Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)

XVIII. fejezet. A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok

kedési útvonalakban is károsodások és forgalom- kiesések állhatnak elő. A benőtt mederben a hor­dalék lerakódása fokozott mértékben következik be, a feliszapolódások ugyancsak a mederszelvény csökkenésére vezetnek. Ezért a fenntartások során arra kell törekedni, hogy kaszálással (kézi, vagy ahol erre mód van, gyomirtó vegyszerek alkalma­zásával, ill. gépi úton való vágással a növényzet évente kétszer eltávolításra kerüljön. Hasonlókép­pen kell gondoskodni a feliszapolódások eltávolí­tásáról, amelyik a jelenlegi körülmények között kézi munkával megy. A fejlesztés során ki kell ala­kítani, ill. választani azt a megfelelő géptípust, melynek a segítségével a folyóméterenként 1 m5, vagy az alatti feliszapolódások is gazdaságosan tá­volíthatók el. A tanácsokkal együttműködve törekedni kell ar­ra, hogy a III. kategóriájú csatornák fenntartását, tehát kaszálását és iszapolását hasonlóképpen évente egyszer rendszeresen elvégezzék, mert a főcsatornahálózat nem tud eredményesen működni és a káros belvizek a területen maradnak leveze­tetlenül. Gondoskodni kell a belvízvédelmi szi­vattyútelepek hatékony üzemben tartásáról és az elavult szivattyútelepek felújításáról. A gőzüzem­ről, elektromos, vagy diesel üzemre való átalakí­tásról, a felújítások során ugyancsak gondoskodni kell. A belvízi műtárgyak fenntartása keretében rendbe kell hozni a drávavölgyi vízfolyások Fe­kete-víz, Gyöngyös, Pécsi-víz stb., továbbá a Ka­pos depóniájában elhelyezett csőzsilipeket. Azokat, amennyiben a belterjesség megkívánja fel kell újí­tani és hordozható szivattyúk elhelyezésére alkal­massá kell tenni. Ugyanígy a drávai magaspart­ban, vagy a megyei töltésben lévő belvizes zsilipe­ket is fel kell újítani. A felújítás elmaradása álta­lában azzal a veszéllyelj ár, hogy egy árvízvéde­kezés során a rosszul záródó zsilipeknél töltéssza­kadás, vagy átfolyás következhet be. Biztosítani kell a halastavak rendszeres fenntartását az ár­vízi biztonság érdekében, és a megyei tanácson kersztül el kell érni, hogy a tsz-ek úszó-nádtartó gépekkel rendelkezzenek a halastavak tisztításá­hoz. 6. MUNKAERÖGAZDÄLKODAS, SZAKOKTATÁS: Az igazgatóság munkaerő ellátottsága jelenleg megfelelőnek mondható, bár a munkaerő átcso­portosítása nehézségeket okoz, ezért a fejlesztés során az építőipari munkások munkahelyre való szállítását megfelelő szállítójárművek beállításával kell megoldani. Fent kell tartani a gátőrök, csatornaőrök részé­re eddig is megtartott tanfolyamokat és kívánatos gondoskodni, a brigádvezetők továbbképzéséről. Az igazgatóság szakember ellátottsága már nem ilyen megnyugtató képet mutat. Elsősorban bizto­sítani kell az építőipari gépek és egyéb gépek ke­zelőinek a kiképzését, részben az ÉM nehézgép­kezelő tanfolyamon, részben pedig OVF kereten belül tartott házi tanfolyamokon. Jelenleg évente átlagosan 4—5 fő a nehézgépkezelői tanfolaymra küldhetők száma. A jövőben ezt a létszámot évi 10 főre kell emelni. Figyelembe véve a keretterv­ben szereplő fejlesztési feladatokat, fokozatosan nö­velni kell a műszaki szakemberek létszámát első­sorban a technikusok, de nem utolsó sorban a mérnökök vonalán. A korábbi házilagosan szerve­zett továbbképző tanfolyamokat újra meg kell szervezni, ezen túlmenően az 1962. évben felállí­tott Felsőfokú Vízerőgazdálkodási Technikumba kell biztosítani a technikus utánpótlást, továbbá a híd- és vízmű építőipari technikumokból kikerülő fiatalokból kell megoldani a technikus uátnpótlást. Az igazgatóság mérnök létszámát növelve elsősor­ban lakás biztosításával gondoskodni kell arról, hogy az igazgatósághoz került fiatal mérnökök és technikusok az igazgatóságoknál maradjanak. Figyelembe kell venni Pécs város vonatkozá­sában azt is, hogy a bányászatnak és az iparnak a szakemberellátás terén nagy az elszívó hatása, amely a műszaki létszámnövelést rendkívül meg­nehezíti. Ugyanakkor a mezőgazdaság fejlődése szintén fokozott igényeket támaszt a vízügyi-mű­szaki dolgozókkal szemben, nemcsak létszám vo­natkozásában, hanem a komplex vízügyi szemlélet kialakulását figyelembe véve minőségi vonatkozás­ban is. Lehetővé kell tenni a szervezett külföldi tanul- mányutakat, a vidéki műszakiak részére is. Kívá­natos volna tapasztalatcsere-látogatásokat rendez­ni a hasonló jellegű igazgatóságok között. A dolgo­zók szakirodalommal való ellátása érdekében az igazgatóság műszaki könyvtárát fejleszteni kell, és biztosítani kell olvasótermet, ahol megfelelő kör- nyezetben a szakirodalmat, szaklapokat a műszaki dolgozók tanulmányozhatják. A területen lévő víz- és csatornaművek, vízgaz­dálkodási társulatok, állami gazdaságok és tanácso szervek műszaki szakemberrel rosszul vannak el­látva. A vízgazdálkodási társulatok nagy részének csupán mellékfoglalkozású technikusa van, hason­lóképpen az ÄG-ок vízépítési tervezési csoportja is mellékállású műszakiakkal igyekszik tervezési feladatait megoldani. A megyei tanácsokkal az épí­tési és közlekedési osztályokon felállították a víz­ügyi csoportot, kívánatos lenne, hogy a járások­nál is legyen 1—1 vízügy előadó technikusi kép­zettséggel. Figyelembe véve a kerettervben sze­replő feladatokat, az igazgatóságok szakember el­látottságát évente két mérnökkel és legalább öt technikussal kellene emelni, a tervidőszak tarta­mára, figyelembe véve a közbeeső időben történő nyugdíjazásokat is, továbbá a vízgazdálkodási tár­sulatok szakember igényét. 364

Next

/
Thumbnails
Contents