Balaton Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 3., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
Számos elvi kérdés merül fel még akkor is, ha csupán a készlet nagyságrendi, tájékoztató meghatározására törekszünk. A mélyebb víztartók vizének termelése a múltban ugyanis csaknem mindig a helyi vízigények kielégítésére történt; a tudományos kutatás részére való adatszolgáltatást ilyenkor nem tartották fontosnak. Rendszeres, részletes hidrogeológiai vizsgálatról csak az 1949 óta létesült kutaknál beszélhetünk, ezek száma azonban kevés, így a becslés megbízhatósága sem elegendő. Hazánkban még mindig számos olyan jó vízadó réteg van, amelynek feltárása vízigény híján még nem történt meg. A rétegvízkészletet két részre oszthatjuk: a) A természetes sztatikus készlet a kőzetek pórusaiban lévő vízmennyiség. Ennek értéke hazánkban kb. 70 millió km8. A természetes sztatikus készletnek kitermelhető részét 5—7%-ra becsüljük. b) Természetes dinamikus vízkészletnek nevezzük a felszínalatti vízkörforgalomnak azt a részét, amely víz (források) formájában ismét a felszínre jut. Ezt a vizet hasznosítva a felszínalatti körforgalmat nem módosítjuk. A vízgazdálkodási terv készítéséhez (a vízmérleg felállításához) a rétegvízkészlet hasznosítható részét kell ismernünk. Ez — az eddigi gyakorlat szerint — meghaladhatja a dinamikus készletet, s így elsősorban attól függ, hogy a passzív készlet fogyasztását milyen mértékben engedjük meg. A 28. táblázatban a XVII. fejezetben megadott hasznosítható rétegvízkészlet értékeit a teljes dinamikus készlet és a kitermelhető passzív készlet egy részének összegeiként kaptuk. Minthogy ez a meny- nyiség a természetes passzív készletnek csak elenyésző része, a készletfogyasztás értéke jelentéktelen. így az általunk megadott hasznosítható készlet tartós kitermelése gyakorlatilag nem jelent beavatkozást a felszínalatti vízkörforgalomha, tehát nem bontja meg lényegesen a hidrogeológiai egyensúlyt (lásd még a XVII. „Területi vízmérleg” c. fejezet 2.111 pontját). 2.4414 VÍZFÖLDTANI TÁJEGYSÉGEK Az ország területét 85 vízföldtani tájegységre bontottuk (lásd 25/a sz. ábrát és ..A hasznosítható réteg- és karsztvizek” c. 1:500 000 méretarányú térkénét).A tájegységek elhatárolásánál általában a fővíztartók elhelyezkedését vettük alapul, ezért a TVK-egységek határaira nem lehettünk tekintettel. A tájegységék között csak ritkán van éles határ. Ennek oka nagyobbrészt természeti (fokozatos átmenet). kisebbrészt a mélyföldtani ismeretek hiánya. Juhász József vízföldtani tájegységeinek a 28. táblázatban megadott jellemzői tehát átlagértékek, így is kezelendők, s csak tájékoztatóul szolgálnak. A 28. táblázatot a TVK-egység vízföldtani leírása követi. A vízföldtani rész olvasásakor a földtörténeti részhez csatolt szelvények és térképek (1—4. ábra) nyújthatnak segítséget. A mélységi vízzel foglalkozó fejezetet a vízföldtani tájegységeket jellemző fúrásszelvények ábrázolásával tesszük szemléletesebbé. E célt szolgálja a 25/b. ábra, melyen a TVK-egység jellegzetes kútjainak és fontos nem vízkutató fúrásainak szelvényét foglaltuk ősz- sze. Itt a víztermelő kutakat a község nevével jelöljük, a mellette lévő szám az országos mélységi kútkataszter sorszáma. A nem vízkutató fúrást a község nevének szaggatott aláhúzásával jelöljük, a szám az Országos Földtani Adattárban nyilvántartott (Bp. XIV. Népstadion út 14. M. Áll. Földtani Intézet) fúrásjelölése, az iparági sorszám. A gyors tájékozódás érdekében a fúrások szelvényrajzán a vízadó szinteken kívül feltüntetjük a nyugalmi szintet, a vízmennyiséget a hozzátartozó üzemi szinttel együtt, a víz vasasságát és keménységét is. Z.iiZ Részletes ismertetés 2.4421 JELLEMZŐ VÍZFÖLDTANI ADATOK A 28. táblázatban a legjellemzőbb gyakorlati vízföldtani adatok felsorolásával adunk áttekintést a 2.4414 pontban említett 85 tájegység közül azokról, melyek egészen vagy legalábbis nagyrészben TVK-egységünk területére esnek. A XVII. (Területi vízmérleg) fejezettel való kapcsolat biztosítása érdekében táblázatunkban a tájegységek megfelelőinek a vízmérleg összeállítása során alkalmazott jelöléseit is feltüntettük. Itt gyakran csupán azonos területek kétféle jelöléséről van szó, — fejezetünkben az ország tájegységeinek 1-től 85-ig, TVK-határókra való tekintet nélkül történt folyamatos sorszámozását tartottuk meg. míg a vízmérleg-fejezetben TVK-egységünk részedként jelöltük őket, — azonban a vízmérleg szerinti beosztásnál már megengedhetővé vált egyszerűsítések (a TVK-egységek határaihoz való igazodás) következtében a kétféle beosztás legtöbbször csak a legfontosabb határvonalaknál egyezik, egyébként jelentős átnyúlásök, továbbosztások fordulnak elő. (Vő. a fejezetünkhöz tartozó „A hasznosítható réteg- és karsztvizek” c. 1:500 000 méretarányú térképet a XVII. „Területi vízmérleg” c. fejezet „Vízmérleg a kanszt- és rétegvizekre (1960. évi állapot)” c. 1:500 000 méretarányú térképével.) A táblázatban minden olyan tájegységről, melyről elegendő számú megbízható adatunk van, az 1949 óta létesített (országosan összesen, mintegy 4900 db) mélyfúrású kút jellemző műszaki adatait: a kútmélységek átlag- és szélsőértékeit, a kutan- kénti vízhozam szélsőértékeit, továbbá a fajlagos hozam átlag- és szélsőértékeit közöljük. Utóbbi — melynek országos átlaga 50 lit/p. fm — egyike a legfontosabb jellemzőknek, hiszen közismert tapasztalat, hogy az azonos geológiai felépítésű és azonos fizikai rétegjellemzőkkel rendelkező területen az azonos méretű csövekkel bélelt, helyesen kiképzett kutak fajlagos hozama majdnem egyező. Ezután az egyes tájegységek kitermelt vízének minőségét a hazánkban legfontosabb két adat: a vasassóg és a keménység megadásával jellemezzük. 91
