Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
ként kell kezelni, részben azért is, mert a belőle történő öntözés több termelőt érint. A csőkutas öntözések — a megvalósítás sorrendjét illetően — különös figyelmet érdemelnek azokon a helyeken, ahol a vízellátás megoldása, a víznyerési helytől való távolság miatt körülményes. A csőkutas öntözések telepítésénél a VITUK1 szakvéleménye szerint jártünk el. A rendszerekben tervezett öntözések új öntözések. Ezek közül az első tervidőszakban (1980-ig) azokat tervezzük, melyek a Duna és Dráva közelében fekszenek. Az ütemezés részleteit a mellékletek tartalmazzák. 3. ÖSSZEFOGLALÁS 3.1 A terv értékelése A VlZITERV által tervezett rendszerek nem veszik figyelembe a helyi vizekből létesíthető öntözéseket. A D—14—8-as mohácsi és a D—14—3 siklósi fürt területének megválasztása megfelelő, ugyanis ezeken a részeken a helyi vizek hiánya hátráltatja az öntözések elterjedését. Ez a két rendszer a leg- csapadékhiányosabb részére esik a megyének és igen jó talaj adottságokkal rendelkező területekre. A többi tervezett rendszerek mindegyike egy vagy több vízrendszert érint, a Dunára és Drávára támaszkodva. A tervek nem veszik figyelembe az egyes vízrendszerekben a tározók révén előálló tározóit vízmennyiségeket, és a helyi lehetőségeket. A VlZITERV által tervezett rendszerek területén helyi vizekből tározás nélkül öntözhető területek nagysága, felmérésünk szerint mintegy 12 000 ha, melyet a DRK/7—В egységbe foglaltunk. Tározók létesítésével és kisebb vízfolyásból mintegy további 7000 ha terület öntözését lehetne megoldani, így a helyi kisvízfolyásokból és felszín- alatit vízből 20 000 ha terület öntözése oldható meg. í A tervezett öntözések bruttó összterülete 309 170 ha, ebből öntözhető 169 827 ha, így a rendszerek öntözött területének kb. 12%-a helyi vizekből lenne ellátható. Ez a rendszerek építésének és az egyéb öntözések fejlesztésének szempontjából is, azoknak összehangolását lehetővé teszi. A redszerek építésének időpontját, legnagyobbrészt a 20 év utáni időszakra állítottuk be. A fejlesztés súlya a területen tehát továbbra is a helyi vizek felhasználásával fog történni és így a helyi vízkészletet, a 20 éves tervidőszak alatt, kihasználják. A 20 éves tervidőszak után pedig a helyi vizekkel el nem látható területek berendezése fog megtörténni, a tervezett rendszerek megépítésével. A Déldunántúli Vízgazdálkodási Keretterv összterülete kereken 765 000 ha. Ebből mezőgazdaságilag művelhető — becslésünk szerint — 500 000 ha. A tervezett öntözési lehetőség kereken 170 000 ha, ami a megművelhető területnek 32%-a. Véleményünk szerint ez a mennyiség — tekintettel a domborzati adottságainkra — kielégítő és a gazdaságosság határán belül van. Üzemi vonatkozásban az öntözés reálisan irányozható elő. Egy-egy üzemben az öntözött terület az összterület 5—15%-át teszi ki, így lehetővé válik, hogy a berendezett területen az öntözés 100 %-os legyen, mert az öntözhető területre minden esetben öntözést kívánó és megháláló növényféleség kerülhet. Az öntözések elsősorban kertészeti, másorban szántóföldi növényre terjednek ki. A tározásos öntözés révén egyéb mezőgazdasági üzemágak kifejlődése is bekövetkezhet, ami mind üzemgazdasági, mind általános népgazdasági előnyökkel jár. Az öntözéses gazdálkodás egyik fő célkitűzése a zöldségellátás teljesmértékű belső kielégítése mellett, a megyén kívül még az exportigények ellátása is. A távlati terv ezt a célkitűzést teljes mértékben megvalósítja. A szántóföldi öntözéssel a kukorica és a szálastakarmányok állandó nagy termésátlagainak a biztosítása a fő célkitűzés. A fejlesztési tervben a szőlő és gyümölcs öntözése nem a kívánt mértékű. Ennek oka a szőlő és gyümölcstelepítés távlati terveinek hiánya. A fejlesztési terv azonban lehetővé teszi, hogy a szántóföldi öntözések terhére szőlő és gyümölcsös-öntözést valósítsanak meg. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők A helyi vizekből és tározós öntözéseknél alapos hidrológiai előkészítő és felmérő munkára van szükség. Meg kell vizsgálni a gazdaságos és teljes kiépítésű tározók kérdését, arra vonatkozóan, hogy öntözés szempontjából melyik kiépítési módozat a megfelelőbb, tanulmányozni kell a főművek automatizálásának lehetőségét és a távvezérlést. Ki kell dolgozni olyan öntözési normákat, amelyek egyes rendszerek csapadékhiányának felelnek meg. Ezeken felül az öntözés súlyponti országos problémáit is meg kell oldani. 218
