Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
tásának (altalajlazítás) és az alagcsövezésnek együttes, komplex alkalmazásával valósítható csak meg. A Kerka vidék pszeudoglejes barna erdőtalajainál némileg kedvezőbbek a Göcseji táj agyagbe- mosódásos barna erdő talajainak, de méginkább a Zalai-dombság már lösz alapkőzeten kialakult barna erdőtalajainak, ill. barnaföldjeinek vízgazdálkodási tulajdonságai. E talajok A-szintje enyhébben kilúgozott, savanyúsága gyengébb, kolloidtartalma kedvezőbb, nagyobb mennyiségű csapadékvizet képes befogadni és tárolni. A B-szint is kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkezik: kevésbé tömött, kisebb az agyagtartalma, jobb szerkezetű és vízáteresztőképessége is jobb. A széles patak- és folyóvölgyekben, dombok közti mélyedésekben elhelyezkedő alluviális- és hordaléktalajok, valamint réti talajok a körzet legjobb tulajdonságokkal rendelkező talajai. Jó vízvezető és víztároló képességűek. Hasznosítható vízkészletük a mezőgazdaság szempontjából kedvező. Jelentőségük viszont kis területük miatt korlátozott. A TVK-egység területén a magasabb dombokat és a meredekebb lejtőket erdő borítja. A fafajok közül legelterjedtebb a tölgy, de jelentős a bükk és — különösen az újabb telepítésekben — az erdei fenyő részaránya is. A mezőgazdaságilag hasznosított részeken a gabonafélék közül a rozs és a búza, a kapások közül a kukorica és kerékrépa, a takarmánynövények közül a bíborhere (pszeudoglejes talajok) és a vöröshere termesztése a legkiterjedtebb. Öntözésre a körzet területén nincs szükség. Fontos meliorációs teendő azonban az erózió elleni védekezés, a talajjavítás és a felesleges csapadékvíz elvezetése, ill. okszerű hasznosítása. Rizstermesztésre és halastavak létesítésére a körzet területén nincs lehetőség. Egészen eltérő és sajátságos területe a TVK-egy- ségnek a Kis-Balaton tája, ahol gyakran több méter vastag tőzegréteg borítja a felszínt. Néhány folyóvölgyben szintén találkozhatunk a láposodás jelenségével. (E láptalajok tulajdonságaira, meliorációjára és eredményes hasznosítására vonatkozóan a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia és Keszthelyi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet rendelkezik részletes adatokkal.) 2.125 A talajeróziós viszonyok jellemzése A „Talajeróziós viszonyok” c., 1:500 000 méretarányú térkép szerkesztésénél feltüntettük a különböző mértékben erodált területeket, megkülönböztetve a gyengén erodált szántókat, melyeken az eredeti talaj szelvénynek még legalább 70%-a megmaradt, a közepesen erodált területeket, melyeken a talajréteg 30—70%-a pusztult el, valamint az erősen erodált talajokat, melyek szelvényében az eredeti rétegeknek csak 30%-a maradt fenn, vagy a megmaradt réteg nem vastagabb 30 cm-nél. Ezek a területi elhatárolások az 1:75 000 méretarányú felvételek alapján történtek. Becslésszerűen jelöltük ezen kívül a deflációs területeket, melyeken száraz időszakokban a növényborítás nélküli felszíneken a szél felragadja és elszállítja a talajrészecskéket. Jelöltük a nem erodált, valamint a szedimentá- ciós területeket is. - „ Külön jelzéssel tüntettük fel a geológiai viszonyokat, az erózió szempontjából hasonló viselkedésű csoportokba vonva össze a kőzeteket. A térkép, valamint a térképezés közben szerzett tapasztalatok alapján a terület talaj eróziós viszonyait a következőkben jellemezhetjük: A területen az erózió mértéke: 25:30:30 arányszámmal fejezhető ki, ha az erősen-, közepesen-, gyengén erodált területek százalékos elterjedését vesszük figyelembe, az erdők kivételével. Az erózió mértéke és jellege alapján az alábbi részek különíthetők el: a) Göcsej és a Kertka völgy területéin a sok csapadék ellenére az erózió csak közepes, mert a felesleges víz a felszínről nagyobb kár nélkül fut le, a gyep védőhatása következtében. Több helyen fellép a mikroszoliflukció, amely az átázott talajt az erózióbázis felé mozdítja el. Ezen a területen is elsősorban a fölösleges víz elvezetéséről kell gondoskodni és a rossz szerkezetű talajfelszínt kell megjavítani, mert ez hajlamos az ülepedésre. Sok esetben anomália tapasztalható az erózió mértéke és az erodálhatóság között, mert a kevésbé erodált talajok kilúgozási szintje a csapadéknak rosszabbul áll ellen, mint az erősebb erózió után felszínre került felhalmozódási szint. Magyarázata e jelenségnek a két talaj szint szerkezetében keresendő. A kilúgozási szint könnyen porosodó, eliszapolható és ennek következtében a vízzel szembeni ellenállása is rosszabb, mint a vasas hártyák által összetapasztott felhalmozódási szint anyagáé. Általában a területen az erodálhatóság közepes. b) A Zalai-dombság löszös üledékein az erózió már nagyobb mértéket ölt és jellege a felületi rétegerózió mellett gyakran megy át árkos és vízmosásos erózióba. A közepesen erodált területeken az erózió jelenlegi pusztító hatása nem nagy, mert itt is érvényesül a felhalmozódási szintek nagyobb ellenállása. A talaj képző kőzetig erodált helyeken azonban a talajerózió veszélye ugrásszerűen megnő. Itt a talajok (jelen esetben nyers lösz, vagy löszszerű üledék) vízgazdálkodása, szerkezete kedvezőtlen és ennek következtében a csapadék nagy része a felületen elfolyik. Az elfolyó víz pedig a rossz szerkezetű felszínt könnyen károsítja és nagy tömegű földet hord el magával. 2.126 Utalások további meliorációs beavatkozásra ill. az adottságok jobb kihasználására A TVK-egység pszeudoglejes és agyagbemosódá- sos barna erdőtalajain az erózió elleni védekezés és a helyes agrotechnika képezi az eredményes mezőgazdasági növénytermesztés alapfeltételeit. A meredek lejtők, hullámos felszínű dombok természetesen csak erdőgazdasági hasznosításra alkalmasak. A többi területeken a helyes agrotechnika az A-szint kémiai javításának (mész), a B-szint for48
