helyen hossz-szelvényszerűen és kb. 20 keresztszelvényben. A meghatározásokat a VITUKI által összeállított vízvizsgálati módszerek szerint végzik, országosan egységesen. Ezeket a módszereket az Intézet a közös csehszlovák—magyar felszíni vízvizsgálatok végzésénél a Csehszlovákiában használatos módszerekkel egyeztetve alakította ki. A rendszeres felszíni vízminőség-vizsgálatok további feladatai: még több adat gyűjtése a vizmőség ingadozásának megállapítására a különböző vízhozamok függvényében, továbbá adatszolgáltatás a vízjogi engedélyek kiadásához és a meglévő vízjogi engedélyek felülvizsgálatához, adatszolgáltatás az 1/1961. Korm. sz. rendelet végrehajtásához, végül a vízfolyások szennyvíz-terhelhetőségének megállapítása. Területünk három helyről kap vizet. Vízkészletének döntő többségét a területhatáron haladó és a 6. TVK-egységből átlépő Duna képviseli. A külső területről érkező víz másik része a 3. TVK- egységből, a Sió-csatornán, harmadik része pedig a Kapos folyón, a 4. TVK-egységből érkezik. Magán a területen a vízkészletnek csak elenyésző hányada ered. A tározó vizek a Dunán keresztül hagyják el területünket és jutnak el a 4. és 7. TVK-egység területére. Az alábbiakban a fenti kettős bontásban tárgyaljuk a szóbanforgó kérdéseket. A Duna folyam az Alpok, a Morva-medence és a Kárpát-medence északnyugati részének, valamint az 1. és 6. TVK-egységnek vizeit összegyűjtve érkezik területünkre. Vizének zöme külföldről származik. Mind Ausztriában, mind Csehszlovákiában egyre nagyobb méreteket öltenek a Dunán, illetve mellékvizein a tározóépítések (főleg vízerőhaszno- sítási célzattal), azonban ezeknek vízhozamokat érintő hatása — már csak nagyobb távolságuk miatt is — területünkön alig mutatkozik. A csehszlovák—magyar Duna-szakaszon és közvetlenül felette (osztrák területen), valamint a Duna-ka- nyarban vízerőhasznosítási lehetőségek rejlenek, melyek megvalósítása ügyében nemzetközi tárgyalások folynak. Ugyancsak most vannak kialakulóban az ún. Felső-Duna (a csehszlovák—magyar közös Duna-szakasz nagyobb esésű része) szabályozásának elvi alapjai. A tárgyalás alatt álló és tér-* vezett komolyabb beavatkozások végrehajtása kétségtelenül megváltoztatja a vízkészletek időbeni megoszlását, nemcsak közvetlenül a beavatkozások helyén, hanem a folyó alsó szakaszain is. A 3. TVK-egységből érkező vizek a Sió-csatornán keresztül jutnak el területünkre. A 3. TVK- egységben végzett vízimunkálatok és vízhasználatok a Balaton nagy víztömegének (tározóterének) kiegyenlítő hatására területünkön nem éreztetik befolyásukat. A Sió vízjárására döntő azonban a Balaton »vízszintszabályozásának, vízelvezetésének rendje. Ugyancsak a Sió fogadja be Simontornya határában a 4. TVK-egység területéről a Kapósban érkező vizeket. A Kapos vízgyűjtőterületén végzett nagyobbarányú vízügyi munkálatok a Kapos vízjárásában már éreztethetik hatásukat, nem is beszélve a Kapóson magán végrehajtott esetleges szabályozási munkáról, melyek a Sió-csatorna vízjárására is kihatással lehetnek. Vízminőségek tekintetében a Duna szennyezetten érkezik a területre, főleg Budapest házi- és • ipari eredetű szennyvizeinek hatására. Mivel a Duna nagy öntisztulási képességgel rendelkezik, területhatárunkon haladva vize elfogadható, illetve kissé szennyezett minősítésűvé alakul. A Balatonból érkező vizek nem kifogásolhatók, azonban a Sió-csatorna vize — különösen a nyári idényben és ha nincs vízeresztés — a siófoki üdülőközpont A szomszédos területekről érkező vizek 68
