Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
XIV. fejezet. Vízparti üdülés, fürdés, vízisportok és természetvédelem
XIV. FEJEZET Vízparti üdülés, fürdés, vízisportok és természetvédelem 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az elsői dőszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése A fejezet a nem ásvány- gyógy- vagy héviznek minősülő vizekkel, hanem a természetes és mesterséges lehetőségekkel kapcsolatos hideg vizekkel összefüggő vízparti üdüléssel, fürdéssel és vízisportolással, továbbá a természetvédelem vízügyi helyzetével foglalkozik. Azokat a vízgazdálkodási tevékenységeket tárgyalja, melyek a fenti célok elérésére alkalmasak és indokoltak. A fejezet kapcsolódik a XIII. Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása, továbbá a XII. Víztározás és annak többcélú hasznosítása című fejezetekhez. Vízparti üdülésen a lakosságnak a természetes vizek és a tározók partjai mentén a munka fáradságának kipihenése, szórakozása, fürdése, strandolása, napozása, táborozása, vagyis a szabadságidő és a szabadidő kellemes eltöltése céljából történő tartózkodását kell érteni. Fürdésben a nem sportolási célból a vízben való tartózkodást, úszást, labdázást stb-t értjük. Vízisportok gyűjtő elnevezésen úszást, evezést, vitorlázást, motorcsónaksportot és a sporthorgászatot érijük. A természetvédelem vízgazdálkodási vonatkozásain a rezervátumokkal kapcsolatos vízgazdálkodási kérdéseket kell érteni. A természetvédelemhez tartozik a vízügyi létesítményeknek a tájba való megfelelő beillesztésének kérdése is. Az egyéb természetvédelmi vízgazdálkodási tevékenységet, mint pl. az erózió elleni védekezés, a felszíni és mélységi vizeknek, mint természeti kincsnek a védelmét, továbbá a halállomány védelmét az V., VIL, VIII., IX. és XIII. fejezetek tárgyalják. 1.2 A múlt és a jelen 1.21 A VlZPARTI ÜDÜLÉS, FÜRDÉS ÉS VlZISPORTOK MŰLTJA ÉS JELENE Velencei tó A Velencei tó déli partja Velence — Gárdony és Agárd között kiválóan alkalmas a vízparti üdülésre, fürdőzésre és vízisportok űzésére is. Az északi parton a domborzati viszonyok és a part mocsaras jellege kevésbé alkalmas erre a célra. A Velencei tó üdülésre, fürdésre való használata a század elején kezdődött, azonban számottevő mértékre a felszabadulásig nem fejlődött. A fel- szabadulás után hatalmas lendületet vett a fejlődés, elsősorban a tó déli partján. Az északi part lényegileg kiépítetlen. A déli part kisméretű parcelláin épült magán nyaralók, víkendházak mellett nagyobb befogadóképeségű üdülők, szállodák stb. alig találhatók. A Velencei tó tehát túlnyomó- részt a magánüdülést szolgálja. A Velencei tó mellett motel, campingtábor 1960- ig nem volt, csak ifjúsági táborozás folyt az alábbiak szerint: Ifjúsági táborok Jellege Helye Üdülési idő Évi létsz. Úttörő Velence, Gárdony, Agárd 10—14 nap 3 000 fő KISZ Agárd 14 nap 2100 fő A fejlődés folyamán 1960. év végéig az alábbiak szerint alakultak ki a fürdési lehetőségek: Velence. Bekerítetten strand, 1,0 ha területen 90 fm kiépített partvédőművel, 160 férőhellyel, WC-kel, ivókúttal. Szennyvízelvezetés kérdése megoldatlan. A strand talaja részben homokos, részben füves, a strand előtt a vízmélység mintegy 100 m-ig 80—100 cm, sok helyütt iszapos. Forgalma napi 500—2000 fő között változik. Gárdony. I. sz. községi strand 0,7 ha területen 150 m hosszú kiépítetlen parttal, 160 férőhellyel, ivókúttal. A szennyvízelvezetés és világítás kérdése megoldatlan. Főként családi strandnak használták, talaja gyepes, a víz a lejáró közelében már mintegy 150 cm mély. Forgalma napi 800—3000 fő között változik. 39 5 TVK 305
