Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
hathatós támogatás várható az érdekeltek részéről. A munka egységes tervezése és kivitele szempontjából fontos, hogy a KPM szempontjait is figyelembe vegyék, s a hajózás érdekében végzendő munkálatok költségeit a KPM hitelből fedezzék. Ezért már a tervezés megindításakor tárcaközi megállapodásra van szükség. 2.2 Víziutak és kikötők keretterve A 123 km hosszú Sió mint víziút, csak a komplex vízgazdálkodási létesítmények során gazdaságos beruházás, bár a munkálatokból a hajózás érdekében végzendők bőségesen megtérülnek s 15— 20 év alatt amortizálódnak a szállítási költségek megtakarítása révén. A Statisztikai Évkönyv adatai szerint az 1957. és 1958. évben az áruszállítás tonnakilométerenként vasúton 29,4, illetve 28,5 fillérbe került, addig víziúton 8,2, illetve 7,6 fillérbe, tehát a vízi- úton való szállítás négyszer olcsóbb mint a vasút. Meg kell még említsük, hogy a vasút már teljesítőképességének határán van s a kormányprogram az olyan tömegáruk víziútra való terelését, csökkenti, amelyek a vasút önköltségét rontják. (Kő-, ércszállítás a vasúti kocsikat rongálja s a rezsiköltséget növeli. Ezért alakult a belvízi szállítási arány az egész volumenhez képest: a Szovjetunióban (1955) 24 % Belgiumban (1951) 23 % Németországban (1955) 20 % ezzel szemben hazánkban 1955-ben l,: 3% Magyarországon a belföldi teherforgalom szállítási nemek szerint a következőképpen alakult: Szállított áruk 1000 tonnánként 1957. 1958. Vasúton 55 672 t —45,7% 61654 t —45,6% Közúton 64 875 t —53,0% 71 196 t — 53,0% Víziúton 1 543 t — 1,3% 1891 t— 1,4% (Ebben a tsz-ek helyi jellegű fuvardíjai nincsenek bent.) A Balaton és a Sió mentén az olcsó víziút vonzási területe 7000 km1. Ezen a területen a szocialista mezőgazdasági nagy egységek szükséglete és értékesítendő áruja nagyobb tömegekben s a víziúti szállításra alkalmasabban jelentkezik, mint volt a megosztott kisbirtokoknál ezelőtt. Ehhez járul a Balatonvidék gazdagsága kőben és bauxitban (bauxit kivitelünk 1958-ban 538 482 tonna volt, ezt a teljes mennyiségben vasúton szállították t/km-ként 18,7 fillérért). Fenti adatok bizonyítják, hogy a Sió csatornázása szükséges és nemzetgazdasági érdekből fontos, annlá inkább, mert az előmunkálatok zömét már elvégezték. A komplex vízhasznosítás a legfőképpen a Balaton fürdőkultúrája érdekében a következő munkálatok készültek el: A Sió egész hosszában a mederbővítés több mint 9 millió m8 földkiemeléssel elkészült, a vízeresz- tés és a részben hajózás követelményeinek megfelelően átépült 5 db vasúti és 15 db közúti híd; készen van kb. 4500 fm kő és 36 000 fm rőzse partbiztosítás; Siófok és Simontornya között mind a két parton, Simontornya alatt a jobbparton 8,0 m széles vontató-út földmunkáját és kisajátítását fejezték be, megépült 10 csatomaőrház és a telefonvonal stb. Az eddig elvégzett munka hozzávetőleges költsége 290 millió forint (részletezve a Sió 5. sz. TVK III. Arvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak csatornázása c. fejezetében). Ebben az összegben a fenntartás költségei nincsenek beszámítva. A komplex vízhasznosítás keretében hátralévő munkálatok a következők: Az árvízvédelem elsődleges céljaira megépítendő a dunai torkolati árvízkapu és zsilip. Ez a mű feleslegessé teszi az árvédelmi töltésnek a dunai jeges árvízszint visszahatására számított 94,56 m (orsz.) árvízszint feletti 1,0 m biztonsággal való kiépítését. A torkolati mű megépítése a Vízügyi Tervező Iroda tanulmánya szerint 54 millió megtakarítást jelent az árvízkapu 110 milliós költségével szemben. Az árvízkapu és az ezzel kapcsolatos létesítmények költségei teljes egészében az árvédelem terhére írhatók, s ott is vannak felvéve. Vízlépcsők: A komplex vízgazdálkodás keretében a Siót lépcsőzni kell, hogy a Balaton vízfölöslegét és a mellékvizek vízhozamát kihasználhassák. A vízlépcsők kiépítésének nemzetgazdasági jelentősége: 1. A 600—1000 tonnás hajókkal minden időben hajózható víziút kb. 200 km-rel való megnövelése (123 km Sió, 80 km Balaton). 2. A Balaton felesleges vízmennyiségének (80— 900 millió ms/év) gazdaságos kihasználása (Koppány, Kapos, Sárvíz stb. vizei), öntözés, itatás, fürdés, vízisportok, halászat stb. 4. Gyárak, ipartelepek létesítése a Sió völgyében. 5. Állandó, kb. 3,0 m mély és 28—30 m széles víz biztosítása a közegészségügy érdekében. 6. Vízerő nyerése s lcésőbbikeben a Dunából víz- nyerés, öntözés és a Balaton vízszintingadozásának csökkentése érdekében. A 2. pontban a legutóbbi 3 és a folyó és adataiból példának felhozzuk, hogy akkor, amikor a Balaton vízállása nem engedné meg a vízeresztést, egyes hajóknak a Sión való átszállítása érdekében vízeresztést kellett elrendelni. Ha a Sió lépcsőzése elkészült volna, ezt a víz- mennyiséget öntözés és egyéb célokra fel lehetett volna használni. 270
