Dél-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 4., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
À területen majdnem egyenlő arányban oszlik meg a 15—25 nk°-os és a 24—45 nk°-os víz. Szulfáttartalom szempontjából uralkodó jellegű a 0— 60 mg/1 tartalmú víz; magasabb szulfátérték csak elszórt foltokban mutatkozik. A kútvizek általában alacsony (480—800 mg/1) sótartalmúak. A Na tartalom is alacsony, csak kevés víznél haladja meg a 20%-ot. A vizek magnézium tartalma már magasabb, általában 30—40% között mozog. Az anionok közül domináns a klorid és hidrokarbonát, a kationok közül a kalcium és magnézium mellett kiugró kálium értéket találunk. A vizek enyhén lúgos pH-ju, hidrokarbonátos, kalcium-magnázium típusúak. Egészségügyi szempontból az ihatatlan kútvizek 20%-ot tesznek ki. 2.438 Gyakorlati értékelés A 2.42 Talajvíz c. fejezetrészben a vízgazdálkodási gyakorlat számára összefoglaltuk a TVK-egy- ségünk talaj vízkészletére vonatkozó mai ismereteinket. Ezek már támpontúl szolgálhatnak a tervezőnek talajvízkészletet fogyasztó vízhasználatok telepítéséhez, vagy legalábbis eligazítást adnak arra nézve, hogy ilyen igények jelentkezése esetén hol célszerű részletesebb feltárásokat végezni. A talajvízszinttel és a talajvízjárással foglalkozó anyag ezenkívül a mezőgazdasági, a mély- és magasépítés számára is segítséget nyújthat. Mivel azonban a talaj vízkészlet további terhelhetőségét nemcsak a természeti adottságok, hanem a jelenlegi igénybevételek is meghatározzák, a készlet számszerű számbavételét nem itt, hanem a XVII. Területi Vízmérleg c. fejezetben végezzük el. Ott nemcsak a TVK-egységünk egyes részein hasznosítható talajvízkészlet nagyságát határozzuk meg, hanem felhasználhatóság szerint minőségi osztályokba is soroljuk. 2.43 KARSZTVÍZ 2.432 Általános ismertetés Karsztvíznek nevezzük azt a vizet, amely földalatti útjának túlnyomó részét karsztosodó kőzetekbe teszi meg, vagy ilyenekben tárolódik. Karsztvizet találunk a karszthegységek felszíne és az erózióbázis közötti részében (leszálló karsztvíz övezete), ahol a víz természetes hatások alatt áramlásban van. Az erózióbázis alatti részben a karszt összes üregeit, járatait közel nyugalmi állapotban lévő karsztvíz tölti ki, ez a mélykarszt övezete. Itt erőteljesebb áramlás csak mesterséges megcsapolások hatása alatt indul meg. Sztatikus karsztvízkészletnek azt a vízkészletet nevezzük, amely a mélykarszt üregeit kitölti és gyakorlatilag nyugalmi állapotban van. Dinamikus vízkészlet az az áramló vízmennyiség, amely sokéves átlagban a csapadékból pótlódik. A sztatikus vízkészlet csak utánpótlódás ingadozásainak egyensúlyozása céljából és ennek megfelelő mértékben termelhető ki mesterségesen, nagyobb mérvű kitermelés estében megbomlik a földalatti vízháztartási egyensúly, ami a már meglévő víztermelőhelyeket veszélyezteti. A vízháztartási egyensúly megóvása érdekében megállapítjuk egy karsztterületen sokéves átlagban beszivárgó víz mennyiségét. A beszivárgás karsztterületen döntően a csapadék évi eloszlásától függ. Ennek ismeretében empirikus módon meghatározhatjuk a beszivárgási százalékot. Az elmúlt évi őszi csapadék és a vizsgált év első négy havi csapadékmennyisége ismeretében gyakorlati szempontból elegendő pontossággal előrejelezhetjük az év hátralevő részére a karsztvíz utánpótlását, a karszt- források vízjárását. Tapasztalat szerint a karszt üregei általában a tavaszi hóolvadás idején telítődnék fel, amikor a vegetáció vízelvonó hatása még nem érvényesül. A dolomitkarsztban a víz áramlását gátló súrlódási ellenállás nagyobb, mint a mészkőkarszt tágabb üregeiben. Előbbiben tehát jobb a tározódási lehetőség, a források kiegyensúlyozottabbak, mint a mészkőkarsztban, ahol a források gyorsabban megérzik a csapadék hatását. 2.432 A terület karsztvíztartó rétegeinek hidrogeológiai és hegyszerkezeti jellemzése A területen előforduló karsztos kőzetek zöme igen jól karsztosodott triász mészkő, amelyben gyorsan fut le a csapadék, tehát a források vízjárása elsősorban a Mecsekben erősen ingadozó. A Villányi hegység forrásai és fúrásai a peremi törések mentén nagyobb mélységeken keresztül törnek fel, így vízjárásuk is kiegyenlítettebb. 2.433 Karsztvíz észlelő kutak A területen jelenleg karsztvízészlelő kút nincs. Ajánlatos lenne azonban főleg a Nyugati Mecsekben néhány vízszintészlelő kutat létesíteni, mert az uránbányászat az elkövetkezendő években karsztvizet is fog termelni, és a kialakuló depressziót már kezdettől fogva figyelemmel lehetne kísérni. Siklóson készül két karsztvízszint-észlelő fúrásunk. Ezek 1963 második felétől szolgáltatnak adatokat. 2.434 A karsztvízszint Karsztvíz észlelő kutak hiányában csak a hegység peremén ismerjük a karsztvíz szintjét, ahol az források formájában felszínre bukkan. A Mecsek hegység területén a peremeken a források 200— 230 m-ben jelzik a karsztvíz szintjét, míg a hegység belsejébe nyúló völgyekben fakadó forrásoknál 300 m Af. magasságban van a karsztvíz nyugalmi szintje. A Villányi hegység peremén a karsztvíz 100—110 m Af. szinten tör fel. Az erős karsztosodás miatt a csapadék nem okoz jelentős karsztvízszint változásokat, mert a lehulló csapadék órák alatt lefut a forrásokhoz. 2.435 A karsztforrások vízhozamviszonyai Amint már említettük, az erőteljes karsztosodás miatt a csapadék jelentős része gyorsan lefut. Emiatt a források vízhozama erősen ingadozó. 103 •>
