Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
dik a Balaton és a Sió vizének komplex kihaszná- lehet takarítani az egyes hajók leeresztésére ed- lása is, s az eddig haszontalanul lefolyó víz nagy- dig más irányú kihasználás nélkül leeresztett több része gazdaságosan felhasználható, s végül meg tízmillió m* vízmennyiséget. 3, BEFEJEZÉS A Sió csatornázása beköti a Dunántúl jelentős részét és a Balaton mentét a nemzetközi vizút- hálózatba, s lehetségessé teszi a hajózást a Duna és a Balaton között. A 20 éves távlatban a Balatontól Ádándig, s a Dunától Sióagárdig, Kölesdig 600—1200 tonnás teljes terhelésű hajóval minden időben lehet hajózni, míg Adánd és Kölesd között évenként átlag 130 napon át. A Sió teljes csatornázása az 1980 év utánra marad. Az előirányzott költségek csak akkor reálisak, ha a Siót legalább a mai állapotában fenntartjuk. A karbantartási munka esetleges elhanyagolása a meder elfajulásához vezet s ekkor már az előirányzott összegnél többre lesz szükség. A várható forgalom a Műegyetem forgalmi tanulmány szerint, a Balaton és Sió forgalma az évi 600 ezer tonnát meghaladja (Bega csatorna forgalma a megnyitás után 250 ezer tonna, a Ferenc csatorna 330 ezer tonnát tett ki, ebből a Sióra 350— 400 ezer tonna esik). A szállítási megtakarítás már indokolja a beruházás megvalósítását, nem tekintve a komplex víz- hasznosítás egyéb jelentős nemzetgazdasági jövedelmeit. A Balaton nyári jobb ellátása érdekében is be kell kapcsolni a Sió termékeny völgyét a víziúthálózatba. Ma jórészt Budapestről teherautón szállítják azokat a termékeket (zöldség, gyümölcs), amit a Siómente bőven megterem, s hajnalban induló hajóval frissen lehet majd eljuttatni a balatoni üdülőhelyekre. A Sió legfelső szakaszának építési és üzemi tapasztalatai jelentősen megkönnyífenék a további tervezést. A tartalékvíz kérdésének megoldása, a vonóerők meghatározása, szivárgási és párolgási mérések feleslegessé tennék a kismintakísérleteket, s kizárnák az abból származó bizonytalanságokat. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok áttérhetnének az öntözéses gazdálkodásra, s terményeiket víziúton szállítva a balatoni üdülőhelyeken értékesíthetnék. A balatoni fürdőévad három hónapja után a hajós személyzetet s a hajókat foglalkoztatni lehetne a Sión való szállítással, s végül azokat a műhelyeket és intézményeket, amelyek a vízzel összefüggnek, (hajó, kotró, javítás, raktárak stb.) el lehetne helyezni a Sió legfelső bögéjében. S talán nemzetgazdasági érdekből a legfontosabb, hogy a tgmegáruk szállításától mentesíteni lehetne az érintett, s amúgy is túlterhelt vasúti vonalat s az önköltségben 4—5-szörös megtakarítást lehetne elérni. Ma, amikor a hasznosítható víz minden cseppjére szükség van, nem halasztható sokáig a Sió lépcsőzése, és a Balatonból évenként leeresztett többszázmillió ms víz hasznosítása. 274
