Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
XIV. fejezet. Vízparti üdülés, fürdés, vízisportok és természetvédelem
ben 1960 végéig 24 sportegyesület alakított vitorlás szakosztályt. Űj klubházak is épültek, Balatonfüredien 2, Balatonföldváron 1, Siófokon 2. A hajó- állomány is gyors ütemben növekedett, amíg 1954 előtt a vitorlások száma a 200-at sem érte el, 1960- ban számuk az ezret is meghaladta, a versenyvitorlások száma közel 300. A sporthorgászat szélesebb körben való fejlődésének bizonyos mértékig magasabb népgazdasági érdekek állják útját, a Balaton ugyanis hal tenyésztési és haltermelési vonatkozásban a Siófoki Halászati Vállalat kezelésében van, így a sporthorgászat kívánalmai csak másodsorban jöhetnek számításba. A Magyar Országos Horgász Szövetség által létesített horgásztanyákat az alábbi kimutatás szemlélteti. Horgásztanyák Hely Befogadó képesség Sporthorgászok Egyéb horg. s z á m a Szántód 15 110 70 Fonyód 15 110 80 Keszthely 25 220 130 Szepezd 15 80 60 Zánka 15 70 50 Csopak 15 100 90 Balatonfüred 25 230 150 Tihany 25 280 170 összesen: 150 1 200 870 Az előadottakat értékelve megállapítható, hogy a Balaton ma az idegenforgalom és a belföldi turizmus igényeit még kielégíti, mert a jelen forgalom mellett megvan a lehetősége annak, hogy a rendelkezésre álló szabadidőt a kül- és belföldiek tetszésük szerint pihenéssel, szórakozással, kirándulással, kulturális ismeretek gyűjtésével, vízisportok űzésével, egészséges körülmények között töltsék el. 1.22 A TERMÉSZETVÉDELEM MÚLTJA ÉS JELENE A Balaton déli partján Keszthely felé haladva a Zala mellett ősi természetű táj áll védelem alatt; különleges természeti jelenségeivel, csodálatos állatvilágával, jellegzetes növénytársulásaival; a Kis- Balaton. Valamikor a Balatonnal összefüggő és hajózható vízterület volt. Árvizek idején a Zala és Páhok patakok vizei nagy területeket borítottak be hordalékaikkal, így indult meg a Kis-Balaton el- mocsarasodása, az 1923-ban végrehajtott Zala szabályozási munkálatok következtében pedig nyílt víztükre ma már alig éri el a 300 kát. holdat. A nyílt víztükörrel együtt maga az elmocsarasodott terület 1430 ha. A Kis-Balaton védelme érdekében a század elején már különböző lépések történtek, azonban természetvédelmi területté csak a felszabadulás után nyilvánították. A Kis-Balaton olyan különleges természeti kincsünk, amelyhez hasonló jelentőségű madártani terület tőlünk nyugatra nem található. Amikor még az ősmocsár nagy területet foglalt el, a nádrengeteg nagy részét sem tudták aratni, egyes területek érintetlenek maradtak, „avas” nádassá váltak. Ebben az avas nádban telepedett meg a nagy kócsag. A kócsag az ingoványok és mocsarak legszebb madara, vándormadár, a telet délvidéki tájakon tölti, kora tavasszal érkezik visz- sza. Az ornitológusok a múlt század végén még 100 pár fészkelő nagy kócsagot tartottak számon. 1894-ben azonban az öszes kócsagfiókát kiszedték az ún „vállalkozók” és külföldi állatkerteknek adták el. Ez a fosztogatás és az 1895 évi jégzajlás, amely időben és méreteiben rendkívül nagyarányú volt és az avas nádat letarolta, együttesen azt eredményezték, hogy 1896-ban már csak hét pár kócsag telepedett meg a két év előtti 100 pár helyett. A nagy kócsagon kívül jellegzetes madarai a Kis-Balatonnak: akis kócsag, amely Közép-Európá- ban néhány helyen fészkel ugyan, de számuk mindenütt megfogyatkozott. A védetté nyilvánítás óta háborítatlan nyugalom biztosítja mindkét kócsagfajta szaporodását. A gémfélék közül legnagyobb számban a szürke gémek, a vörösgémek és az üstökös, vagy más néven selyemgémek élnek a Kis- Balatonon. A gémek csoportjába tartozik a bakcsó, amely díszes tollazatával tűnik fel, továbbá a bölömbika, vagy népiesen vízibika, nádibika, amely nevét mélyhangú brummogásától kapta. Sötét színével és komor megjelenésével egyik jellegzetes madara a Kis-Balatonnak a kormorán, (kárókatona) amely a halfogásban különleges gyakorlatra tett szert. A Kis-Balaton területén csak néhány sziget emelkedik ki, köztük a Diássziget, amely a védett terület központja, itt épül fel a Természetvédelmi Tanács kutatóháza, ezenfelül vannak a Kis-Balato- non megfigyelőtornyok is. Valamikor ligetes erdők tarkították a mocsaras vidéket, az e tájon otthonos fafajokat — éger, szil, magaskőris — pótolják. Tihanyi tájvédelmi körzet A tájvédelmi körzet a természetvédelmi területtel szemben egy olyan nagyobb védelem alá vont tájegység, amelyben szabad ugyan a forgalom, de nem szabad olyan művet, épületet létesíteni, amely zavarná a táj természeti állapotát, szépségét, a kilátást, rálátást stb. Tihany valamikor nem volt szárazföld, helyén a Pannónia tenger hullámzott, a félsziget az őstenger eltűnése után feltörő vulkánok krátereiből kiszűrődött por és törmelékből, valamint a mélyben izzó anyagok gőzei és gázai által szétrobbantott kőzetrétegekből felszínre dobott permidőszaki vörös homokkövekből alakult ki. Tihany, első nemzeti parkunk tájvédelmi körzetében természetvédelmi területek is vannak, így az ún. Óvár teljes egészében a történelmi jelentőségű avarsáncaival, az Óvár oldalában Oroszországból ideszármazott görögkelti szerzetesek által vájt „barátlakások”-kal és hatalmas bazalttufa padjaival. Valamikor a félsziget belsejében két tó volt 263
