Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

mosan a felszínen van, a várpalotai medencébenW||í|kozatosan agyagosod va megy át a felső eocén már- fúrásokban, maid ismét felszínen Inota és Iszka-j|JjI gájába és agyagmárgájába. szentgyörgy között, végül Tabajdon fúrásokban került elő. Az alsó és középső triász a permmel párhuzamos sávban húzódik, karsztos kőzetei al­kotják az ú. n. íőkarsztkőzet alatti karsztemelete- ket. Ezeket az egykor összefüggő karsztos kőzete­ket a Balatonnal párhuzamos torlódásos törések és ezekre merőleges harántos elmozdulások feldara­bolták, így több-kevésbé elkülönült karsztemele- tek alakultak ki. Kis területük és viszonylagos vé­konyságuk miatt lényegesen kevesebb karsztvizet tárolnak, mint az ú. n. íőkarsztkőzet. Főkarsztkő- zetnek nevezzük azokat a karsztos rétegeket, me­lyek vízszintesen és függőlegesen nagykiterjedésű összefüggő tömeget alkotnak, tehát bennük na­gyon sok karsztvíz tározódik. A főkarsztkőzetet a felsőtriász fődolomit, dachsteini mészkő és az alsó liász mészkő alkotja, a Bakonyban összesen kb. 800 m vastagságban. A főkarsztot az alsó és kö­zépső triász karsztjától többszáz méteres márga összlet választja el, ez egyúttal a főkarszt fetküje, mely a Séd völgyében Veszprém körül kis folto­kon a felszínre is kerül, így a főkarszt itt magas- karszt jellegű. A főkarszt magasfelszínű vize nem tud lecsapolódni a Balaton felé, mert a Bakonyt a Balatonfelvidéktől elválasztó veszprémi törés kö­vetkeztében az alsó és középső triász vízzáró kő­zetei elzárják az útját. A Bakonyban a jura alsó liásznál fiatalabb tag­jai vékonyabbak és kicsiny elterjedésűek, így víz- földtanilag mészköveik sem jelentősek. A bakonyi alsó kréta legnagyobbrészt karszto-. sodó karbonát kőzetekből áll. Felette 50—100 m-es agyag és márga összlet települt, melynek vízföld­tani jelentősége nagy, ugyanis a Bakonyban ez az egyetlen jó vízzáró képződmény a felső triásztól a felső krétáig. E felett ismét mészköves összlet következik, majd erre márga (60—140 m), mely­nek magasabb agyagos része némileg vízrekesztő. A Vértes krétája egyszerűbb és hézagosabb, mint a Bakonyé. Az alsó jura dachsteini mészköve (mely még a főkarszthoz tartozik) felett települő karsztosodott és vízzáró rétegekkel elválasztott kőzetek alkotják a íőkarsztkőzet feletti karsztemeleteket. Kisebb vastagságuk és kicsiny területük miatt lényegesen kevesebb vizet tárolnak; szerkezeti mozgások kö­vetkeztében különféle magasságban helyezkednek el. A fedőhegység legidősebb képződményei az eocénben rakódtak le az alaphegység különböző korú üledékeire. A felső triász dolomit karsztos töbreiben Gánton fedő nélkül, Iszkaszentgyörgyön alsó eocénnal fe­detten nagytömegű, értékes bauxit van. 2.112 Fedőhegység Az alsó eocén nagyrészt agyagos szenes üledék­sorú, Móron és Balinkán művelt széntelepekkel. Felette legtöbb helyen a főnummulinás mészkőnek nevezett összlet van, 100 m-t is elérő vastagságban. Időben az alsó eocén felső részét és a középső eo­cént tölti ki. A középső eocén mészkő fölfele fo­A középső és felső eocén határán andezittufás betelepülések vannak. A Velencei hegységben a gránitot andezit törte át, ezt korban a fenti tufával azonosítják (L. 3. ábra). Az eocén tenger legna­gyobb kiterjedését nálunk a felső eocénban érte el. Helyenként parti mészkő rakódott le ekkor. Az egész bakonyi eocént Várpalotán fúrással harántolták, a felső eocént Lovasberényben mély­fúrás érte el. Az eocén mészkövei és mészmárgái, elsősorban a nummulinás mészkő a főkarsztkőzet feletti legfontosabb karsztemelet. Az oligocént a Középhegység északnyugati pere­mén és a Móri árokban találjuk. Az É-i Bakony­ban a középső oligocén édesvízi agyagos kőszenes összlet települt, fedőjében kaviccsal és konglome­rátummal. A Vértesben a kisebb zárt medencékben ugyancsak szárazföldi, helyenként széntelepes felső oligocén rakódott le (Vértessomlyó). A kőzet anya­ga változatos, vízzáró és vizvezető képződmények lencsés településben találhatók. 2.113 Medenceüledékek A középső miocén mélyebb (helvéti) szárazföldi kavicsos képződményeit az É-i Bakonyból és a Bicskei öbölből ismerjük. Az alsó helvéti tavi, főleg agyagos szenes rétegsort Várpalotán fúrás tárta fel. A középső miocén helvéti tenger üledékei a felszínen is Várpalota körül, mélyfúrásokból a Bicskei öbölből ismertek. A herendi és várpalotai tartanai szíéntelepeken kívül említendő tengerpart- -, közeli képződmény az ún. lajtamészkő. У A Bicskei öböl keleti szegélyén, gyakran a lajta- mészkőre települve található a jellegzetes felső miocén durva mészkő. A miocén mészkövek vízföldtani jelentősége te­rületünkön nem nagy. A mélyebb miocén száraz­földi rétegsorában vannak jó vízadók, de a szá­razföldi összlet durva üledékeiben olyan nagy a változatosság mind kiterjedésben, mind vastagság­ban, mind pedig agyagosságban, hogy vízföldtani szerepük ezért helyenként erősen változó. Területünkön a miocén vulkánosság termékei közül ismerjük a várpalotai széntelepek fedőjében levő bentonitoeodott tufát, a bándi bentonitot és a sárszentmiklósi kőfejtőből a riolittufát, ez utóbbi Dunaújvároson és Kulcson mélyfúrásból is előke­rült, tehát valószínűleg nagy területen van meg. A tufa vízföldtanilag kedvezőtlen képződmény, Sárszentmiklóson kívül valószínűleg nagyobb terü­leten a felszín közelében lehet. A vízföldtanilag sokkal kedvezőbb pannoniai üledékű területen az ismeretlen elterjedésű és csak kevés helyen is­mert települési mélységű tufa a mélységi vízellá­tásra kedvezőtlen szigetet jelent. A TVK-egység nem hegyvidéki részén legfonto­sabb képződmény a felszín közelében mindenütt meglevő felső pannon rétegsor. Az alsó pannont csak mélyfúrásból (Dunaújváros) ismerjük. Víz­földtanilag a felső pannon felső részében levő ún. oszcillációs szakasz homokrétegei a fontosak, ame­lyek akkor ülepedtek le főleg folyóvizi úton, ami­kor a pannoniai beltó partvonal ingadozásai miatt 44

Next

/
Thumbnails
Contents