Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
2. A 4. SZ. DÉLDUNÂNTÜLI TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁSI KERETTERV ÖSSZEFO GLALÄSA 2.1 BEVEZETÉS E pont 2. alpontjában rövid összefoglalót adunk a keretterv egyes fejezeteiről. A kerettervben törekedtünk arra, hogy átfogjuk a terület vízgazdálkodási feladatait és megtervezzük azokat a vízgazdálkodási létesítményeket, amelyek a terület fejlesztéséhez feltétlenül szükségesek. A tervezett vízgazdálkodás-fejlesztés elsősorban az aktív vízgazdálkodás, a vizek hasznosítása terén jelent lényeges előrelépést. A múltban elsősorban a vízrendezési feladatok kerültek megoldásra, a mezőgazdaság szocialista nagyüzemi átszervezése azonban vízrendezés terén is további feladatok megoldását kívánja meg. A legnagyobb teendő a vízhasznosítás terén van, nem szólva a vízfolyások vízgyűjtőterületeinek rendezéséről, az erózió elleni védelemről. A vízrajzi adottságok és a felszínföldrajzi viszonyok lehetővé teszik a helyi vizek tározását és azok többcélú hasznosítását. Részben ezek, részben pedig a nagy vízfolyások adta lehetőségek felhasználásával kell fejleszteni az öntözést. Ez, a jelen tényszámai alapján, túl fogja lépni a megadott fejlesztési irányszámokat. Az öntözés és a vizek hasznosítása a mezőgazda- sági termelés jelentős fokozásával az eddig kis- hozamú területek bel térj esebb gazdálkodás útján való hasznosításához, magasabb terméshozamához ad alapot. Jelentős előrehaladást tervez a keretterv a kommunális ellátás terén is akkor, amikor számos törpevízmű létesítését irányozza elő, és az egészséges ivóvízzel való ellátás a lakosság közegészségügyi helyzetének, ezen keresztül életszínvonalának emelkedését hozza maga után. Az öntözés fejlesztése a mezőgazdasági lakosság intenzivebb foglalkoztatottságát, a munkának magasabb termelékenységét teszi lehetővé. 2.2 A 4. sz. Déldunántúli Területi Vízgazdálkodási Keretterv 8,201 Természeti adottságok, vízkészlet A távlati tervezéshez elengedhetetlenül szükséges a természeti adottságok ismerete. A TVK II. fejezete ismerteti a terület földtani, talajtani, éghajlati viszonyait, valamint a rendelkezésre álló felszíni és felszínalatti vízkészletek mennyiségi és minőségi jellemzőit. A terület földtani felépítése A területen őskori gránit alapröghegységeket találunk,főként a (Mecsek déli részén. A gránit alaphegység legtöbb helyen közvetlenül a felszínen nem látható, hanem lösszel, néha miocén, sokszor pannoniai korú rétegekkel fedett. A többi terület fedett alapkőhegysége túlnyomóan kristályos pala. A kristályos alaphegységre ókori képződmények települtek. Először perm korú, szenes-palás, édesvízi növénymaradványokat tartalmazó homokkő ősziét következik. Gyakran találunk vörös, agyagos pala-közbetelepüléseket is. Ebben a rétegsorban jelentkeznek a nagyobb mennyiségű sugárzó anyaggal feldúsított szintek. A permi rétegek össz- vastagságát majdnem 2000 m-re tehetjük. A permi vörös homokkőből fokozatos átmenettel fejlődtek ki a triász képződmények. A Mecsek hegységben a felső triász képződmények felett a liász hézagtalan rétegsora következik. A középső triász rétegöszlet után a Villányi hegységben csak jura réteget találunk a felső triász kimaradásával. A Villányi hegység nyugati részén és a Harsány hegyen a jura rétegekre települve vannak kréta rétegek is. A fedőhegység igen változatos. A terület a föld középkorától kezdve a harmadkor közepéig szárazulat volt, így újabb üledékképzés nem történt. A középső miocén időszakban a Mecsek hegység kristályos és mezozoos alaphegység-részei körül újra tengeri elöntés keletkezett, amelyből homokos agyag közbetelepüléseket tartalmazó már- gás rétegek keletkeztek. A Mecsek hegységet, a Villányi hegységet és a beremendi dombot köpeny- szerűen veszik körül a pliocén üledéksorok. A hegyperemektől távolodva a pannon üledékek fokozatosan vastagodnak észak felé. A pannon rétegsorra a somogyi dombvidéken pleisztocén lösz takaró következik, néhol 30—40 m vastagságban. A terület talajviszonyai A terület részben a dunántúli dombság nagytájához, részben ezen belül Belső-Somogy, Külső- Somogy, a Tolna—Baranyai dombság, valamint szigethegység tájához tartozik. A felszín geológiai felépítése nagyjából egységes, túlnyomóan lösz borítja. Kivételt képeznek Belső-Somogy területének homoktalajai, valamint a Mecsek és a Villányi hegy különböző korú, illetőleg összetételű kőzetei. Belső-Somogy déli részén a szél rendkívül nagy hatással volt a jelenkori felszín alakulására. A homokos felszínt hosszanti buckákba rendezte, melyek széles lapos közei a közeli talajvíz hatása alá kerültek. Az ősi növénytakarónak, az erdőnek megfelelően a száraz térszíneken a talajok mind az erdőtalajok típusaiba tartoznak. A mélyebben fekvő területeken, ahol túlnyomóan réti talajok alakultak ki, sok esetben mocsarasodást és lápo- sodást találunk. Külső-Somogy tájából a délkeleti rész esik a TVK-egység területére. Ez a Kapos, Koppány, valamint a Kis Koppány völgye által közel keletnyugati irányban átszelt terület az ÉNy—DK irányú keresztvölgyekkel erősen tagolt. Talajképző kőzete a lösz. Az aszimetrikus völgyek déli, magasabban fekvő oldalain rendszerint erdőtalajok, az enyhén dél felé lejtő hátakon pedig a cser375
