Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
ről és jelentőségéről. Éppen ezért műszaki megfontolások alapján állapítottunk meg sorrendet. A vízgyűjtő rendezéseknél a VÍZITERV állapította meg a sorrendiséget. A sorrend szakemberek által összeállított terv, melyen a népgazdasági tervezés még valószínű változtatni fog. A sorrend következetes megtartása azonban soha nem látott vízgazdálkodási és nép- gazdasági eredményeket tud produkálni. A vízrendezés költségei 1980-ig a sorrend szerint évi 30 millió forint beruházással megoldhatók. A helyi érdekű feladatok zöme az 1980. év utáni távlatra van előirányozva. E feladatokat olyképoen kell megtervezni, hogy legnagyobbrészt az érdekeltek viseljék költségeit. Az Országos Vízügvi Főigazgatóság döntése alapján a Déldunántúli Vízgazdálkodási Terület múltban szereplő belvízöblözeteit a kisvízfolyások vízgyűjtőterületébe kellett sorolni, így a belvízgazdálkodási. fejlesztési munkálatokat és költségeket a vízgyűjtőterületek rendezése című pont tárgyalja. Az átvett volt belvízöblözetek: a 8. sz. belvízrendszerhez tartozó Kapos menti belvízöblözet 72 km3 a 9. sz. Dráva balparti belvízrendszer 1154 km2 a 13. sz. mohács—villányi belvízrendszer 76 km2 összesen : 1302 km2 A volt belvízöblözetek csatornahálózatának fejlesztésére. főcsatorna torkolati szivattyútelepek és csatornaőrházak építésére 206,33 millió Ft beruházási összeget terveztünk. A terv értékeléseképpen megállapítható, hogy ez az első terv, amely komplexen tárgyalja a vízgazdálkodás egészét. A járulékos hányadát kénező hídéoítési költségek aránya kitűnően szemlélteti az árvízi tározás ielentőségét. vagyis az árhullám levonulások szabályozásának fontosságát. Az árvízvisszatartási, árvíztározási program megvalósításának előfeltétele, hotrv a mederrendezési célú költségek a vízhasznosítási beruházási költségeket ne terheljék. Az ilyen többletköltséget a mederrendezési hitelből kell fedezni. A hitelek kedvező találkozásával a tározásokat automatikusan árvízszabályozó művekké kell kiépíteni. Az ilyen árvízszabályozó művek segítségével az eddiginél jobb hidrológiai és hordalékvisszatartási lehetőségekhez is jutunk. A kisvízfolyások és vízgvűitőterületeiik rendezésére összesen 673.52+1189.53+206.33—2069.38 millió Ft beruházási összeg szükséges. 2.205 öntözés A Déldunántúli Vízgazdálkodási Területen az öntözéses gazdálkodásnak nincs nagy múltja. Bár az adatok szerint az öntözéses kertgazdálkodás a századforduló körül megindult, mégsem fejlődött ki jelentős mértékben. Ennek egyik fő oka a termelési viszonyokon kívül az öntözés helytelen szemlélete volt. Kétségtelen, hogy a terület nem a legcsapadékhiányosabb része az országnak, mégis az öntözés igen sok esetben mint termésbiztosító és hozamnövelő agrotechnikai eljárás jöhet számításba. Az öntözés viszonylag kedvezőtlenebb mesterséges és természetes feltételei miatt a múltban nem került sor arra, hogy a fejlesztés szükségességét megvizsgálják. A mezőgazdaság teljes kollektivizálása után az új termelési viszonyok szükségessé és lehetővé tették a meglévő öntözési adottságok kihasználását. A terület adottságai az öntözés tekintetében is változatosak. A csapadék mennyisége a keleti és délkeleti részeken a tenyészidőszakban igen kedvezőtlen eloszlás mellett is eléri a 300—350 mm-t. A nyugati részen pedig eléri a 400—450 mm-t is. A talajtani adottságok kedvezőek, mert a Terület sokféle talajtípusa olyan, amelyik az öntözővizet kedvezően hasznosítja. Az öntözést fejleszteni kellett nemcsak a meglévő természeti adottságok miatt is, hanem azért is, mert a területen a mezőgazdasági termelést bővíteni csak a hozamok fokozásával lehet. A terület vízrajzi adottságai az öntözés fejlesztését többféleképpen teszik lehetővé. A helyi vízfolyások vizének felhasználásával — korlátozott mértékben ugyan — de mégis számottevően fejleszteni lehet a zöldáru ellátást szolgáló kertészeti, és a kisebb jelentőségű, valamint területi kiterjedésű egyéb öntözéseket. Ezek az öntözések azért jelentősek, mert viszonylag olcsón, főművek és egyéb különleges műszaki létesítmények építése nélkül valósíthatók meg, és mégis elegendő terület öntözhető belőlük kertészeti és egyéb célra. A helyi kisvízfolyások vize azonban nem minden esetben teszi lehetővé a közvetlen felhasználást, mert a nyári idényben nem elég a mennyisége. Ezért a fejlesztés másik útja a kisvízfolyásokon létesített tározókból való öntözés. A tározókból biztonságosan és nagyüzemi szempontoknak megfelelően lehet öntözési végrehajtani. A tározó nemcsak öntözésre, hanem járulékos haltenyésztésre és víziszámyas nevelésére is felhasználható. A fejlesztés harmadik iránva a Duna és Dráva folyamokra telepített öntözőfürtök létesítése. A fürtök építésénél a tagolt domborzati adottságok miatt a főcsatornás, mind pedig a nyomóvezetékes megoldást alkalmazni kell. A nyomócsöves fürtöket annak az elvnek a szem előtt tartásával tervezték. hogy a magasabb fekvésű, de jó termőképességű talajokra is eljuttassák az öntözővizet. A csőkutas öntözést csak mint kiegészítő megoldást alkalmaztuk, mert a kutakból nyert vízhozam zömmel 400—900 1/s körül van, ami a nagyüzemi öntözés szempontjából nem mindenütt kielégítő. Gazdaságosság szempontjából legmegfelelőbbek a helyi vizekből létesített öntözőtelepek, mert ezek költsége 5—10 ezer Ft/ha érték körül van, az ilyen öntözések a tervezett terület 4—6%-át teszik ki. A tározós öntözések a többirányú hasznosítás mellett gazdaságosság és költség tekintetében semmivel sem maradnak el a helyi vízből üzemelt öntözésektől. A fajlagos beruházásuk 8—15 000 Ft/ha 382
