Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
pontjából annyira fontos ivadéknevelő sekély parti részek nem kerülnek időnként szárazra és nem pusztul el tömegével a halivadék. A mezőgazdaság szempontjából biztosítható az öntözés nagymérvű kiterjesztése, mert a szükséges öntözővíz a Dunából pótolható. Ezzel a kertgazdálkodás fokozható, ami az üdülő-ellátás szempontjából fontos tényező és nagyon sok szállítási költség megtakarítást eredményez. A Balatonra támaszkodó ivóvízkivételek szivattyútelepei állandó teljesítményre méretezhetők és kellő számú vízkivétellel a Balaton környék közművesítésének megoldása mellett a Veszprém megyei iparvidéket el lehet látni a szükséges ipari vízmennyiséggel. A Balaton egyre fokozódó nemzetközi és hazai üdülőforgalmának kielégítését és ellátásuk javítását az előzőkben részletezett komplex vízgazdálkodási szempontok nagymértékben elősegítik. Az üdülés és vízisportok színvonalának emelése mind összefügg a Sió csatornázás megépítésével és az időjárás következtében természetszerű nyári víz- szintcsökkenés megakadályozásával, illetve a legkisebb mértékűre való leszorításával. A jelentőségében is nagy — és esetleg részleteiben ma még teljesen nem is átlátható — eredmények megvalósulásának előfeltétele a Sió csatorá- zása során a vízlépcsők és reverzibilis szivattyú- telepek megépítése. A Duna komplex vízhaszonsításának 5. sz. TVK területére való hatása A Sió torkolati vízlépcső árvízkapuként működő kivitelben épül a Duna védtöltése vonalához csatlakozó záró védtöltések kialakításával, éppen azért, hogy a Duna árvizeinek hatásától a Sió völgye mentesítve legyen. Összefoglalva tehát a Duna vízlépcsőzése a Sió csatornázásánál tervezett müvekre nincs befolyással. A Duna komplex vízhasznosítási tervezett létesítményeinek az 5. sz. TVK területére való további hatásait vizsgálva az adonyi és íajszi vízlépcsők létesítése által előidézett állapotot vizsgáljuk (Duna jobbparti területe). A vízlépcsők által előállított duzzasztási szintek: adonyi vízlépcső 100.50 m. A. f. fajszi vízlépcső 92.50 m. A. f. A duzzasztott vízszintek alacsonyabbak az 1957. évben megállapított mértékadó árvízszinteknél. A vízszint megemelkedésének hatásai részben károsak, részben kedvezőek. A káros hatások a ^duzzasztott szintnél alacsonyabb fekvésű mezőgazdaságilag hasznosított hullámtéri területek elvesztése, a szélesebb vízfelületen a hullámverés fokozódása, az árvízvédelmi töltések átázása, a talajvízszint emelkedése, belvizek és külvizek egyrészénél a gravitációs levezetés megszűnése. A kedvező hatások: a csökkentett vízjáték miatt a hajózás és kikötők üzeme előnyösebb, könnyebb a hajó kiszolgálása, öntözési célokra gravitációs vízkivételi lehetőségek biztosíthatók. Az előállított duzzasztott víz kártételei ellen védelmi intézkedések végrehajtása szükséges. Az árvízvédelmi töltések állandó nedvesítése következtében a töltések méreteit erősíteni kell. Új töltésépítés ott szükséges, ahol a jeges LNV előírt szintjére a töltéskiépítés még nem történt meg. Töltésáthelyezésre nem kerül sor. A töltéserősítés a töltés állékonyságát célozza, szivárgás, átázás, elcsúszás, talajtörés és hullámverés elleni védelem biztosítása érdekében. Az elvégzett vizsgálatok szerint min. 5,0 m szélességű töltéskorona kialakítása szükséges, a mentett oldali rézsű állékonyságának biztosítására homokos-kavicsból támasztható lábat, szűrőpadkát, leterhelést alkalmazunk. A hidraulikus talajtörés elkerülése érdekében fedőréteg leterhelés alkalmazása szükséges ott, ahol a biztonság a vizsgálatok szerint nincs meg. Megelőzésére a fedőréteget áttörő lecsapoló csatorna szolgál, amely szűrőrétegével a vízvezetőrétegbe nyúlik és azt megcsapolja. Alkalmazására olyan helyen kerül sor, ahova fedőrétegterhelés lenne szükséges, de a mezőgazdasági művelés miatt a talajvízszint emelkedést el kell kerülni. A talajtörés elleni védekezést szolgálja még az anyaggödrök feltöltése, valamint a töltés mentett oldali rézsűjénél 20 m szélse sávban a terepfeltöltés végrehajtása. A töltésen átszivárgó vizek és csapadékvizek elvezetésére a töltés mentett oldali lábánál szivárgó csatornákat kell létesíteni. A hullámverés elleni védekezést kavicsszűrőrétegre helyezett betonalapburkolattal irányoztuk elő. Megépítésük azokon a szakaszokon történik, ahol a hullámtéren tartó vízborítással kell számolni és az átlagos hullámtéri vízmélység erőteljes hullámzás kialakulását feltételezi. A belvizek és külvizek Dunába történő bevezetésénél a duzzasztott vízszintek következtében a magasabb vízállások tartósságának megnövekedése miatt kevesebb lesz a gravitációs bevezetési lehetőség. Ugyanakkor a szivattyúzási idő és az emelőmagasság megnövekszik. Az 5. sz. TVK területén az érintett belvízöblözetek közül az adonyi, a Szek- szárd—bátai, valamint a fadd—tolna—bogyiszlói öblözetre részletes vizsgálat szükséges. A belvizek mennyiségét az alsó áteresztő rétegekbe átszivárgó vízmennyiségek is növelik. A töltések mentett oldalán vezetett megcsapoló és szivárgó csatornákkal a talajvízszintet a mezőgazdaság részére legkedvezőbb szinten lehet tartani. A duzzasztott vízszintek kedvezően alakítják az öntözővízkivétel lehetőségeit. Több helyen alkalmazható gravitációs vízkivétel és a szivattyús víznyerés esetén is kedvezőbb a helyzet, mert a duzzasztás következtében kisebb emelési magasság szükséges és a vízszintingadozás is minimális. Ivó- és ipari vízellátás terén kedvező helyzet alakul ki, mert a felszíni vízkivételek teljesítménye a kisebb emelőmagasság miatt növekszik, az állandósult talajvízszint a kutak vízhozamát emeli. A fentiekben a Duna komplex vízgazdálkodásával kapcsolatosan az 4. sz. TVK területét érintő fő szakágazati összefüggéseit összefoglalóan ismertettük. 323
