Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
XIII. fejezet. Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása
XIII. FEJEZET Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az eléd időszak határa 1960. december 31-e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és le nem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése A fejezet az ásvány-, gyógy- és hévizek gyógyászati felhasználását az egyéb célokra történő hasznosításokon belül a melegvíz-ellátást, a fűtést, az ásványi só- és gáztermelést, valamint a többrétű felhasználás összekapcsolásából származó komplex hasznosítást tartalmazza. Az igények kielégítéséhez szükséges árványvíz, gyógyvíz és hévíz számbavétel a feltárási munkák és a víztermelő létesítmények szintén a fejezethez tartoznak. Nem tartalmazza azonban a mesterséges melegvizek (felmelegedett hűtővíz stb.) hasznosítását. Ásványvíz hőmérséklettől függetlenül az a természetben előforduló víz, mely több mint 1 kg/1 oldott szilárd alkatrészt vagy más meghatározott mennyiségű különleges alkotórészeket (bróm, jód stb.) tartalmaz. Gyógyvíz olyan ásványvíz, amely vegyi összetételénél, vagy fizikai tulajdonságainál fogva gyógyhatású. Hévíz minden 26 C°-nál magasabb hőmérsékletű természetes eredetű víz, tekintet nélkül a vegyi összetételére. Az ásvány-, gyógy- és hévizek kémiai csoportosítása a következő: 1. egyszerű hévíz, 2. egyszerű szénsavas (savanyú) víz, 3. alkálihidrogénkarbonátos (alkalikus) víz, 4. kálcium-magnézium hidrogénkarbonátos (földes-meszes) víz, 5. kloridos (konyhasós) víz, 6. szulfátos (keserű) víz, 7. vasas víz, 8. kénes víz, 9. jódos, brómos víz, 10. rádióaktív víz. 1.2 A múlt és a jelen l. 21 AZ ÁSVÁNY-, GYÓGY- ÉS HÉVIZEK GYÓGYÁSZATI HASZNOSÍTÁSÁNAK MÜLTJA ÉS JELENE Hévíz Már 1795-től van magyar nyelvű ismertetés a hévízi tóról. A környéken talált emlékek viszont azt bizonyítják, hogy már a rómaiak ismerték ezt a területet. Ezt bizonyítják az Egregy és Fenék pusztai római kori leletek. Az első tavi fürdőházat Festetich György építette 1819-ben. A házakat tölgyfa cölöpökre csináltatta. A tó 9 kh-on terül el, maximális mélysége 38 m. A tó pozitív túlfolyó, 10 típusú, átlag 32 C° hőfokú, napi átlag 62 000 m3 vizet ad. A víz hőmérséklete max. 36,3 C°, a nagy vízfelület miatt azonban követi a levegő hőmérsékletének változását. A tó vízhozama az 1956—57-ben végzett VITUKI mérések szerint 36 000—58 000 1/perc között, ingadozott. A tó vizét csak a helyszínen használják gyógy- fürdés céljára. Ezenkívül az évtizedek folyamán a gyógyvíz- ellátás javításának érdekében a következő gyógyvizet adó kutakat létesítették. Kórház I. sz. kútja, 1941-ben készült. 52 m mély, pozitív, 8 típusú, 41 C° hőfokú, napi 144 m3 vizet ad. Kórház II. sz. kútja, 1952-ben készült, 47 m mély, pozitív, 8 típusú, 42 C° hőfokú, napi 290 m3 vizet ad. E két kút vize látja el a 300 ágyas Állami Kórházat kiszolgáló 78 db fürdőkádat, az iszapfürdőt, a gyógyfürdőben lévő 50 m3-es meleg és a 45 m3- es langyos medncét, valamint az ivókúrához szükséges napi 1 m3 vizet is innen veszik. Ezen berendezések gyógyvízellátására napi 250 m3-t használnak fel. SZOT 1-es szanatórum kútja (volt postás üdülő) 1935-ben készült, 117,9 m mély, negatív, 8 típusú, 41,5 C° hőfokú, napi 288 m3 vizet ad. Ez a kút biztosítja a 90 ágyas részleg iszapfürdőjéhez és a 2 db 30 m3-es medencéjéhez szükséges napi 100 m3 gyógyvizet. SZOT 2—3-as szanatóriumok gépházában 3 db gyógyvizet adó kút van. 253
