Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
két. Ezek már támpontul szolgálhatnak a tervezőnek talajvízkészletet fogyasztó vízhasználatok telepítésiéihez, vagy legalábbis eligazítást adnak arra nézve, hogy ilyen igények jelentkezése esetén hol célszerű részletesebb feltárásokat végezni. A talajvízszinttel és a talajvízállással foglalkozó anyag ezenkívül a mezőgazdasági, a mély- és magasépítés számára is segítséget nyújthat. Mivel azonban a talajvízkészlet további terhelhetőségét nemcsak a természeti adottságok, hanem a jelenlegi igénybevételek is meghatározzák, a készlet számszerű számbavételét nem itt, hanem a XVII. „Területi Vízmérleg” c. fejezetben végezzük el. Ott nemcsak a TVK-egységünk egyes részem hasznosítható talajvízkészlet nagyságát határozzuk meg, hanem felhasználhatóság szerint, minőségi osztályokba is soroljuk. 2.43 KARSZTVÍZ 2.431 Általános ismertetés Karsztvíznek nevezzük azt a vizet, amely földalatti útjának túlnyomó részét karsztosodó kőzetekben teszi meg, vagy ilyenekben tárolódik. Karsztvizet találunk a karszthegységek felszíne és az erózióbázis közötti részében (leszálló karsztvíz övezete), ahol a víz természetes hatások alatt áramlásban van. Az erózióbázis alatti részben a karszt összes üregeit, járatait közel nyugalmi állapotban levő karsztvíz tölti ki, ez a mélykarszt övezete. Itt erőteljesebb áramlás általában csak mesterséges megcsapolások hatása alatt indul meg. Statikus karsztvízkészletnek azt a vízkészletet nevezzük, amely a mélykarszt üregeit kitölti és gyakorlatilag nyugalmi állapotban van. Dinamikus vízkészlet az az áramló vízmennyiség, amely sokéves átlagban a csapadékból pótlódik. A statikus vízkészlet csak utánpótlódás ingdozásainak egyensúlyozása céljából és ennek megfelelő mértékben termelhető ki mesterségesen, nagyobb mérvű kitermelés esetében megbomlik a földalatti vízháztartási egyensúly, ami a már meglévő víztermelőhelyeket veszélyezteti. A vízháztartási egyensúly megóvása érdekében megállapítjuk egy karsztterületen sokéves átlagban beszivárgó víz mennyiségét. A beszivárgás karsztterületen döntően a csapadék évi eloszlásától függ. Ennek ismeretében empirikus módon meghatározhatjuk a beszivárgási százalékot. Az elmúlt évi őszi csapadék és a vizsgált év első négy havi csapadékmennyisége ismeretében gyakorlati szempontból elegendő pontossággal előrejelezhetjük az év hátralévő részére a karsztvíz utánpótlását, a karsztforrások vízjárását. Tapasztalat szerint a karszt üregei általában a tavaszi hóolvadás idején telítődnek fel, amikor a vegetáció vízelvono hatása még nem érvényesül. A dolomitkarsztban a víz áramlását gátló súrlódási ellenállás nagyobb, mint a mészkőkarszt tágabb üregeiben. Előbbiben tehát jobb a tározódási lehetőség, a források kiegyensúlyozottabbak, mint a mészkőkarsztban, ahol a források gyorsabban megérzik a csapadék hatását. 2.432 A terület karsztvíztartó rétegeinek hidrogeológiai és hegyszerkezeti jellemzése A terület jelentős részét jól karsztosodott triász mészkő és dolomit építi fel, amelyre Tapolca környékén települ nagyobb kiterjedésben, karsztos kőzetnek minősülő szarmata mészkő. A karsztosodott kőzeteket Várpalota—Szentkirályszabadja— Veszprém—Tapolca vonalában vízzáró rétegek két hidrológiai egységre bontják. Ezektől független hidrológiai egység a terület nyugati részén a Keszthelyi-hegység. A karsztos kőzetek zöme dolomit, amelyben kiegyensúlyozott víz járású források alakultak ki, és a bányák vízbetörései is egyenletes vízhozamúak. 2.433 Karsztvíz észlelő kutak A területen a VITUKI karsztvízszint észlelő kút- jai helyezkednek el a Balatonra merőleges sorokban, tehát egy partközeli forrástól kiindulva a fúrások karszthidrológiai szelvényeket képeznek; így több ponton, vagyis karszthidrológiai szelvényen figyelhető meg a karsztvízszint alakulása. Nyugatról kezdve az első szelvény a vonyarcvashegyi Vízmű-forrástól indul, és a Vállusi fúrás tartozik hozzá. A Vállusi fúrás a templomtól D-re 1250 m-re szintén dolomitba mélyül. Csőpereme: 271,60 m Af. Mélysége: 143,7 m. A második szelvény a balatonfüredi Siske forrástól indul, és a balatonfüredi és kövesgyűrpusztai fúrás tartozik hozzá.' A balatonfüredi fúrás a községtől ÉNY-ra 2 km-re, triász dolomitba mélyül. Csőpereme: 234,51 m Af. Mélysége: 70,9 m. A Kövesgyűri fúrás a puszta házai között triász dolomitba mélyül. Csőpereme: 303,14 m Af. Mélysége: 110 m. A harmadik szelvény a balatonarácsi Koloska forrástól indul ki, és a veszprémfajszi, nemesvámosi, valamint csillagtanyai fúrás tartozik hozzá. A veszprémfajszi fúrás a községtől D-re 2,5 km-re triász mészkőbe mélyül. Csőpereme: 290,90 m Af. Mélysége: 96 m. A nemes- vámosi fúrás a templomtól ÉNY-ra 700 m-re triász dolamitba mélyül. Csőperem: 293,92 m. Af. Csillag- tanyai fúrás a Veszprém—nagyvázsonyi út hidegkúti elágazásától É-ra triász dolomitba mélyül. Csőpereme: 356,88 m. Af. Mélysége: 80,5 m. 2.434 A karsztvízszint A karsztvízszint* a Balatonparton a legalacsonyabb (108—110 m), és a Bakony központja felé meredeken emelkedik. Litér—Pécsely vonalában már 200 m a vízszint. Veszprémtől Ny-ra Szent- gál környékén domborodik legmagasabbra a vízszint, és itt eléri a 290 m Af. magasságot. A csapadékos időszakokban, különösen a Balatontól távolabb eső területeken a karsztvízszint néhány métert emelkedik, a szárazabb időszakban pedig csökken. Nagyon különös a veszprémfajszi fúrásnál eddig ismeretien okok miatt rendszertelenül, rövid időn belül jelentkező 10—20 m nagyságrendű vízszintingadozás, amelynek kivizsgálása igen érdekes feladat lenne. A VITUKI fúrásai közül néhány jellemző kút szélső vízszint értékei: Vállusi fúrás, 130,6—142,8 m Af; Kövesgyűri fúrás 87
