Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)

XVIII. fejezet. A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok

6. MUNKAERÖGAZDÄLKODÄS A tervidőszakig a vízépítőipari tevékenységet folytató szervek munkaerő ellátottsága kielégítő volt. Szakember létszám hiány átlagosan 25% kö­rül volt, ezek minőségi hiánya annál nagyobb. A mérnök hiány oka a vártnál gyorsabb fejlő­dés, a végzett mérnökök száma az erősen redukált beiskolázás miatt nagyon csökkent. A területen rosszak voltak az alkalmazási feltételek, besorolás, lakás biztosítás tekintetében, a területről szárma­zó fiatalok nagy része nem tért vissza, idősebbek nagy része a gyorsabban fejlődő gócokra vándorolt jobb feltételek miatt. Víz- és mélyépítőipari technikumokra a terület­ről nem történt beiskolázás. Az idekerült alföldiek 80%-a elhagyta helyét. Vízmester iskola meg­szűnt. Az újonnan alkalmazott technikusok nagy­része 6—8 osztálynál több alapképzettséggel nem rendelkezett. Továbbképzésük üzemi tanfolyamo­kon történt, feszített munkakörülmények között. Csak mérnöki vonalon volt meg a levelező ok­tatás lehetősége. Ezzel a, lehetőséggel a VlZIG élt egyedül. Társulatok műszaki személyzetet nem tudtak biz­tosítani maguknak lakás, ill. helyi szakember hiá­nyában. Állami gazdaságok vízimunkáikat vállalatba ad­ták. Tanácsi szerveknél, kivéve a vízmű vállalatokat a folyton változó VlZIG létszámba tartozó egy-egy, rendszerint technikus, vízügyi összekötőn kívül nem volt. Utolsó éveikben a VÍZIG földmunkagép-parkjá­nak kialakulása szükségessé tette, a nehégépkezelők beiskolázását, melynél még 20%-os lemaradás van. A szakmunkáshiányt általában új alkalmazással és nagyrészt nem átképzéssel oldották meg. Beindultak a víz- és csatorna-szakos technikusi tanfolyamok. Tervidőszak munkaerő kérdései. A tervidőszak első harmadában túlnyomóan na­gyobb szakmai gyakorlattal bíró mérnökökre és technikusokra van szüksége a területi vízügyi szer­veknek, ezt lakás biztosítással lehet a tapasztalat szerint megoldani. A mérnök levelező oktatás jó forma, de elsősor­ban jó képességű technikusok számára, ezeket fel kell kutatni. Lényegesen növelni kell országosan is a terü­letről az általános mérnöki szakon a beiskolázot­tak számát. Mérnök továbbképzés bentlakásos formája a leg­jobb a vidékiek részére, de ennek ma még aka­dálya a szervek szakember hiánya, így egy-egy 3—4 hetes tanfolyamra sem tudják gyakran nélkülözni a mérnökeiket. Családos mérnökök számára talán levelező to­vábbképző tanfolyam megfelelőbb lenne a legszük­ségesebb távolléttel. Technikus továbbképzés sokkal égetőbb az ala­csonyabb szakképzettség miatt. Legjobb forma a levelező technikumi oktatás, de szükségesek az üzemi szakmai továbbképző tanfo­lyamok. Mérnök, technikus vonalon a fejlesztés, tovább­képzés, beiskolázás létszámát csak TVK szinten nem lehet megnyugtatóan kimunkálni, azt az or­szágos keretterv kiegészítése képpen szervenként kellene gondosan megállapítani. A tervidőszak eleje óta nagy erőfeszítéseket tesz­nek, kedvezőbb feltételeket teremtettek a terület mérnök, technikus hiányának leküzdésére. Szám­szerű eredmények vannak már. Kézi munkaerő, szakmunkás képzés: VlZIG: Csak az egész igazgatóság vizsgálata le­hetséges, de a zjellemző mindhárom érintett TVK- területre. Jelenlegi létszám 950 fő, ebből 150 fő szakmun­kás a gépüzemnél dolgozik (1963. év) 20 éves távlatban 800 fő kubikos stb. létszám elégséges és biztosítható. A további feladat: a növe­kedést teljesen gépesítéssel kell fedezni. A gépészeti szakmunkás létszámot a tervidőszak közepére meg kell duplázni, azaz 300 főre kell emel­ni. Időközben és ezután a normál utánpótlásról kell gondoskodni. A szakmunkás létszám biztosítása új alkalmazás­sal, átképzéssel, továbbképzéssel oldandó meg. A szokványos szakmák (gépkezelő, gépkocsi ve­zető) képzése az országos szakmai képzés kereté­ben oldódik meg. OVF-nek a nehézgépkezelői továbbképzést kell az eddiginél nagyobb mértékben biztosítani össz­hangban az éves fejlesztési tervekkel. A 800 fő jelenlegi kubikos létszám folyamatosan üzemi továbbképzéssel átalakul szakképzett építő­ipari munkássá (betonozó, vasszerelő, kőrakó stb.), így az időszak vége fele szakképzetlen segédmunká­sok száma 200 főre csökken az ossz létszámon fe­lül. Társulatok: Mérnök, technikus kérdésük azonos a VÍZIG-gel. Gépi munkáikat a VÍZIG vállalatok, ill. gépállomások, Talajjavító Vállalat stb. látják el. E téren nem indokolt felfuttatásuk. Szállító kapacitásukhoz gépkocsi van. Darus kocsi kezelők kellenek. Kézi munkaerejüket rövi­desen, kezdetben 500—600 főre kell emelni. Ez biz­tosítható MTSz-ek segítségével. Műtárgy épí­téshez saját építő brigádok alakítandók ki, VlZIG segít a szakmai átképzésben, ill. társulatközi tan­folyamokon megoldható lesz (drénezők stb.). Vízművek: Mérnök, technikus gondjuk azonos a VlZIG-gel, de az alapgépészetí, építőipari képesítés mellett a speciális szakmai továbbképzést biztosí­tani kell. A víz- és csatornaművek gyors szaporodása miatt országosan egy-három bentlakásos és levelező 277

Next

/
Thumbnails
Contents