Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2. A 2. DÉLNYUGAT-DUNÁNTÜL TVK-EGYSËG TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI 2.1 Vízföldtani és talajviszonyok 2.11 A TERÜLET FÖLDTANI FELÉPÍTÉSE A 2. TVK-egység területének földtana vízföldtani szempontból viszonylag egyszerű. A földtani viszonyok ismertetésének célja, hogy egyrészt általános tájékoztatást adjunk a területről, másrészt előkészítsük a „2.44 Mélységi víz” c. fejezetet. Az anyagot alaphegységre, fedőhegységre és medenceüledékekre bontva tárgyaljuk. A hármas tagozódás azonban földtani irodalmunkban nem takar feltétlenül azonos korbeosztást. (A miocén korú rétegeket pl. a Kisalföld alatt vagy Somogybán medenceüledékeknek nevezik, míg a Mecsekben a fedőhegységhez sorolják. Az egységes tagozódás érdekében a TVK-ban — a szokásoktól némileg eltérően — az alaphegység, fedőhegység, medenceüledék elnevezést földtani korokhoz kötjük. Így alap- hegységi képződménynek nevezzük a Föld őskorától a Föld középkorának végéig, a felső krétával bezáróan keletkezett kőzeteket; fedőhegységi képződménynek tekintjük a paleogént, vagyis az eocént és oligocént, végül medenceüledékek címszó alatt foglaltuk össze az alsó miocéntől napjainkig keletkezett kőzeteket. Ez a csoportosítás jelenthet ugyan nehézséget, mert pl. a miocén képződmények néha fedőhegység jellegűen jelentkeznek, máskor pedig nem lehet őket a felső oligocéntől szétválasztani. Az oligocén rétegek azonban vízföldtanilag általában kedvezőtlenek és legtöbbször nagy vastagságuk folytán jól elválasztják a vízadásra kedvezőbb, eocénnel végződő és miocénnel kezdődő rétegeket. Az alaphegységek, fedőhegységek és medenceüledékek területi kiterjedését az 1., 2. és 3. ábra szemlélteti. 2.111 Alaphegység Az alaphegység a Pince—Eperje-hegyhát—Kili- mán—Sármellék vonaltól délre ókori kőzet anyagú, e vonaltól északra pedig a Föld középkorában leülepedett mészkő és dolomit (1. 1. ábra). 2.112 Fedőhegység Biztosan fedőhegységi képződményeket a mélyfúrások nem találtak, hanem többnyire a pannon, helyenként a miocén rétegek települtek a triász, illetve kréta alaphegységre. 2.113 Medenceüledékek A miocént csak néhány olajkutató fúrás érte. Az alsó pannon főképpen márga és homokkő; szén- hidrogén telepeket tartalmaz (1. 3. ábra). Vízgazdálkodási szempontból a felső pannon a fontos. Az alaphegységre települő felső pannon össz- let általában 10—20 méteres, kevés vízzáróval megosztott rétegekkel kezdődik. A felső pannon bel- tavi képződmény. Egymással váltakozó vízzáró (agyag, homokos agyag, márga és homok rétegei lencsésen települnek, igazi „artézi” szerkezetet nem alkotnak. A felső pannon a medencék peremi részében inkább homokos, belsejében az agyag és márga az uralkodó. A pannon emeletnek, még a medencében is, aljának egykori hegységperemi durva, vékony összWMÆ fekiini kristályos pala fedett kristályos pata felszíni tengeri karbon és penn fedett tengeri karbon és perm felsírni perm és mezozoás vonulat fedett perm és mezozaós medencealjazat felszíni harmadidőszaki vulkánosság szerkezeti vonat 1. ábra. Az alaphegységi képződmények elterjedése 6 2 TVK 41
