Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
Zdála patak (12/11) Egy régi Dráva holtmeder fenákvonalán halad. J ókarbahelyezését indokolttá teszi a — nagyrészt országhatárt képező — patakmeder évtizedek óta fennálló elhanyagoltsága, mely miatt medre helyenként 0,8—1,0 m törzsátmérőjű fákkal benőtt, ennek következtében elfajult, feliszapolódott. Л tervezett munkálatok célja a nagy vizek levezetésére és lecsapolási követelmények kielégítésére alkalmas meder kiépítése. A Zdála patakra készített terv hidrológiai tanulmányában elméleti megfontolások és gyakorlati tapasztalatok alapján, valamint a környező területek értékének ismeretében arra a következtetésre jutottak, hogy a patak medrét az 5—6 évenként előforduló árvizekre — mely a torkolatnál 6—7 m3/s- ra tehető — gazdaságos kiépíteni. A tervezett meder az 5—6 évenként előforduló, vagyis kb. 17— 20 % gyakoriságú árvizeket a partélek között vezeti. A 10% gyakorisággal előforduló árvizek töltések között vezethetők le. A meder tervezett vízszintes vonalvezetése hidraulikai szempontból rendkívül kedvezőtlen, de — tekintettel arra, hogy a nyomvonallal követni kell a magyar—jugoszláv határt — változtatásra nincs mód. A függőleges vonalvezetés általában 0,6—1,2 m medermélyítést irányoz elő. A Magyar—Jugoszláv Vízgazdálkodási Albizottság javaslata értelmében a mederfenék tervezett magasságát a fenékbe süllyesztett műkövek rögzítenék, hogy a fenntartás alkalmával a munkát megkönnyítsék. Mederállandósítás, partbiztosítás, fenékbiztosítás nem szükséges. A 16.040 és 22,403 km szelvényeknél a Zdála patakot átszelő Pécs—Nagykanizsa közötti vasútvonalon az átereszek hiányoznak. A vasúti szelvényben a meder át van töltve, így a víz lefolyása nincs biztosítva. Üj műtárgyak építése szükséges. A 19—20 km szelvényeknél a fenti vasútvonal szintén átszeli a Zdála patakot, de a hidak itt kifogástalan állapotban vannak. A 16,040 és 22,403 km szelvényekben építendő új műtárgyak becsült költsége 0,75 millió forint. Az elvégzendő összes földmunka 66 447 m3, melyre a költségvetés 1 810 000 forintot irányoz elő. Ebből a munkából az albizottsági javaslat szerint a magyar fél kb. 57%-t végez el, vagyis 37 742 m3 földmunkát 1 030 mFt értékben. A magyar fél a 9,188 km—16,00 km (közös szakasz) 16.00 km—19,00 km (magyar terület) 20.00 km—22,50 km (magyar terület) 22,50 km—26,50 km (közös szakasz) szelvények között végzi el a tervezett munkákat. Fentieken kívül áthelyezésre szorul 94 db В jelű határkő és 230 db sarokpont kő. Költségelőirányzat: összesen (kerekítve) 50 000 Ft Vízfolyás rendezési költsége (magyar fél) 1,08 millió Ft. Magyar félt terhelő összes költség: 1,83 millió Ft. A vízfolyás közvetlen árterének nagysága a magyar területen kb. 150 ha. Ennek figyelembevételével a fajlagos beruházási mutató 12 200 Ft/ha-ra adódik. A tervezett munkák elvégzése megteremti a lehetőségét a lecsapoló hálózat létrehozásának, illetve rekonstrukciójának. A vízfolyás völgye gyakorlatilag mentesül a kiöntésektől, rétjei, legelői megjavulnak. fíabócsai Rinya főág (13) Jókarbahelyezése elsősorban a bele ömlő mellékágak vizének fogadása, valamint árterének kiöntésektől való mentesítése miatt szükséges. A Babócsai Rinya kiépítésével a 3750 ha érdekeltségi területet jóval meghaladó — jelenleg víz- káros — területet lehet a vizek kártételei alól mentesíteni. A kiöntésektől mentesítendő területen jelenleg, főleg legelő és rét gazdálkodás folyik, csak kis mértékben szántó és erdő. A munkák végrehajtásával számolni lehet a szántóföldi művelés megnövekedésével. A célok elérése érdekében a vízfolyás medrét a 10%-os gyakoriságú árvíz levezetésére célszerű kiépíteni a gyakorlati tapasztalatok alapján. A vízfolyás függőleges vonalveztése a beépített duzzasztók folytán lépcsős. A vízfolyás medre, a tervezett fenék felett 1—2 m magaságig finomszemcséjű homok. Erre a talajra a megengedett határsebesség felső határa 0,4 m/s. A vízszintes vonalvezetésnél általában a régi meder vonala tartható, átmetszésre csak helyenként van szükség. Az altalajra való tekintettel az alkalmazott keresztszelvények törtrézsűs, csészeszelvénnyé alakultak. Az alsó szakaszon 1:2 rézsű és 1 m magasságban 2,2 m széles padka készült. Ez nem vált be, mert az 1:2 rézsű könnyen lecsúszik, nem állékony a finomszemcsés talaj miatt. Az alacsonyan elhelyezett padkát a növényzet gyorsan ellepi, nádas, sásos lesz. A fentiek miatt a felsőbb szakaszon 1:3 hajlású, alsó rézsűjű csészeszelvény készült, magasabban kiképzett padkákkal. Az így kialakított keresztszelvény általában már megfelel a követelményeknek. Számolni kell azzal — a hasonló altalajjal bíró Dombó csatorna tapasztalatai alapján — hogy ott, ahol medermélyi- tés is szükséges, a parti rézsű lecsúszhat. Különösen veszélyes ez a hossztöltéses halastavak környezetében, ahol erre való tekintettel csak egyoldali mederbővítés végezhető. A lecsúszott rézsű csak 2—3 év elmúltával — a talajvízszint egyensúlyának helyreállítása után — emelhető ki. Ahol a vízfolyás szétterült, így pl. Babócsa környékén, célszerűen földdel töltött rőzsehengeres fenékbiztosító mű építése szükséges. Fontos körülmény a kiterjedt depóniáknak művelhető állapotra való elterítése is. A depónia legmagasabb pontja terep felett 0,8—1,0 m lehet. Ez szükséges a mezőgazdasági hasznosítás, valamint a meder állékonysága miatt is. A vízfolyáson lévő hidak közül átépítendő a 2,64 km szelvényben lévő vasúti híd az elégtelen átfolyási szelvény, valamint a ferde vízfolyásirány 179
