Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
I, FEJEZET Á vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban 1. A VÍZGAZDÁLKODÁS A vízzel kapcsolatos gazdasági, műszaki, jogi és államigazgatási feladatoknak előkészítése, népgazdasági és műszaki megtervezése, a feladatok, tervek megvalósítása „vízgazdálkodás” gyűjtő-fogalommal határozható meg. A vízgazdálkodás olyan tervszerű tevékenység, amely földünk jelentős részét képező álló és mozgó vizet a népgazdaság folytonos fejlődése érdekében törekszik szabályozni, hasznosítani, illetőleg felhasználni. A víz, mint természeti elem, a társadalom, a termelés nélkülözhetetlen létfeltétele, körforgásával szoros kapcsolatot létesít a természet és a társadalom között. A vízgazdálkodás az összefüggések felismerésével, tudatos, tervszerű irányító tevékenységgel, sőt természet-átalakító jelleggel is biztosítja a társadalom igényeinek megfelelő kielégítését. A Föld területén uralkodik az az objektív természeti törvény, hogy a felületi egyenlőtlenségek kiegyenlítődjenek, a magasabb helyek elhordásra kerüljenek. Ennek a folyamatnak az eszköze (a szél kisebb mértékű közreműködése mellett) a víz, illetve annak eleven ereje. A vízgazdálkodás ezt a természetes folyamatot munkaeszközeivel, a vízépítéssel úgy szabályozza, hogy az a lehetőség szerint kártétel nélkül történjék meg, a kultúra és civilizáció számára szükséges vízkincs lehető legnagyobb megóvása, illetve hasznosítása mellett. A szocialista államban így a víz- gazdálkodás, illetve ezen belül a vízépítés, népgazdasági és kulturális kötelezettség. Az emberiség történelme számos esetben bebizonyította, hogy államok, népek boldogulása, jóléte mennyire függ a vízzel való kapcsolatoktól. (Egyiptom múltjában a Nilus hasznosítása — Újkori történelemben Szuez-csatoma.) A népesség szaporodásának, a mezőgazdaság belterjessé válásának, az ipar, kereskedelem, továbbá a lakosság kultúrigényének hatására indulnak meg először a vizek kártételeinek elhárítására, majd a hajózás érdekében végzett vízépítés, később a víz- hasznosítás műszaki munkái, természetes mindez a helyi, gyakran egyéni érdekeknek alárendelve. A tervszerű vízgazdálkodás fogalma és céltudatos végrehajtása a vízügyek államosításával, a tervgazdálkodás bevezetésével jelenik meg és emelkedik a szocialista társadalom kifejlődésével az egész nép érdekeit védő, illetve jólétét előmozdító tevékenységgé. Megállapítható, hogy a tervszerű vízgazdálkodásnak hazánkban különleges fontossága van az óceáni, mediterrán és szárazföldi éghajlati hatások váltakozása, a sajátos domborzati viszonyok miatt. Előfordult, hogy a Tisza-völgyében az aszály ellen, a Duna-völgyében árvíz ellen kellett ugyanazon időben küzdeni. A mélyfekvésű alföldeken belvizek pusztítják a termést, amikor a dombvidékek gazdagon teremnek. Ugyanakkor kedvező időjárás mellett is, egy-egy dombvidéki zápor milliós károkat okozhat a rendezetlen vízfolyások menti településekben (pl. Szekszárd). A túlnépesedett ipari területeken a fokozódó vízszükséglet mennyiségi és minőségi biztosítása, a szennyvizek kezelése okoz fokozódó problémákat. A bányaművelés egyes területeken csökkenti a felszín alatti vízkészleteket, süllyeszti a karsztvizek nívóját, más területeken számottevő meny- nyiségű, de minőségi szempontból aggályos vizet juttat felszíni vízfolyásokba. Külön problémát okoz a nagyobb vízfolyás nélküli városok (pl.: Székesfehérvár, Keszthely) csapadékvizeinek, különösen azonban a házi- és ipari szennyvizének elhelyezése. A városok, lakótelepülések közüzemi vízellátásánál, külön ipari vízmű hiányában a lakosság ivóvízellátása nehézségekbe ütközik. A vízgazdálkodásnak két különféle jellegű, de természeti és népgazdasági összefüggéseinél fogva el nem választható tevékenysége van: a vízkár- elhárítás, valamint a vízhasznosítás megvalósítása. (Passzív és aktív vízgazdálkodás.) A vízkárelhárítási és a vízhasznosítási tevékenység a feladatok műszaki jellegzetessége szerint különféle szakágazati munkában nyilvánul meg. Ezek a szakágazatok egymással és a népgazdaság minden ágával a legszorosabb kapcsolatban vannak. így a bevédett ártereken a biztonságos mező- gazdasági és ipari termelés egyik feltétele a folyók árvizei ellen védelmet nyújtó gátak kiépítése. A belvízlevezető csatornákon, és árvédelmi gátakba épített zsilipek, szivattyútelepek a belvízártéren teszik lehetővé a mezőgazdasági termelést az erősen csapadékos években is. Az árvizek akadálytalan levonulását, a jégtorlódás megszüntetését, a biztonságos hajózást a folyamszabályozási munkák teszik lehetővé. A folyók felduzzasztott vize, víztározók létesítése, a hajózással, vízienergiatermeléssel, öntözéssel egyformán szolgálja a köz21
