Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
kés csernozjomok is előfordulnak, míg a nyugati területeken szélsőséges agyagbemosódásos barna erdőtalajok találhatók. Ugyancsak jelentős mértékben erősödik a kilúgzás hatása a hegységekben. A mélyedések talajai a réti talajok különböző típusaihoz tartoznak, melyek vízgazdálkodása kedvezőtlen. A terület fekvése következtében az éghajlatban erős mediterrán jelleg észlelhető. 2.123 Az ember kultúrtevékenységének hatása Az előzőkben ismertetett táj fogalmán túlmenően meg kell állapítani, hogy manapság teljesen természetes állapotban lévő, tehát bizonyosfokú társadalmi hatásoktól mentes táj nagyon kevés van. A tájakon belül számolni kell olyan társadalmi hatásokkal is, melyek kisebb vagv nagyobb mértékben beleszólnak a természeti földrajzi tényezők kölcsönhatásaképpen képződött táiak alakulásába. Természetesen az emberi kultúrtevé- kenység csak egyik tájalakító tényező lehet a földrajzi környezetben, mely csak módosíthatja a már kialakult természeti táj alapvető vonásait. Ez a beavatkozás nyilvánvalóan visszahat a talajra és részben vagy teljes egészében megváltoztatja annak fejlődési irányát is. A következőkben ebből a szemszögből vizsgáljuk meg az emberi tevékenység hatását. A történeti fejlődés menetében elsőnek említhet- iük meg az ember pusztító tevékenységét az erdő- irtásokkal kapcsolatosan. Az erdő kiirtása, után a szabadon maradt talajtakaró — különösen hegyes dombvidékeinken — martaléka lett a víz pusztító hatásának, amelyet az ember még elősegített az állandó legeltetéssel. Ezzel a tevékenységével meggyorsította a domboldalak letárolásának folyamatát, mely a talajtakaró termékenységét csökkentette. Az erdőirtásokkal kapcsolatos változás gyakran a talajok feilődésében is megmutatkozik. Ez akkor következik be, amikor az ember a talajt az eredeti fás növénytakarójától megfosztja és szántóföldi művelés alá vonja. Hazai viszonyaink között a fejlődés iránya leggyakrabban a csernozjom talajképződés felé tolódik el. A talajerózió ütemének meggyorsítása később a helytelen talajműveléssel tovább fokozódott. A leitő irányában történő szántás és vetés nagyban elősegítette a talajok felső, legértékesebb részének letárolását. Az eróziós kártételek mértékére és azok meggátlására irányuló törekvésekre itt nem térünk ki, mert ezeket a „Talajeróziós viszonyok jellemzése a TVK területi beosztása alapián” című fejezetben részleteiben is feldolgoztuk. Itt csupán az emberi beavatkozás káros hatásaira hívjuk fel a figyelmet és arra, hogy ez mennyire átváltoztathatja a tái arculatát. Az így átváltozott tájon megtalálhatók ugyan a természetes táj bélyeged, de már megmutatkoznak benne az emberi munka rombolásai is, mint pl. lepusztult hegy- és domboldalak. kimélyült eróziós árkok, szakadékok, stb. Az ember termelő munkájának másoldalú, jótékony hatása figyelhető meg hegyes-dombos vidékeinken, homokos tájainkon, ahol a talajvédelmi rendszerek bevezetésével, hóm ok javítással avatkozik be a természet rendjébe és egyre nagyobb területeket von be a mezőgazdasági művelésbe. A szocialista nagyüzemek kialakulása teremtette meg a talajvédelmi eljárások bevezetésének feltételeit. összefoglalva megállapítható, hogy az ember mint a földrajzi környezet egyik tényezője —, tevékenységével milyen sok irányban avatkozhat be a természet rendjébe és fordíthatja azt a társadalom hasznára, vagy éppen kárára. 2.124 Értékelés a vízgazdálkodás és a mezőgazdasági hasznosítás szempontjából (Lásd 3. sz. térképet) A terület a Dunántúli dombság Belső-Somogy, Külső-Somogy, Tolna-Baranyai dombság, és Baranyai szigethegység tájait, valamint az Alföld Drá- vamelléki és Ormánsági területeit foglalja magában. A terület hazánk csapadékos vidékei közé tartozik. Az évi csapadékmennyiség 700—750 mm, amelyből a nyári félévre 350—400 mm, a tenyész- időszakra pedig 300—350 mm esik. A terület domborzatilag igen változatos, hisz a a Dráva menti Ormánság és Belső-Somogy sík részein. Zselic. Völgység. Hegyhát és Külső-Somogy dombos, tagolt felszínű részein kívül, a Mecsek és Villány magas szigethegyei is megtalálhatók területén. A terület — a szigethegyek kivételével, amelyek geológiáikig nagyon változatos felépítésűek — elég egységes. A talajképződés alapanyaga az esetek legnagyobb részében a lösz, vagy löszszerű üledék. A terület legmagasabb részein — a Mecsek és Villány szigethegvein — a roppant változatos talajtakaró vízgazdálkodási tulajdonságait elsősorban nem a talaj genetikai típusa, hanem a geológiai felépítés, az alapkőzet minősége és tömörsége, mindenekelőtt azonban a tömör kőzet megjelenésének felszíntől való távolsága szabja meg. Helyenként a felszín csupasz, karsztos, alapkőzetig erodált, néha viszont az 1,5—2 m-es talajszint egész jó vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkezik. A dombvidék magasabb részeit (Zselic, Völgység) barna erdőtalajok borítják. Ha ezek karbonátmentes és agyagos alapkőzeten alakultak ki. úgy erősen kilúgzottak (Zselic), A-szintiük savanyú, kolloidszegény, s bár vízvezetőképességük nem rossz, de vízkapacitásuk kicsi, víztartóképességük gyenge, s csekély hasznos vízkészletük nem mindig biztosítja a növények zavartalan vízellátását. Különösen lerontja a talajok vízgazdálkodási tulajdonságait a tömött, agyagos, igen rossz szerkezetű és vízvezetőképességű illuviális В-szint, amely megakadályozza, hogy a talaj nagymennyiségű csapadékvizet tudjon magába fogadni. Ezért esős időszakban e talajok a felszíni elfolyás következtében nagy eróziós károkat szenvednek, aminek folytán vízgazdálkodásuk és termékenységük tovább romlik. Ezen kívül a В-szintnek nagy agyagtartalma miatt igen nagy a holtvíztartalma is, a diszponibi- lis víz mennyisége viszont kicsi. Ha a talajképző 51
