Kelet-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 5., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
hatása alatt álló talajvíz mennyiségének fajlagoslfjj!? 4. Homok. értéke az alábbi: j j'ji Dátl = 0,2—0,5 mm kavics — homokos kavics rétegben 200—ЗООйЬ/т3, homok rétegben 220—2501it/m3 finom homok - iszapos h. rétegben 170—1901it/m3 agyagos homok - vályog rétegben 130—150 lit/m3 agyag rétegben 130 lit/ms A rétegekben tárolt víz fajlagos értéke hasonló. A teljes sztatikus készlet mennyiségét a rétegek méretei szabják meg. A sztatikus vízkészlet számbavételénél a mozgásállapotot nem tekintjük, csak az adott víztérfogatot számítjuk. A különböző vízvezető rétegek fizikai tulajdonságai mind természetes állapotban, mind mesterséges beavatkozásnál elsősorban a vízmozgás lehetőségeit, a vízkitermelés, a víznyerés adottságait, s nem a vízkészletet szabják meg. A vízvezető rétegek elhelyezkedésének ismerete a víztermelő berendezések telepítési helyének kiválasztását teszik lehetővé, de a kutak pillanatnyi vízhősége önmagában nem jellemzi a tartósan kitermelhető, folyamatosan utánpótlódó dinamikus vízkészletet. A dinamikus talajvízkészlet több összetevőből áll, nagyságát elsősorban az utánpótlás fajtája és mérteke, valamint a hidrológiai körfolyamatot befolyásoló egyéb adottságok szabják meg. A felszínalatti vízkészlet meghatározásánál elsősorban azt keressük, hogy hol találhatók jó vízadórétegek, amelyekből gazdaságosan víz termelhető. A „Talajvízkészlet” с. 1:500 000 méretarányú térképen a jelenleg ismeretes adatok alapján azokat a területeket tüntettük fel, ahol a felszín közelében (max. 30—35 m mélységig) nagyobb kiterjedésű vízvezető rétegek helyezkednek el. Az eddigiek során a geológiai kutatás a felszínközeli vízvezető rétegek elhelyezkedését nem tisztázta még kielégítően, s így a térképen feltüntetett vízvezető rétegek határai, valamint jellemzői a későbbiek során kissé módosulhatnak. A laza üledékes kőzetek osztályozására számtalan módszer ismeretes. A gyakorlat igényeinek megfelelően a fontosabb vízvezető rétegeket az alábbi csoportosításban foglaltuk össze: 1. Homokos kavics, kavics. Az átlagos szemcseátmérő, D;itl. > 2 mm. A szivárgási tényező, к > 6ХЮ-1 cm/s. H = 10 m-es rétegvastagság esetén, 150 mm-es átmérőjű fúrt kútnál várható fajlagos vízhozam (a kút vízbősége, vízadóképessége), q > 2000 lit/perc/fm. 2. Kavicsos homok. Dáti — 1)5 — 2 mm к = ЗХЮ-1 — 6X10-1 cm/s. A fajlagos vízhozam, q =1000—2000 lit/perc/ fm 3. Murvás durva homok, durva homok. Dáti = 0,5 — 1,5 mm к = 6X10-2 — 3X10-1 cm/s A fajlagos vízhozam, q = 200—1000 Mt/pere/ fm ' 'И6 к = 1 X 10-2—6X 10-2 cm/s A fajlagos vízhozam, q = 50—200 lit/perc/fm 5. Finom homok. Dáu. < 0,2 mm к < 1X10-2 cm/s A fajlagos vízhozam, q < 50 lit/perc/fm. A vízadó rétegek elhelyezkedése és az előzőekben felsorolt jellemző adatok tájékoztatnak arról, hogy a ország különböző területein milyen talajvízkitermelési lehetőségek vannak. A dinamikus talajvízkészlet is azokon a területeken, ahol jó vízvezető rétegek fekszenek, rendszerint kissé nagyobb, mint azokon, ahol a talajvíz finomabb szemcséjű rétegekben foglal helyet, de a vízvezető rétegek fizikai tulajdonságai szükségszerűen nem befolyásolják a dinamikus talajvízkészletet. A sztatikus talajvízkészlet nagyságát, mivel a vízadó rétegek geometriai méretei kielégítő pontossággal még nem ismeretesek, nem foglaltuk össze. A dinamikus talajvízkészlet jellemzőit, amit az egész országra kiterjesztett hidrológiai megfigyelések és hidraulikai törvények alapján foglaltunk össze, „Talajvízkészlet” с. 1:500 000 méretarányú térkép szemlélteti. A vízszíningadozás övezetében előálló átlagos évi víztérfogatváltozás azt a helyhezkötött talajvízforgalmat fejezi ki, ami pozitív értelemben az évi utánpótlódásból származó víztérfogatnövekedés, negatív értelemben a természetes fogyasztási tényezők hatásaként előálló víztérfogat-csökkenés. Ez az érték a legtöbb területen 100—200 mm vízoszlop- magassággal jellemezhető. Nagyobb értékek a folyók partmenti sávjain, 100 mm-nél kisebb értékek azokon a területeken fordulnak elő, ahol a talajvíz nagyobb mélységben helyezkedik el. Ha a talajvíztükör mélysége 7—10 m-nél nagyobb, talajvízszín- ingadozás nem mutatkozik és így periodikus víz- t ér fogat-vált ozás sincs. Ez a vízforgalom természetes állapotában, mesterséges beavatkozás, kitermelés nélkül is egyensúlyban van. A teljes talajvízforgalom magában foglalja a csapadékbeszivárgás, párolgás, hozzá- és elfolyás hatásaként jelentkező összes vízforgalmat, az alapkészleten kívül, évenként periodikusan jelentkező többletvízmennyiséget, területegységre vonatkoztatott fajlagos értékben lit./s km2 kifejezve. A talajvízforgalom egyes tényezőit a dinamikus talajvízkészlet mennyiségi jellemzői adják. Vízgazdálkodási, mérnöki szemlélet szerint elsősorban a dinamikus vízkészlet mennyiségi jellemzőinek ismerete fontos, amelyek alapot nyújtanak a célszerű és gazdaságos vízgazdálkodás kialakításához. A talajvízkészlet természetes állapotában, kitermelés nélkül is egyensúlyban van. Vízkitermelés csakis a jelenlegi vízháztartás megbontása révén lehetséges. Általában a műszaki beavatkozások mind negatív, mind pozitív irányban befolyásolhatják a természetes egyensúlyi helyzetet. Ennek megfelelően nem beszélhetünk valamely egységesen megadható „vízkészletmennyiségről”, hanem a vízgaz-
