Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
XIV. fejezet. Vízparti üdülés, fürdés, vízisportok és természetvédelem
csony és Szigliget. Itt ismét új, az eddigiektől eltérő követelményekkel állunk szemben. E helyeken szinte egyidőben érkező olyan tömegekkel kell számolni, amelyek néhány órai tartózkodás után visszatérnek állandó üdülőhelyükre. A nagy számban egyszerre érkező tömegek egyidőben szórakoznak, étkeznek és ugyancsak szinte egyidőben távoznak. Az életfunkciók egyszerre jelentkeznek, ezek kielégítése különleges, az előbbi két kategóriától eltérő fejlesztést igényel. Legfontosabb követelmény a zavartalan összeköttetés biztosítása a Balaton egyéb településeivel úgy vizen, mint közúton. A közlekedés biztonságán felül tömegkiszolgáló vendéglátóipari létecítmények, bazárok, WC-k, stb. számának emelése szükséges. A kirándulóhelyeken a szálláshelyek növelése másodlagos szempont, mert az idelátogató tömegek alig éjszakáznak e helyeken. A negyedik csoportba az eddigiekben nem érintett települések tartoznak. E helyeken a már meglévő intézmény korszerűsítését, bővítését kell megoldani, illetőleg újabb és újabb településeken kell biztosítani a kultúrált és az egészségügyi kívánalmaknak megfelelő üdülés lehetőségét. A fejlesztést úgy kell ütemezni, hogy az mindenkor összhangban legyen az üdülők számának várható emelkedésével. Ezek között a települések között vannak olyan üdülőhelyek, amelyek az előzőekben már felsorolt településekkel együtt űn. kiemelt ülüdő- helyek. Ezek Balatonmáriafürdő, Balatonlelle, Ba- latonszemes, Zamárdi. Ezek a települések ezideig is komoly forgalmat bonyolítottak le. fejlesztésük gyorsabb ütemben történhetik, mert az alapfeltételek már meg vannak. Látogatottságuk rohamosabban fog növekedni, mint a többi településen. Komoly gondot kell fordítani a partvédőművek építésére. A Balaton 195 km hosszúságú partjából csak 50,6 km van partvédőművel bevédve. Természetesen teljes hosszban a Balatont partvédőművel bevédeni közegészségügyi és népgazdasági szempontból sem szabad. Közegészségügyi szempontból azért, mert a víz sodró ereje minden anyagot előbb-utóbb kivet a száraz partra, ezáltal megszűnik a víz nagyobb arányú fertőződhetősége. Partvédőművel való bevédése esetében ezek a szeny- nyező anyagok a vízben maradnának. Népgazdasági szempontból azért nem szabad a partot mindenütt bevédeni, mert a halak az egészen sekély vizű nádasokban ívnak, bevédés esetében a hai- termés elsorvadna. De nem is szükséges a bevédés, mert a nádasok maguk is bevédik a partot. Ezenfelül a nádasok kiirtása ugyancsak népgazdasági szempontból sem kívánatos. A nád igen fontos építés anyag, de exportcikk is, amely jelentős összegű deviza-forint bevételt jelent népgazdaságunk számára. A partvédőművek kiépítése főként a déli parton fontos, mégpedig ott, ahol nincs nádas. Itt az erős hullámverés és jég hatásaként a partelmosás nagyobb mértékű. Az északi parton csak a strandok, parkok, sétányok mentén szükséges partvédőmű létesítése. A már meglévő és létesítendő partvédőműveket kgt csoportba sorolhatjuk. Vannak állandó jellegűek, a betonból, kőbetonból készült partvédőművek, ideiglenes jellegűek a kőszórások, kőhányások, kőrakatok. Állami beruházásból a jövőben csak állandó jellegű partvédőművek építése jöhet számításba és arra kell törekedni, hogy a vállalatok, magánosok is lehetőleg állandó jellegű bevédést végezzenek. Az üdülési lehetőségeket 1980-ig kb. 65%-kal kell gyarapítani, mégpedig évenként 3000 férőhelyet az állandó üdülők, 960 férőhelyet pedig a héfc- végi üdülők részére kell biztosítani. Az állandó üdülők férőhelyeit részben a fizető vendéglátó szolgálat évi 1000 fős és az ifjúsági sátortáborok 300 fős fejlesztésével kell megoldani. A további férőhelyeket a kedvezményes üdülés, a kereskedelmi forgalom és a magánépítkezés között kell megosztani. E tekintetben a Központi Statisztikai Hivatal adatai nem vehetők figyelembe, mert a kedvezményes üdülés fejlesztése nem korlátozódhat kizárólag a Balatonra, ezért csak mérsékeltebb emelésről lehet szó. Sajnos a keretterv mélységéig sem a kedvezményes üdülési, sem a kereskedelmi forgalmi létesítményekre az illetékes szervek távlati terveket nem készítettek. A közeljövő tervei azonban ismeretesek. A kedvezményes üdülési létesítmény a második 5 éves terv végére 280 téli, 1248 nyári, éves átlagban 300 új férőhely áll rendelkezésre. Ezt a férőhely szaporítást a további tervidőszakban is irány adónak kell tekinteni. (A még vállalati kezelésben lévő üdülők férőhelyeinek esetleges emelkedését azok bizonytalansága miatt nem vettük számításba). A kereskedelmi forgalmi üdülési létesítmények fejlesztése, a második 5 éves tervben 2150 új férőhely áll rendelkezésre. Ebből éves átlagban 350 új férőhely az állandó üdülőkre, 80 új férőhely pedig a hétvégi forgalomra esik. Az állandó üdülők vonatkozásában ez a férőhelyszaporítás mind az idegenforgalom, mind a belföldi turizmus szempontjából megfelelő. Az év 3000 új férőhely fejlesztésből hiányzó 1050 férőhelyet a magánépítkezés biztosítja. Költségek tekinetében is elfogadható minden terv, figyelemmel arra, hogy a férőhely szaporítást a jövőben is különböző építési módokon (rep- rezentatís szálloda, motel, új üdülő, camping, toldaléképítkezés, átalakítás, téliesítés stb.) kell megvalósítani. Fentiek alapján egy-egy 5 éves tervidőszakra az állandó üdülés vonalán az alábbi építési költségek merülnek fel: Kedvezményes üdülő építkezés 1500 új férőhely Kereskedelmi forgalom 1750 új férőhely Megánépítkezés 5250 új férőhely Sátortábor 1500 új férőhely Fizetővendégszolgálat 5000 új férőhely 15 000 új férőhely 1961—1980-ig 60 000 új férőhely 34,00 millió Ft 45,50 millió Ft 126,50 millió Ft 3,00 millió Ft — millió Ft 209.00 millió Ft 836.00 millió Ft A hétvégi forgalom biztosítására 50%-ban sátortáborok, 50%-ban hétvégi telepek (átvonuló szállások) építését kell tervezni. 267
