Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2. AZ 5. KELETDUNÄNTÜLI TVK-EGYSËG TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI 2.1 Vízföldtani és talajviszonyok 2.11 A TERÜLET FÖLDTANI FELÉPÍTÉSE A földtani viszonyok ismertetésének célja, hogy egyrészt általános tájékoztatást adjunk a területről, másrészt előkészítsük a „2.44 Mélységi víz” c. fejezetet. Az anyagot alaphegységre, fedőhegységre és medence-üledékekre bontva tárgyaljuk. A hármas tagozódás azonban földtani irodalmunkban nem takar feltétlenül azonos korbeosztást. (A miocénkorú rétegeket pl. a Kisalföld alatt vagy Somogybán medenceüledékeknek nevezik, míg a Mecsekben a fedőhegységhez sorolják.) Az egységes tagozódás érdekében a TVK-ban — a szokásoktól némileg eltérően — az alaphegység, fedőhegység, medenceüledék elnevezést földtani korokhoz kötjük. így alaphegységi képződménynek nevezzük a Föld őskorától a Föld középkorának végéig, a felső krétával bezáróan keletkezett kőzeteket; fedőhegységi képződménynek tekintjük a paleogént, vagyis az eocént és oligocént, végül medenceüledékek címszó alatt foglaltuk össze az alsó miocéntől napjainkig keletkezett kőzeteket. Ez a csoportosítás jelenthet ugyan nehézséget, mert pl. a miocén képződmények néha fedőhegység jellegűen jelentkeznek, máskor pedig nem lehet őket a felső oligocéntől szétválasztani. Az oligocén rétegek azonban vízföl dtanilag általában kedvezőtlenek és legtöbbször nagy vastagságuk folytán jól elválasztják a vízadásra kedvezőbb, eooénnel végződő és miocénnel kezdődő rétegeket. Az alaphegységek, fedőhegységék és medenceüledékek területi kiterjedését az 1., 2. és 3. ábra szemlélteti. felszíni kristályos pala fedeff kristályos pata felszíni tengeri karbon és perm fedett tengeri korbon és perm тут felszíni perm és mezozcás vonulat fedett perm és mezozoos medsnceaj/oza, felszíni harmadidőszaki vulkánosság szerkezeti vonat 1. ábra Az alaphegységi képződmények elterjedése A TVK-egység területe földtanilag két nagy részre bontható, az északi hegyvidékre, meg a Balaton és Velencei tó vonalától délre levő medencére, a Mezőföldre, és a Siótól Ny-ra levő Külső- Somogy kis darabjára. 2.111 Alaphegység Az alaphegység ókori képződményei a Balaton- felvidéken vékony sávban a part mentén (kristályos palák és perm homokkő), a Balatonion kis foltokban (fillit — Urhida, Balatonfőkajár, perm — Füle) és nagyobb területen a Velencei hegységben (középen gránit, északi szegélyén az ún. palaköpeny) vannak a felszínen. Fúrásokban legnagyobbrészt csak felső pannonnal fedetten, változó mélységben találhatók. (L. 3. ábrát.) A perm disz- ltordanciával települt a kristályos alaphegységre. Anyaga durva konglomerátum és homokkő, felül palás, agyagos rétegekkel. Fúrásban Papkeszi, Ősi, Csór és Tabajd mellett értek el. Vízföldtani jelentősége alig van. A Balatonalmádi—Fűzfő—Papkeszi—Ősi—Csór— Tabajd vonal választja el az ókori és középkori alaphegység képződményeit. A permre az alsó és középső triász változatos rétegsora települ, ebben karsztosodott és vízzáró rétegek vannak (L. 3. ábra). A Balatonfelvidéken a Balatonnal párhuza6 5 TVK 41
