Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

2.34 JÉGJÁRÁS 2.341 Általános törvényszerűségek A jégképződés akkor indul meg, ha a víz hőmér­séklete tartósan 0 C°-ra (pontosabban néhány ti­zed, vagy század fokkal a nullpont alá) hűl le. Minthogy a felszíni vizek hőmérsékletének alaku­lását az időjárási tényezőkön kívül számos egyéb körülmény is befolyásolja (lásd a 2.33 pontot), egy­máshoz közel fekvő vízfolyások, illetve állóvizek esetében is jelentékeny különbségek lehetnek a. jég megjelenésének időpontja és- a jégképződés üteme tekintetében. A felhalmozódott jég mennyiségétől és a víztér hőháztartási adottságaitól függően ha­sonló különbségek mutatkozhatnak a jég olvadá­sának ütemében és eltűnésének időpontjában is. Különösen szembetűnő különbségek tapasztalhatók a folyó- és az állóvizek jégviszonyainak törvénysze­rűségei között: a) A vízfolyásokon a jég az egész keresztszel­vényben képződik és a felszínen úszó jégtáblákban halmozódik fel. A folyó fokozatosan áll be — a jég­táblák elakadása miatt — alulról felfelé. A jégta­karót legtöbbször a tavaszi árhullámok szakítják fel és mivel ez a folyamat felülről indul, könnyen képződik jégtorlasz, esetleg jeges árvíz. Az egyes vízfolyások jégviszonyai és az egyes évek jégjá­rása között is jelentős különbségek lehetnek. A na­gyobb vízsebesség késlelteti a jégképződést, a sima, egészséges meder a beállást. A kisebb vízfolyások korábban fagynak be és hamarabb tisztulnak meg a jégtől, mint a nagyok. A mellékfolyó nélküli hosszabb szakaszok a jégtorlaszok miatt veszélye­sek. Csapadékban szegény tél vagy a vízfolyás alsó szakaszain kezdődő lassú enyhülés esetén a jég ve­szélytelen. Hosszú, hóban gazdag telet követő és felülről meginduló hirtelen melegbetörés könnyen okoz jeges árvizet; a veszély még súlyosabb, ha az árhullám kialakulása után ismét lehűlés követke­zik. b) A tavakon a jégképződés a felszínre korláto­zódik. A beállás többnyire hamarosan követi a jégképződés megindulását. A jégtakarót az olvadás gyengíti meg és a hullámverés töri össze. A jégtor­laszok a tavakon a szél hatására alakulnak ki a szélnek kitett partok mentén. A folyók duzzasztott szakaszai a jégjárás szem­pontjából is átmenetet képeznek a vízfolyás és álló­víz között. A jég megfigyelése a vízmércéknél történik. A viszonylag kevés helyen végzett észlelések — ki­egészítve a leszűrt törvényszerűségekkel — általá­nos tájékoztatás céljából hosszabb folyószakaszra, esetleg szomszédos vízfolyásokra is jellemzők. A pillanatnyi helyzetről és a jégviszonyok várható alakulásáról kritikus időszakokban légi felderítés­sel lehet közelebbről tájékozódni. 2.342 A főbefogadók jégjárásának ismertetése; a jégokozta rendellenességek A Balaton jégviszonyai jól jellemezhetők a sió­foki adatok alapján (1. 23. ábra). A tó évről-évre befagy. A helyi tapasztalatok szerint a jég szempontjá­ból a szélnek kitett helyek a legveszélyesebbek, a j égtorlaszképződés miatt. Leggyakrabban a déli parton tapasztalható, — de a könnyen változó szél­irány miatt mindenütt előfordulhat — jégtorlasz. A legveszélyesebb a helyzet akkor, ha a vastag, acélos jég a tó hossztengelye menti szél hatására hirtelen felszakad. Ilyenkor mindkét part építmé­nyei súlyosan károsodnak. Viszont nem jelent kü­lönösebb veszélyt, ha a felszabaduló jég már „gyertyásodott”, — még akkor sem, ha vastag. A Balatonon — a sekély voltából származó rend­kívül kis hőmérsékleti tehetetlensége miatt — meglehetősen gyorsan vastagszik a jég. Kemény teleken a 40—60 cm-t elérő, vagy meghaladó vas­tagságú jégtakaró sem ritkaság. A jégtakaró hő­mérsékletváltozásából származó alakváltozásai gyakran váltanak ki különleges jégjelenségeket (durrogás, repedezés, turzás.) 74 23. ábra. Jégviszonyok Siófoknál

Next

/
Thumbnails
Contents