Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
javasolt törpevízmű létesítmények számát és hitel- szükségletét az alábbi összeállításban közöljük: Tervidőszak Db. Létesítési költség millió Ft 1961—65 12 32,0 1966—70 10 32,0 1971—75 9 33,0 1976—80 10 33,0 összesen: 41 130,0 A törpevízművek sorrendiségének megállapításánál elsősorban azon településeket kellett figyelembe venni, melyeknél már 1960. óta a művek építése megkezdődött, vagy befejeződött, továbbá ahol az előzetes vízfeltárások és az ezt követő tervezések már megindultak, esetleg megtörténtek. Ilyen helyiségek elsősorban Tolna megyében találhatók (Bonyhád, Bátaszék, Ozora, Tolna-Mözs, Decs, Bölcske, Fadd, Simontornya). A továbbiakban figyelembe kellett venni oly településeket, mint Polgárdi, Sárbogárd, Bicske, melyeknél az ellátandó lakosság 5000—8500 fő között ingadozik, tehát ahol törpevízmű létesítése különösképpen indokolt. Közkutas vízellátás. A közkutas ellátásnál Fejér és Tolna megye 5. sz. TVK területén javasolt mintegy 710 új fúrott közkút létesítése tekintetében az egyes megyei területeik tárgyalásánál részletezett sorolási indokolás a mértékadó, melyből látható, hogy számos olyan település van jelenleg, melynél a közkutas vízellátás százalékos aránya 0—15% között van. Ebből következik, hogy az 1961—65 tervidőszakban elsősorban ezen települések fokozatos vízellátási fejlesztését kellett előirányozni. Az 1966—70 évi tervidőszakban általában a 40% alatti ellátottságú települések vízellátásának megjavítása a cél, ezenfelül a fenti százalék fölötti ellátottságú, de nagyobb települések továbbfejlesztése is. A közkutas vízellátás fejlesztésénél a sorrend további finomítását az egészségügyi követelmények a vízhiány mértéke, továbbá a hitel biztosítása szabják meg. &32 az ipari vízellátás megoldásának SORRENDJE ÉS A SORREND INDOKOLÁSA Az 5. sz. TVK területén 1960—65. években a Fehérvárcsurgói homokelőkészítő, a Simontornyai Bőrgyár, a Szabadegyházai Szeszgyár, a Székesfehérvári Könnyű Fémmű és a Tolnai Selyemszö- vőde bővítését javasoljuk, mivel ezen üzemek a rekonstrukció keretén belül korszerűsödnek és ezáltal termelésüket is fokozni tudják. A Simontornyai Bőrgyár és a Könnyűfémmű bővítésének befejezését 1970 évre javasoljuk. 1966-tól 1970 év végéig a Bonyhádi Gépgyár bővítését, a Dunaföldvári Farostlemez, a Dunai Szalma- és Cellulóz-gyár, a Hidasi Brikettgyár, a Peremartoni Vegyiüzem, a Székesfehérvári Konzervgyár bővítését, illetve fejlesztését javasoljuk. Ez időszakban kell megkezdeni a Dunaújvárosi Hűtőipari Központ, a Várpalotai Timföldgyár, a Dunaújvárosi Vasmű, a Péti Nitrogénmű vízellátó berendezéseinek megépítését, illetve bővítését is. Ezek befejezését — kivéve az 1980-ig bővítendő Dunai Vasmű és Péti Nitrogénművet — 1980-ig javasoljuk végrehajtani. 1971-től 1975-ig a Paksi Konzervgyár, Len- és Kenderszövő, a Szekszárdi Pamutfonó bővítését javasoljuk, mivel ezen régi üzemek a megnövekedett igényeket csak bővítés útján tudják kielégíteni. A Paks térségi Hőerőmű építésének kezdetét és befejezését az energiaellátás népgazdasági terveinek végleges egyeztetése után lehet kitűzni. 3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése A Keretterv képet ad a jelenlegi állapotról és feltárja a jövőbeni teend;ket. Tartalmazza az ez idő szerint figyelembe vehető legfontosabb vízgazdálkodási feladatokat. Megteremti a lehetőségét és az alapját a hosszabb távlati népgazdasági tervek elkészítésének. Más népgazdasági ágazatoknak is jelentős segítséget nyújthat saját távlati terveik kidolgozásához. A Keretterv tájékoztatást ad arra, hogy mily megterhelést jelent a népgazdaság számára az ivó és ipari vízellátás terén végréhajtandó legsürgősebb feladatok elvégzése. A bevezető rész a meglévő állapotot foglalja ösz- sze. A kommunális vízellátás jelenlegi adatainak megbízhatósága kielégítő. Kellően kimunkált adatok álltak rendelkezésre, az ország közmű-ellátottságáról, valamint annak műszaki jellemzőiről. Az ipartelepek vízellátó berendezéseinek feltárásában, továbbá az ipari üzemek vízgazdálkodási adataiban már több bizonytalanság rejtőzik. Kérdéses esetben ezért, mindig az ipari víznormá'k és az alkalmazott gyártási technológiák egybevetése alapján állapítottuk meg a hiányosan kidolgozott ipari üzemek vízgazdálkodásának reális adatait. A kommunális vízellátás 20 éves fejlesztési tervének alapja az Országos Tervhivatal irányelvei és számai szerint elkészített lélekszám fejlesztési terv volt, mely az ország lakoslétszámát 1980-ra 11,3 millió főre irányozza elő. A Keretterv célkitűzéseinek realitását kommunális vonalon az Országos Tervhivatal és az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1962 januárjában megadott fejlesztési irányelveinek, továbbá a különböző tervező vállalatok konkrét terveinek felhasználása biztosítja. A Keretterv készítése során minden város, nagyközség és kiemelt mezőgazdasági központ ívóvízel228
