Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)

VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás

kozott mértékben kell a víztakarékosságot ellenőrizni és biztosítani. Ennek érdekében a jövőben felül kell vizsgálni az üzemek belső vízháztartását, s ahol arra mód van, be kell vezetni, illetve bővíteni kell a vízvisszaforgatást. Üzemeinkben tehát — indokolt esetben — a visszaforgatás mértékét az üzemek sajátosságainak, technológiájának figyelembevételével úgy kell kialakítani, hogy azok jövőbeni vízháztartását a magas vízgazdálgodási hatásfok jellemezze. A nyersvízigények részbeni, vagy teljes kielégítésénél a jövőben figyelembe kell venni az üzemek tisztított szennyvizeinek ismételt felhasználását is.

Egymáshoz közel telepítendő új üzemek vízellátásánál a lehetőségekhez képest biztosítani kell részint az egy, közös ipari vízműről történő vízellátást, részben a sorozatos, illetve az ismételt vízfelhasználást.

Az ivóvízművek tehermentesítése, továbbá a lakosság vízellátásának megjavítása érdekében mennyiségi és minőségi szempontból felül kell vizsgálni azoknak az üzemeknek vízgazdálkodását, melyek vízbeszerzési nehézségekkel, valamint gyakori vízhiánnyal küzdő ivóvízművektől vásárolják ipari vizüket. Indokolt esetben kötelezhetők legyenek az üzemek arra, hogy nyers minőségű igényüket a továbbiakban ne a vízműtől, hanem saját

vízbeszerzéseikből (felszíni víz, talajvíz, stb.) szerezzék be.

Az ipari vízellátás gazdaságos tervezése továbbá a meglévő üzemek vízgazdálkodásának ellenőrzése kellően megalapozott, megbízható ipari víznormák nélkül elképzelhetetlen. A jövő sürgető feladata, hogy mind a hatósági szervek, mind a tervező mérnökök igényeinek megfelelő ipari víznormagyűjtemény állíttassék össze, mely megfelelő adatokat nyújt — a különböző technológiai módszerek figyelembevételével — az egyes üzemtípusok minőségi és mennyiségi vízgazdálkodására vonatkozóan.

Gondoskodni kell arról, hogy az ivó- és ipari vízellátás területéin megoldásra váró témák és problémák bekerüljenek a tudományos intézetek kutatási terveibe.

Végezetül a jövőben a fejlődésnek és a szervezésnek oda kell irányulnia, hogy vízügyi igazgatóságok a többi vízgazdálkodási ághoz hasonlóan az ivó- és ipari vízellátásnak is irányítói legyenek területünkön. Ehhez a vízügyi igazgatóságoknak kommunális és ipari vízgazdálkodás területén jártas szakemberekre van szükségük, akik egyrészt csak a vízgazdálkodási szempontból jól megoldott tervek kivitelezését engedélyezik, másrészt valamennyi vízellátási kérdésben az irányító és ellenőrző vízügyi hatóság szerepét töltik be.

241