Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
3/a táblázat Napsütéstartam maximuma (1), átlaga (2) és a minimuma (3) órákban Kalocsa (1901—59) 1 IП. Ш. ! 1 V. 1 VL 1 VII. j VIII. IX. X. XI. XII. Év (1) 106 160 247 278 347 386 390 339 292 236 138 93 2454 (2) 63 92 150 185 254 273 306 282 212 147 76 48 2088 (3) 10 19 84 103 175 191 189 208 48 38 30 15 1565 3/b táblázat Napsütéstartam maximuma (1), átlaga (2) és a minimuma (3) órákban , Pécs (1926—59) I. И. III. IV. V. VI. vn. Vili. IX. f i X. XI. XII. Évi (1) 110 169 228 286 320 344 379 334 254 210 139 97 2372 (2) 67 93 136 179 249 266 299 278 193 141 73 51 2025 (3) 30 18 83 103 143 187 231 218 127 87 25 11 1830 Táblázataink tanúságot tesznek arról, hogy a napsütés hazánkban meglehetősen szeszélyes elem, hiszen márciustól októberig minden hónapban 150— 200 óra ingadozást is mutat, ami felér a tavaszi és őszi átlagos összegek nagyságával. A június—július maximumokat a Földközi-tenger környékéről, a december—januári minimumokat az északi sarki tengerek tájáról érkező légtömegek uralmának tulajdonítják. A Mezőföld adatait leginkább jellemző Kalocsán (3/a táblázat) a legnagyobb, 200 óra körüli ingadozást június—július és szeptember mutatja. Az egyik a nyári monszum, a másik a vénasszonyok nyara érvényesülésének vagy elmaradásának hatását szemlélteti. (Pécs havi napfényóráinak ingadozása — a Mecsek-nyúj tóttá védettség és az erőteljesebben érvényesülő mediterrán hatás miatt — jóval kisebb, évi menete kiegyenlítettebb Kalocsáénál: ám épp ezért kevésbé is jellemző annál területünk alföldies, szélsőségesebb viszonyaira.) Ugyancsak Kalocsa adatai szemléltetik azt a területünk kontinentális jellegéből adódó sajátságot, hogy míg a különösen napfényes hónapok napfényóráinak száma megközelítheti a sokévi átlagérték másfélszeresét-kétszeresét is, a legborultabb hónapok, december és január, minimumai az átlag ötödrészéig is csökkenhetnek. 2.223 Derült, borult és ködös napok A borultság fogalmában a felhők és a köd égbolttakaró, sugárzást visszatartó szerepe egyesül. Jelentősége a sugárzás és általában hazánk légtere energiaviszonyainak alakításában döntő. Területünkön az évi átlagos borultság értékei országos viszonylatban alacsonyak: 50—57% között ingadoznak. Legkisebb a borult-, s legmagasabb a derült napok száma a Siónak a Kapos torkolata alatti szakasza mentén, e sávtól távolodva átlagos számuk fokozatosan mintegy 20—25%-kal változik. Területünk átlagos viszonyait a 4/a táblázatban Székesfehérvár, a különösen kedvező helyzetű Sió menti sávét pedig a 4/b táblázatban Hőgyész adataival mutatjuk be. A táblázatokban a derült és borult napok átlagos száma mellett az égbolt felhők vagy sűrű köd által való takartságának, 4/a táblázat A derült (1) és borult (2) napok átlagos száma és a %-os borultság (3) Székesfehérvár (1901—30) 1 I. II.. 1 m* 1 IV. 1 vVI. 1 VII. 1 VIII. IX. 1 X* XI. XU. Év (1) 3,5 3,5 4,6 4,4 5,6 6,0 7.9 8,5 8,0 6,0 3,7 2,0 63,7 (2) 14,2 10,8 9,5 8,0 5,6 5,8 4,2 4,0 6,0 9,8 11,6 16,9 106,5 (3) 68 63 57 55 52 52 46 42 49 58 67 76 57 4/b táblázat A derült (1) és borult (2) napok átlagos száma és a %-os borultság (3) Hőgyész (1901—30) I. 1 H. 1 Ш. 1 w. 1 V* VI. vn. 1 vni. IX. I X. XI. 1 xn- 1 Évi (1) 4,9 5,0 5,9 5,4 7,6 7,0 9,8 12,0 9,8 7,4 5,1 3,0 82,9 (2) 12,5 8,2 7,4 6,8 4,9 4,5 3,5 3,1 5,6 6,8 9,8 15,3 88,4 O) 61 57 52 51 45 43 37 38 42 49 59 67 50 S3 »
