Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

csak nyomokban látható. A patak mentén elterülő völgyfenék helyzetét még súlyosbítja az a körülmény is, hogy a környéken létesített kőolaj fúrásokból származó fúrási iszap és kőolajszennyeződés megfelelő meder hiányában a völgyfenéken kiterül. A völgyiének jelenleg teljesen elmocsarasodott állapotban van, korábban rét és legelő művelés volt.

Salomfai patak (114)

A Salomfai patakon a 0—1,5 km közötti szakaszon 1956—1957-es években történt medertisztogatási munka. A tisztogatási munka elsődlegesen le- csapolási célokat szolgál, a jelenlegi meder cca. 2 éves gyakoriságú vizek levezetését biztosítja.

Megemlítendő, hogy a patak torkolati szakaszán a befogadó Cserta patak rendezetlensége, jelenleg már ismét jelentős feliszapolódás mutatkozik.

Berek patak (116)

A patak első rendezését az 1901 évi terv alapján az 1931—39 évek közötti időszakban a 0—0,9 km szelvények közötti szakaszon az érdekeltség végezte, a kiépített meder 8,7 m3/s vízhozam levezetését biztosította. Az első kiépítést követően a meder majdnem teljesen beiszapolódott és benőtt, ezért az 1954—55-ös években a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság a patak 0—9 km-es szakaszán tisztogatási munkákat végzett. A munkálatok során a patak kiépítése a régi terv mederméreteinek megfelelően történt. A jelenlegi mederméret cca. 2—3 éves gyakoriságú árvizek levezetésére alkalmas, a jókarbahelyezés után a völgyfenéki rét és legelő területeken a termelési biztonság jelentősen megjavult, s egyúttal a lecsapoló csatornahálózat kiépítésére is lehetőség nyílt. A kiviteli munkálatok során a depónia nem lett elterítve. A patak jelenlegi vízszintes és magassági vonalvezetése a helyszíni tapasztalatok szerint megfelelőnek mutatkozik, fenéklépcsők létesítése nem szükséges. A jelenlegi meder a továbbiakban jelentős fejlesztésre szorul, elsősorban a jelenlegi 1:1,5 rézsűk módosítása szükséges, egyúttal növelni kell a meder méreteit, a kitermelt depóniák elterítendők.

Alsó-Válicka patak (119)

Az Alsó-Válicka patak első rendezését az 1901 évi terv ill. az 1931—1939. évek közötti időszakban a Kerka patak völgyének rendezésére alakult érdekeltségi társulat végezte el a 0—21,9 km szelvények közötti szakaszon, a torkolati szakasznál 17,2 m3/s víziemésztésre. A Kerka patak érdekeltségi társulaton belül a vízfolyások fenntartására 1939-ig az évenként befolyt járulékból rendszeresen gondot fordítottak, ezt követően azonban az 1956-os évig a patak völgyében semmiféle rendezési ill. tisztogatási munka nem folyt. Az első karbantartási munkát az érdekeltek bevonásával a Nyugatdunán- túli Vízügyi Igazgatóság a patak leginkább elhanyagolt felső szakaszán a 16—28 km szelvény közötti szakaszon az 1956—58 években hajtotta végre. A kiviteli munka kizárólag az elhanyagolt meder átmeneti j ókarbahel y ezését kívánta biztosítani, és elsősorban a völgyfenéki lecsapoló csatornák működését tette lehetővé.

Az Alsó-Válicka patak korszerű rendezése a torkolattól kezdődően 1958-ban kezdődött és 1960 decemberéig bezárólag a 7,8 km szelvényig fejeződött be. A meder kiépítése a torkolati szakaszon 19,6 m3/s vízhozam vezetésére történt. Az elvégzett munkálatok eredményét illetően meg kell jegyezni, hogy a felső szakasz átmeneti jókarbahelyezése nagyon hatékonynak bizonyult, ez a rendezés azonban sürgősen továbbfejlesztésre szorul, mert a jelenlegi meder csak cca. 1 éves gyakoriságú árvizek levezetésére alkalmas. Az alsó szakasz rendezése a várt eredményt ugyan meghozta, a mai napig nincs azonban megoldva a patakra telepített vízimalmok megszüntetésének kérdése.

Karaj-Kürtösi patak (120)

A Karaj-Kürtösi patak rendezését 1956-ban a helyi érdekeltek elvégezték a 0—2 km szelvények közötti szakaszon. A meder jelenlegi vízemésztése ezen a szakaszon jelenleg átlagosan cca. 4,5 m3/s amely kb 2—3 éves gyakoriságú árvizek levezetésére alkalmas. A völgyfenék részben rét, részben erdőterület. A patak jelentős mennyiségű hordalékot szállít a befogadó Alsó-Válicka patakba, ezért hossz-szelvényét végleges rendezés során lépcsőzni kell.

Bucsutai patak (121)

A patak rendezését 1956-ban a helyi érdekeltek elvégezték a 0—2,0 km szelvények közötti szakaszon. A meder jelenlegi vízemésztése a rendezett szakaszon átlagosan 6,5 m3/s, ez kb. 8—10 éves gyakoriságú árvizek levezetését biztosítja. A depó- niákat el kell teregetni. A patak a befogadóba évenként jelentős mennyiségű hordalékot szállít, hosszszelvényét ezért a későbbi fejlesztés során lépcsőzni keü.

Oltár ci-vízf oly ás (122)

Az 1956. évben a helyi érdekeltek elvégezték a patak jókarbahelyezését a 0—2,5 km szelvények közötti szakaszon. A meder jelenlegi vízemésztése cca. 6,0 m3/s-ra tehető a rendezett mederszakaszon. Ez a 6—8 éves gyakoriságú árvizek levezetését biztosítja rendszeres fenntartás esetén. A patak jelenlegi hossz-szelvényét a nagy esés miatt a végleges rendezés során feltétlenül lépcsőzni kell.

Töröszneki patak (126)

Az 1930—1940-es évek között történt először tervszerű mederrendezés a vízfolyáson az Alsó-Válicka patak kiépítését követően. Az 1956-os évben megindított rét-legelő lecsapolási mozgalom keretében a helyi érdekeltek elvégezték a patak átmeneti jó- karbahelyezését a 3—4,5 km közötti leginkább fel- iszapolódott mederszakaszon. A meder jelenlegi vízemésztése átlagosan cca. 3,5 m3/s-ra tehető. A patak legfelső szakaszán korábban halastavak vol133