Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
Előszó
Előszó Kormányzatunk 2001/1961. (I. 17.) sz. határozatával az 1954-ben készült s időközben már túlhaladott Keretterwázlat helyett új és jelenlegi gazdasági célkitűzéseinkkel összhangban álló Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítését rendelte el. E rendelkezés nyomán készítette el az Országos Vízügyi Főigazgatóság irányításával az OVF Vízügyi Tervező Iroda az OVF Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és az Illetékes Vízügyi Igazgatóságok közreműködésével az Országos Vízgazdálkodási Kerettervet, mely az 1960. december 31—i állapotból kiindulva méri fel az 1980-ig terjedő, illetve az ez- utáni időszakra eső lényeges vízgazdálkodási feladatokat és azok megoldási lehetőségeit, figyelembe véve egész népgazdaságunknak, de különösen a víZr- gazdálkodással összefüggésben lévő ágazatoknak a hivatkozott időszakra előirányzott fejlesztését. A kormányhatározat az Országos Vízgazdálkodási Keretterv elkészítését a helyi adatokkal és ismeretekkel rendelkező vízügyi igazgatóságok által készített Területi Vízgazdálkodási Kerettervekre kívánta alapozni. A Területi Vízgazdálkodási Kerettervek felépítése, azok fejezetei, az elkészítés alapelvei megegyeznek az Országos Vízgazdálkodási Kerettervével. A Területi Vízgazdálkodási Kerettervekben egy-egy vízgazdálkodási régió fejlesztési célkitűzései részletesebben vannak azonban összefoglalva. Az itt közrebocsátott 5. Kelet-Dunántúl Területi Vízgazdálkodási Keretterve felöleli a Balaton és Kapos nélküli teljes Sió-Nádor vízgyűjtőterületet. Ezen a területen a vízgazdálkodási tevékenység szinte valamennyi ágazata kiemelkedő súllyal jelentkezik. A fejlett ipar, mezőgazdaság, bányászat és közlekedés, valamint a lakosság kommunális szükségletei egyre nagyobb igényeket támasztanak a vízellátás, csatornázás, mezőgazdasági vízhasználatok és a vizek kártételei elleni vízimunkálatok területén. A vidék viszonylagos vízszegénysége a vízgazdálkodásban olyan ellentmondásos problémákat vet fel, mint az ipar egyre nagyobb szennyvíztömegeinek elvezetése a kisvízhozamú befogadókban, s ezzel egyidejűleg az ugrásszerűen növekvő mennyiségű jóminőségű használati víz biztosítása a lakosságnak, az iparnak és a mezőgazdaságnak. Ebből ered, hogy itt a több egyenlő súlyú vízgazdálkodási feladat körül egyre inkább kiemelkedik a vízbiztosítás sokrétű és megoldásaiban is változatos kérdés-csoportja. Ennek elsődlegessége mellett megfelelő teret és hangsúlyt kaptak a területi Kerettervben a vízgazdálkodási tevékenységnek régió szempontjából olyan jelentős ágazatai, mint a jeges árvizek elleni biztonságos védelem megteremtése, a kisvízfolyások kártételeinek megakadályozása, a Velencei tó általános rendezése, az öntözéses gazdálkodás kiterjesztése és számos más egyéb vízgazdálkodási tennivaló, melynek következetes végrehajtása nélkül aligha képzelhető el a térség egészséges gazdasági, kulturális és kommunális fejlesztése. Az egyes fejezetek elkészítésénél a vízügyi igazgatóság dolgozóinak munkáján túl igen értékes segítséget kaptunk a területen működő, vagy ott érdekelt tanácsi- és pártszervektől, intézményektől, gazdaságoktól és vállalatoktól. A Keretterv nem zár ki semmiféle további egészséges elképzelést, hanem — miként elnevezése is mutatja — össze kívánja foglalni a jelenlegi ismereteink szerint legjobbnak látszó fejlesztési célkitűzéseket. A Keretterv tehát nem jelent egyben korlátot. Ellenkezőleg, éppen arra ösztönöz, hogy folyamatosan fejlesztve és javítva elgondolásainkat, előremutató módon hangoljuk össze egy-egy régió vízgazdálkodásának céljait a népgazdaság egészének általános célkitűzéseivel. Székesfehérvár, 1964. november hó. Karászi Kálmán vízügyi igazgató 5
