Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
A Területi Vízgazdálkodási Keretterv készítése
Előtérbe kerültek a többcélú, nagy víziművek és rendszerek, amelyek műszaki és gazdasági szempontból egyaránt magasabb színvonalú, kedvezőbb megoldást jelentenek. Ilyen például a Tiszalöki Vízlépcső, amely alapvető rendeltetésén, az öntözővíz ellátáson kívül 100 km hosszú szakaszon hajózhatóvá teszi a Tiszát, jelentős vízmennyiség tározásának lehetőségét teremti meg, és a műbe épített turbinákkal villamosáramot is termel. A Borsodi Regionális Vízellátási Rendszer is többcélú jelegű mű. A Miskolctól Ózdig terjedő bánya- és iparvidék térségében többszáz kilométer hosszú csőhálózaton osztja el a feltárt vízkészletet. A vízellátási rendszerhez tartozó 5 millió m5 vizet tározó Rakaca-völgyi mesterséges tó pedig az ipari víz- szükséglet kielégítéséhez és az öntözővízszolgáltatáshoz is vizet táplál a Bódva és Sajó medrébe. A vízgazdálkodásnak a népgazdaság általános fejlődési irányával való összhangját jelzi a vízgazdálkodás ágazati szerkezetében végbement változás. A vízfelhasználás mennyiségét illetően is kialakult az ipar túlsúlya. Bár a mezőgazdaság víz- fogyasztása az elmúlt tíz esztendőben több mint másfélszeresére, évi 850 millió m3-ről 1 400 millióra emelkedett, az ipar és a lakosság vízfogyasztása ennél is jóval gyorsabb ütemben növekedett. A lakosság vízfogyasztása megkétszereződött, évi 300 millió m3-ről 600 miihóra, az iparé pedig megháromszorozódott, évi 500 millió m3-ről 1 500 miihó m3-re emelkedett. Már ez a néhány mozzanat és számadat meggyőző erővel mutat rá a vízgazdálkodás nagy népgazdasági jelentőségére. Megállapítható, hogy a fel- szabadulás óta végbement fejlődés során a vízgazdálkodás feladatai lényegesen megnövekedtek, egyoldalú, túlnyomórészt a mezőgazdasághoz kapcsolódó reszort-jellege megszűnt, és tevékenysége a népgazdaság széles területére kiterjedt. A vízkár- elhárításra leszűkített tevékenységet a vízgazdálkodás átfogó szemlélete és gyakorlata, a komplex megoldások térhódítása váltotta fel. A korábban kézműves jellegű vízépítés korszerűen gépesített vízépítőiparrá fejlődött. Az ország vízkészletével, — mint korlátozott mértékben rendelkezésre álló természeti kinccsel — való gazdálkodásban, a természetes viszonyok megváltoztatására alkalmazott műszaki, gazdasági és igazgatási tevékenységben egységes, összehangolt irányításra való törekvés érvényesül. 1.2 A vízgazdálkodási távlati tervezés hazánkban Magyarországon már korábban is történtek kezdeményezések a vízgazdálkodási távlati tervezés terén. A távlati tervezés első csíráját rejtette magában az 1908-ban elkészült, a folyók szükséges szabályozási munkáinak 20 éves programja. Ez volt az első hosszabb időre szóló munkaterv, azonban még kifejezetten szakágazati jelleggel. 1929-ben állították össze az új viszonyoknak megfelelően a 15 évre terjedő vízi beruházási programot. Ez volt Magyarország második vízgazdálkodási távlati terve. 1930 tavaszán Sajó Elemér az „Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználására” című munkájában hosz- szú évtizedekre előre kijelölte az ország vízügyi prorgamját, az elvégzendő munkálatok megvalósításának módját és előfeltételeit. A felszabadulás után Serf Egyed irányításával kidolgozásra került a vízügyi műszaki szolgálat távlati munkaterve. Ezen utóbb említett 3. terv már az egész ország területét átfogó összágazati terv volt. A mai értelemben vett átfogó vízgazdálkodási távlati terv előkészítése 1952-ben kezdődött meg — az Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlat kidolgozásával. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlat az Országos Tervhivatal, a vízgazdálkodás szempontjából súlyponti minisztériumok utasításai (direktívái) alapján, a Magyar Tudományos Akadémia elvi irányítása mellett számos intézmény és szakértő bevonásával készült a Vízerőmű Tervező Irodában. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlatot 1954. április 30-án azzal a célkitűzéssel adták közre, hogy „az előirányzott munka fejlessze tovább az addig elért eredményeket, számolja fel az elmaradást és nagy lépéssel vigye előre vizeink hasznosítását”. Az 1952—54-ben készült Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlat volt a harmadik vízgazdálkodási távlati terv hazánkban, amely megelőzte a népgazdasági hosszú távlatú tervek készítését. 1.3 A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 2001/1961. sz. határozata Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítésének szükségessége Az 1952—54. években készült Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlat jóváhagyásra nem került, továbbá csupán 20 példányban készült, és így a tervező szervek nehezen jutottak hozzá. 10 év után is elmondható, hogy a feldolgozás műszaki megfontolásai főbb vonásokban helyesek voltak, csak a megvalósítás ütemezése bizonyult a valóságtól eltérőnek. Azok, akik ismerték a Keretterv anyagát, a távlati tervek összeállításához az elmúlt években is gyakran felhasználták. A szocialista társadalomban — az 1954. évi Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlat elkészítése után eltelt 7 év alatt bekövetkezett anyagi és kulturális fejlődés, valamint a vízgazdálkodásnak a természeti feltételekkel összhangban álló tervszerű fejlesztése azonban szükségessé tette Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítését. Ezért a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány 2001/1961. (I. 17.) sz határozata „Országos Vízgazdálkodási Keretterv készítését” rendelte eL 8
