Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
az 5. TVK tárgyalja; ez kitér a szabályozás céljai között a Balaton vízszintszabályozására is. Itt csak az 5. TVK idevonatkozó eredményeinek közlésére szőritkozunk. A Siómeder szabályozása biztosítani fogja az 50 m3/s vízmennyiség minden időben való, kártéte' nélküli lebocsátását, amely elegendő az előírt szabályzatnak megfelelően a víztükör -f- 0,40 m és 1.00 m vízálláshatárok közötti tartására. A Sió teljes csatornázása azonban 1980. után lehetővé teszi a vízszintingadozás korlátozását 30 cm-re. Ezt azáltal lehet elérni, hogy szükség esetén 80 m3/s vízmennyiséget lehet lebocsátani a Balatonból, és vízhiány esetén 20 m3/s vízmennyiséget lehet a csatornázás és a vízlépcsőknél épülő reverzibilis szivattyútelepek révén a Dunából a Balatonba felszivattyúzni. Az egyéb, pl. a Murából való vízpótlásra támaszkodó megoldások a vizsgálatok szerint nem gazdaságosak, s azért nem is szerepelnek a Kerettervben. A Balaton vízszintjének ingadozását — új nagy létesítmények nélkül — csak jelentéktelen mértékben lehet tovább csökkenteni. Ilyen kismértékű csökkentésre egyrészt a Sió medrében lévő lefo- lyási akadályok eltávolítása, másrészt pedig a mainál jobb különleges vízállás-előrejelzés ígér lehetőséget. A Sió medrében lévő lefolyási akadályok eltávolítása szerepel a Sió szabályozási kerettervében és az valószínűleg rövidesen meg is valósul, mert nem nagy költségű munka. 2.222 A Balaton partjának védelme Mint minden állóvíz, így a Balaton esetében is a partok rongálódását, káros elmosását, kopását a hullámverés és a partmenti áramlások okozzák. Az utóbbi hatás a Balatonon az előbbiekhez viszonyítva csekély, azért felesleges külön foglalkozni vele. A Balatonon az uralkodó szélirány az északnyugati ezért a hullámverés a Balatonaliga és Balaton- mária közötti ún. déli partot támadja. A déli part mentén a hullámzás partrongáló hatását eredetileg széles nádassáv csökkentette, de ezt sokhelyütt kiirtották a fürdőzés érdekében. A hullámok romboló hatásának kitett laza, homokosiszapos déli part évenkint kb. 1,0 m-t hátrál átlagosan; ezzel csökkenti a parti telkek területét, s növeli a part előtti sekélyvízű, iszapos, fürdésre kevésbé alkalmas előteret, veszélyezteti továbbá a parti üdülők és egyéb létesítmények állékonyságát. Mivel a partok előterének újra-nádasítása ellentétben lenne a fürdőkultúra érdekeivel, marad, mint legcélszerűbb megoldás, a partok védelme, partvédőművek segítségével. A tó többi részén is több helyen szükséges a partok védelme, főként üdülőhelyek védelmére, de ezek, különösen az északi partokon nincsenek úgy kitéve a hullámverésnek, mint a déli part. A Balaton 195,1 km hosszú partvonalából 33,6 km-t véd partvédőmű, és 17,3 km-t részben, nem teljesen kielégítő mű. Az ún. déli (somogyi) part 74,8 km hosszú, s ebből 27,2 km-t védenek különböző rendszerű és minőségű patrvédőművek, melyekből 11,6 km össz-hosszúságú szakasz kiegészítésre szorul. Ezen a szakaszon a partok megnyugtató védelmére a fejlesztés során 35 km partvédőművet kell építeni. Az északi (veszprémi) 120,3 km hosszú part védelmére eddig 18 km hosszúságban épült megfelelő, és további 5,7 km hosszúságban kiegészítésre szoruló partvédőmű. Itt szintén 35 km új partvédőmű építése szükséges. Tehát a 195 km hosszú partvonal védelmét — a meglévő művekkel együtt — 121 km hosszú partvédőmű fogja szolgálni. A többi szakaszon, vagy a partok állékonysága, vagy a nádas védelme miatt nem szükséges a beavatkozás. A partvédőműveket a partok vonala előtt bizonyos távolságban tervezzük megépíteni, az előre kijelölt szabályozási vonal mentén. A jelenlegi part és a partvédőművek közötti területet kotrási anyaggal tervezzük feltölteni. Az itt betervezett partvédőmű-hossz azonban csak abban az esetben elég a partok védelmére, ha a véd- műveket tervszerűen, az összefüggő szakaszokat egyfolytában építik. Ellenkező esetben, ha összefüggéstelen rövid szakaszok épülnének ki. a partvédőmű végeit és a jelenlegi part vonalát, ideiglenes vagy állandó jellegű, de egyszerűbb partvédőművel kell összekötni, a feltöltés oldalainak védelmére. Ezek a bekötőművek a szabályozási vonal menti partvédőművek folytatása esetén később feleslegessé válnának, s azért jelentősen — 50%-on felül — megnövelnék a betervezett partvédőművek hosszát, és költségeit. A partvédőművek építésének költségét azonban a partbirtokosok (köztük számos magános) fedezik és a vízügyi szolgálatnak csak közvetve és csak részben van módja a partvédőművek építésének ütemére és a partvédőművek kialakítására befolyást gyakorolni. Az enyhén mélyülő mederfenéken a parttól távolabb épített partvédőmű nagyobb és természetesen értékesebb területnyerést tesz lehetővé feltöltés útján. A növekvő mélységgel egyenes arányban nő a szükséges patrvédőmű-magasság, de kb. négyszeres arányban növekszenek költségei. Ha egyéb szempont nem szabja meg a partvédőmű építési vonalát, úgy a partvédőmű és a feltöltés költségeinek és a nyert terület értékének szembeállítása adja meg a partvédőmű leggazdaságosabb helyét, vagyis ott kell építeni, ahol az építési költségek és a nyert terület értéke egyenlő. Mint már említettük, a balatoni partvédőművek egységes típusainak kialakítása mindeddig nem történt meg. Igv a partvédőművek kiképzésénél a rendelkezésre álló pénzösszegekkel való takarékosság szempontjai mellett a környezet beépített vagy beépítetlen volta, a fürdőzés vagy a vízisportok igényeinek és az esztétikai szempontoknak kielégítése az irányadó. Egy folyóméter partvédőmű átlagos költsége a szükséges terméskő, kőbeton és vasbton anyagok árával és beépítésével, mellékköltségekkel együtt kereken 3000 Ft. A partszabályozáshoz a partvédőmű létesítésén kívül még feltöltésre is szükség van. A feltöltés 107
