Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2.3l4 A felszíni vizek jelentősége a területi vízgazdálkodásban Területünk kisvízfolyásainak augusztusi 85%-os tartósságú természetes készlete — mintegy 1,3 m3 — a felszínalatti készlet 1/3-át teszi ki. Jórészt karsztforrásokkal táplált vízfolyásokról lévén szó, szeptemberi 99%-os tartósságú készletük alig kisebb az előbbi értéknél. A Balaton — a mindenkori zsilipkezeléstől függő nagyságú — tározásból származó származó hasznosítható készlettel rendelkezik. A vízigények 90%-a, a túlnyomórészt idényjellegű mezőgazdasági igények — a készletek megoszlásával ellentétben — a felszíni vizekre támaszkodik. Ezen belül a Balaton tározásból származó készletét alig terheli igény. Az eddig elmondottakról egyébként a XVII. (Területi Vízmérleg) fejezet a hozzátartozó „Jelenlegi vízmérleg” c. táblázattal és a 22—24. sz. térképekkel együtt részletesen is tájékoztat. A felszíni vízkészlettel való gazdálkodás fejlődése területünkön erősen korlátozott: kizárólag a Balaton tározásból származó készletének kisebb hasznosítására és — a helyi igények kielégítésére — a kisvízfolyások mértékadó készletének tározókkal való növelésére gondolhatunk. (A felszínalatti készletekkel ilyen szempontból a 2.414 pontban foglalkoznak.) 2.32 VlZÄLLÄS, VÍZHOZAM 2.321 Vízállás 2.3211 JELLEMZŐ ÉS SZÉLSŐSÉGES ÉRTÉKEK Területünk jelentősebb vízfolyásainak vízjárását — s ezen belül annak legközvetlenebb jellemzőjét, a vízállások alakulását — a 2.311 pontban általánosságban már leírtuk. A terület vízrajzi megfigyelésbe bevont vízfolyásainak összes — valamint a szomszédos egységek területünk vízjárását is jellemző egy-két — mércéjének szelvényére a szélsőséges vízállások értékét a 20. táblázatban is közöltük. Most a 21a—c. táblázatban, — ezen általános és tájékoztató adatok kiegészítéseképpen —■ a területünk vízrendszerének gerincét képező befogadóknál egy-egy olyan mérce részletesebben feldolgozott vízállás-adatait közöljük, melyeknek vízállásai a vízjárásra jellemzők és így a jövőre nézve is meglehetősen biztos következtetések levonását teszik lehetővé. Azokra a mérceszelvényekre, ahol ezek az adatok — az észlelési időtartam rövidsége vagy az utóbbi időszakban bekövetkezett, a szelvény vízszállítóképességét egyirányba befolyásoló jelentősebb mederváltozások miatt — nemhogy jellemzők, hanem inkább félrevezetők lennének, a 20. sz. táblázatban közölt szélsőségeken kívül nem adunk meg további vízállás-adatokat. Azokat a régebben észlelt szélsőséges vízállásokat, amelyeknek előfordulása a vízfolyás (vízgyűjtő) életében bekövetkezett változások (pl. mederSZabályozás, átvezetés) miatt jelenleg már nem várható, táblázatunk' összeállításánál figyelmen kívül hagytuk. Az észlelés kezdete óta megváltozott nullpontmagasságú mércék változás előtti adatait a mai állapotra átszámítottuk. Táblázatunkban — csakúgy, mint a 20. sz. táblázatban — az egyes jellemző vízállás-értékek jelölésére a vízrajzi gyakorlatban szokásos szimbólumokat használtuk. Ezek a következők: KV, NV — a megjelölt időszakban észlelt legkisebb, ill. legnagyobb jégmentes vízállás; KKV, KNV — a megjelölt időszakban (pl. 30 egymásutáni évben vagy 30 év azonos hónapjaiban) észlelt legkisebb, ül. legnagyobb vízállások középértéke, tekintet nélkül arra, hogy egyikük vagy másikuk jéggel befolyásolt volt; LKV, LNV — az eddig észlelt legkisebb, ill. legnagyobb, a jelenlegi mederviszonyak közt is lehetséges vízállás; KÖV — a megjelölt időszak napi (reggeli) vízmérceolvasásainak számtani középértéke; LKV, LNV — jéggel befolyásolt szélsőséges víz- KV, NV állások. Minden vízmércéhez tartozó táblázat 2 részre tagozódik : a) „Jellemző vízállások” címszó alatt előfordulásának napjával együtt közöljük az utolsó 30 év, vagy — 1931. után megkezdett észlelés esetén — ennéL rövidebb időtartamú KÖV, továbbá az észlelés kezdete óta előfordult jégmentes és —ameny- nyiben ennél szélsőségesebb — jég okozta LKV és LNV értékét. A szélsőségek különbsége a vízállás-ingadozás tartománya, azaz a vízjáték. (A szélsőségek feltüntetése ismétlést jelent ugyan a 20. sz. táblázathoz képest, az áttekinthetőség kedvéért mégis itt is közöljük őket.) — E vízállásadatok felhasználásánál állandóan szem előtt kell tartam, hogy a lefolyási viszonyok egyazon mérce szelvényében sem, a hozzátartozó vízgyűjtőterületén sem állandók (részletesebben lásd a 2.Ö212 pont alatt). Éppen ezért még a táblázatunkban szereplő, viszonylag megbízható szelvényű mércék szélsőséges vízállásai is rendkívüli zavaró körülményeknek lehetnek eredői és nem mindig jellemzők a vízfolyás életére. b) „Havi és évi jellemző vízállások” címszó alatt az utolsó (30 éves vagy ennél rövidebb) időszak vízállásadatait dolgoztuk lel részletesebben. A jeges vízállások megkülönböztetésére itt nem a Vízrajzi Évkönyvek jelöléseit alkalmaztuk, hanem az állóvagy zajló jéggel befolyásolt vízáüásokat dőlt be- tűszimbóiumoKKai, ill. számokkal szedtük. Sajnos, előiordulnak olyan zavaró körülmények is, melyek átmenetileg megváltoztatják a meder lefolyási viszonyait, tehát bizonyos mértékig inhomogénné teszik a vízállás-idősort, de amelyek hatását csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudjuk figyelembe venni. Ilyenek lehetnek az ideiglenes jellegű lefolyási akadályok (pl. hidprovizóriumok duzzasztása), időszakos vízkivételek okozta kisvíz, a sűrűn változó jellegű, kismértékű, egy egyensú9 S TVK 65
