Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
XVIII. fejezet. A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok
igazgatóságok hidrológusainak, vízkémiai laboratóriumainak és a jövőben alkalmazandó geohidro- lógusainak is végezni kell az országos szervvel, a VITUKI-val együtt és az ő koordinációja mellett. A kutatások során országosan, de a területekre vetítetten is, az alábbi súlyponti feladatcsoportok jelentkeznek; a vízminőségi kutatás kiszélesítése és a rendelkezésre álló felszíni és felszínalatti vízkészletek védelme. a vízszükségletek fedezése érdekében a mélységi vizekkel kapcsolatos kutatások kiterjesztése, a szakágazatokkal (árvízvédelem, belvízgazdálkodás, vízrendezés, öntözés, folyószabályozás, víz- erőhasznosítás) kapcsolatos kutatások fokozása, a vízépítési és építőgépekkel kapcsolatos kutatás kiszélesítése, a területek nagyobb vízgazdálkodási létesítményeinek (vízlépcsők, vízművek, öntözőrendszerek, műtárgyak, belvízmegfigyelő területek stb.) előmunkálataival, építésével és üzemével összefüggő laboratóriumi és helyszíni kísérletek. A 2. sz. Terület vízgazdálkodási munkái során — eltekintve a vízgazdálkodás egész területét, tehát a 2. sz. Területet is érintő alap- és alkalmazott kutatásoktól — a fontosabb kutatási kérdések az árvíz- védelem, a folyószabályozás a terület északnyugati részén fekvő erősen kötött talajú, „őrségi” vidék meliorációs munkái a vízrendezés és az öntözéssel kapcsolatban merülnek fel. Az árvédelem kérdése különösen a Zala folyó mentén kíván meg külön hidrológiai és technológiai vizsgálatokat (a Zala folyó árvízi hozamainak pontos megállapítása a Zalaapáti mércére, a töltésépítés technológiájának kutatása, a tőzegtalajon épült gátak állékonyságának biztosítása.) A Mura folyó szabályozásának előtanulmánya hidrológiai és hidraulikai viszonyok feltárása alapján készülhet (hidrológiai tanulmány, hordalékvizsgálatok). A vízrendezéssel kapcsolatos kutatási munkák részben a tőzeges területek vízelvezetésére és szabályozására) a tőzeges területek vízrendezésének általános kérdései, a talajvízszín szabályozás, a csatorna optimális távolsága, a csa- tomamedrek állandósítása, a kiscsatomák olcsó gépi építése) és az erózió elleni védelemmel kapcsolatos tervezés és végrehajtás munkáira terjednek ki. Az öntözés fejlesztését illetőleg a Mura völgyének talajvízből való öntözési lehetőségei vizsgálandók meg. 3. MŰSZAKI TERVEZÉS A vízügyi műszaki szolgálatot 1948 évig részben állami hivatalok, részben a helyi érdekelteknek a területen működő autonom társulásai látták el. Az állami vízügyi hivatalok — így a Folyam- mérnöki- és a Kultúrmérnöki Hivatalok, a Vízrajzi Intézet, a Soroksári Dunaág Munkálatainak Ki- rendeltsége, a Balatoni Kikötő Főfelügyelőség, az Országos Öntözésügyi Hivatal, a Folyócsatomázási és Vízerőügyi Hivatal stb. — a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Főosztálya alá voltak rendelve és a főosztály felügyelet alatt állottak az autonom vízi társulatok is. 1948 évig a műszaki tervezési munkát a területen működő Hivatalok és Társulatok műszaki személyzete végezte el, tehát ún. „házi” tervezési rendszer alakult ki, a vízi társulatok ezen kívül magán mérnöki irodákat és mérnököket is megbíztak a tervezési munkák elvégzésével. A területen működő hivatalok és társulatok által készített jelentősebb műszaki terveket a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztálya felülvizsgálta, majd a terv jóváhagyása után a munka elvégzésére építési engedélyt adott. A fenti időpontig a nagyobb jelentőségű vízügyi műszaki létesítmények terveit (duzzasztóművek, vízerőművek, csatornák, folyócsatomázás stb.) a Vízügyi Műszaki Főosztályon belül működő Tervezési és Építési Ügyosztály, továbbá a Vízrajzi Intézet tervező, illetve tanulmányi csoportja, valamint az Országos Öntözésügyi Hivatal, Folyócsatomázás és Vízerőügyi Hivatal készítette el. 1948 évtől — a vízügyi társulatok államosítása után — a műszaki tervezésnek a fent már ismertetett „házi’“ tervezési formája továbbra is fennmaradt, nagyobb jelentőségű terveket pedig az Országos Vízgazdálkodási Hivatal Tervezési Főosztálya készítette el. A vízügyi igazgatóságoknál az első központi műszaki tervezési csoportok formálisan 1953 év végén alakultak meg, később kiegészültek geodéziai csoporttal. 1954—55. években a tervezés helyi szervei az így megalakult vízügyi igazgatóságok tervezési csoportjai. Az Állami Gazdaságok Vízépítési Tervező Csoportok 1960 év körül alakultak meg. Az előbbiek zömmel a saját munkáik tervezésével és a tsz-i öntözőtelepek belső berendezésének tervezésével, az utóbbiak az A. G.-oknál felmerült feladatok tervezésével foglalkoztak. Az országos jelentőségű vízgazdálkodási tervezési munkákat ebben az időben az ÉM. Mélyépítési Tervező Iroda (MÉLYÉPTERV), a Mezőgazdasági Vízépítési Tervező Iroda (MEVITERV) és a Vízerőügyi Tervező Iroda (VITI) végezték, az utóbbi kettő összevonása után a Vízügyi Tervező Iroda (VIZITERV), melyek altervezőként munkáikba bevonták a szükséges szaktervező vállalatokat, illetve irodákat. így ebben az időben a vízügyi igazgatóságok mindazokkal a tervezési feladatokkal, amelyeket úgy létszámuk, mint kisebb tervezői fel- készültségük miatt megoldani nem tudtak, az országos tervezési irodákhoz fordultak. A fenti tervezési forma 1960 év végéig megfelelőnek is bizonyult. A komplex vízgazdálkodási feladatok megoldását kereső tervezési munkák eredményei rövidesen azt mutatták, hogy a vízügyi igazgatóságoknak megbízása alapján a szaktervező irodák által 270