Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
goszláv területen, azonkívül figyelembe véve a közlekedés igényeit, hidat is, és mindezen munkálatok költsége pusztán magyar felet terhelte volna. A részletesebb vizsgálatnál kiderült, hogy a megoldással járó előnyök távolról sem lennének arányban a ráfordításokkal, így ez nem került kivitelre. A Karasica patak Illocska határában lép át jugoszláv területre és mintegy 35 km-es út után a Dunába ömlik, Darázs, illetve Batina községek határában. A Karasica völgyet még az első világháború előtti időben rendezték, annak érdekében, hogy a Karasicát gravitációsan vezessék be a Dunába, Ma- gyarbólytól a Karasica völgyfenék víztelenítéséről külön csatorna, az ún. Szívó csatorna létesítésével kellett gondoskodni. A Karasica depóniák közt halad, a számított vízszállító képessége 35 m'/s, ez azonban jóval alatta marad az 1%-os gyakoriságú árvízmennyiségnek. A vízgyűjtőterület nagyobbik része, 640 km* magyar területre esik, ahol a Karasica völgyében több víztározási lehetőség van. A tározók építésével csökkenteni lehetne az árvízmennyiséget és ezzel a bővítési igényeket. A Borza patak több ágból ered, Babarc. Versend, Szajk határában és Udvar községnél lép át jugoszláv területre keresztezve a mohács—udvari állami utat. Jugoszláv területen a Borza patak a topói j ai Dunaágba ömlik, amelyet a Duna árvédelmi töltésében létesített topoljai zsilip zár le. A Duna magasabb vízállása mellett a topoljai zsilipet lezárják. A topoljai Duna-ág által körülzárt ún. Budzsák sziget, ill. terület belvízrendezett szántó- terület. A topoljai-holtág elöntené ezt a szigetet, ha a zsilip lazárása mellett beengednék a Borza vizét a holtágba, ennek megakadályozására a Borza betorkollásánál ugyancsak van egy zsilip. Amikor a torkolati zsilip zárva van, a Borza vize a mélyebben fekvő területeken elterül és jelentős károkat okoz jugoszláv területen. Már az I. világháború előtt készült terv a Borza vízrendezésére, eszerint a mohács—udvari úttól a Duna töltésig árvédelmi töltések épültek volna. 1942—45 közötti időben újra felvetődött a kérdés, amikor ez a terület magyar megszállás alatt volt, és a Borza vízrendezésével kapcsolatban több megoldást tervezett meg az akkori Alsó-Karasicai Társulat. Egyik megoldás szerint a topoljai zsilipnél 7 m*/s teljesítményű szivattyútelep építése oldaná meg a kérdést. A másik szerint a Borza alsó szakaszának új mederbe való átterelésével és Darázs határában egy 7 -f- 1,5 m*/s-es szivattyútelep létesítésével oldható meg a kérdés. Végül egy harmadik variáció szerint a Borza patakot magyar területről kiindulva észak-déli irányú új nyomvonalon vezetve Baranyavár község (Jugoszlávia) közelében kell a Karasicába betorkoltatni és innen lefelé a bevezetett Borza árvízmennyiségnek megfelelően bővíteni a Karasica medrét. Egyik megoldás sem került kivitelre. 1947-ben tárgyalta a kérdést a vegyesbizottság, amikor újabb variáció vetődött fel, a Borzának magyar területen a Bé- dai-Duna-ágba való bevezetése. Hosszú éveken keresztül nem volt a kérdésben előbbrehaladás, míg 1961-ben a Karasica rendezéséről készült tanulmánytervben — a zágrábi tervező iroda tanulmányterve — fel nem vetette a Borza patak rendezését. Ez a tanulmányterv a Borza mederáthelyezését, ill. új mederszakasz kiépítését tervezi, Majs—Udvar közti kiágazással észak-déli irányba, Baranyavár melletti betorkolással. A külvíz rendezéséhez kapcsolja bizonyos fokig a belvízrendezés kérdését is, és a Szívó-csatornán, amely bujtatóval keresztezné a Borzának ezt az új medrét, a belvizek átemelésére 6,4 m!/s teljesítményű szivattyútelepet irányoz elő. A megoldással kapcsolatban a magyar fél a tározás gondolatát fogja felvetni, és megbízásból a VlZITERV készít tanulmányt a vízgyűjtő- területen tározható vízmennyiségről és ugyanakkor megállapítja az új mederben levezetendő vízmeny- nyiséget is. Meg kell említeni a fenti nagyobb vízfolyásokon kívül azokat a kisebb időszakos vízfolyásokat, amelyek Magyarbólytól keletre Ivándárda, Sárok, Be- zedek határában haladva metszik az államhatárt. A Karasicától északra elterülő magasabban fekvő területek csapadékvizei ezeken keresztül folynak le. A Karasica magas vezetése miatt azonban ezek a vízfolyások a Karasicába nem torkollhatnak be, azt bujtatóval keresztezve a Szívó-csatornába öm- lenek, növelve a Duna magas vízállása idején az átszivattyúzandó belvíz mennyiséget. Eltekintve kisebb helyi 5—6 holdas vízfelületű halastavaktól a magyar fél ezeken a vízfolyásokon semmilyen beavatkozást nem végzett és nincs is ilyen igénye. Jugoszláv területen ezek a vízfolyások szélesebb völgyben haladnak, ott medrük rendezett. d) Öntözés Öntözéssel kapcsolatban ezen a területen közös ügy még nem merült fel, távlatban a Drávából tervezi a jugoszláv fél a Szerémség öntözését, ide- vonatkozóan azonban jugoszláv részről csak a probléma felvetése volt. elképzeléseiket tanulmányszinten sem mutatták be a magyar félnek. e) Halászati vízhasznosítás A Karasica jugoszláv szakaszán mindössze 40 kh mesterséges halastó van Bodolya község határában. Természetes vizek használata szempontjából itt elsősorban a Dráva jöhet számításba, már azért is, mert sem hajózás, sem pedig számottevő ipari vízszennyeződés nem zavarja a halállományt. Az Állami Halászati V. 55-től kezdve egy részlegével elektromos halászatot folytatott a Dráván. A Dráva folyó holtágaiban is folyt ilyen halászat Péterhidánál. azonban a fogási eredményeiket nem ismerjük. f) Ivó- és ipari vízellátás Ivóvízellátással kapcsolatban ezen a területen közös érdekű probléma nem merült fel. A közös érdekű vízfolyások közül a Karasicán jugoszláv területen a Baranyavári Cukorgyárnak van nagyobb vízkivétele, amelynek vízigénye a cukor- gyártás időszakában a korábbi vízikönyvi iratok 334
