Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
vízkészletek területegységek közötti megosztását a víztermelésre alkalmas szakaszhosszak becsült értéke alapján aránylag egyszerűen el lehetett készíttetni. A 2. TVK-egység parti szűrésű talajvízkészlete elenyésző (0,010 m3/s). A talajvíz A talajvízkészlet számbavételénél két alapelvet követtünk. Elsősorban csak a jó vízadóképességű területrészeket vettük figyelembe, azokat, ahol a talajvíz jó vízvezető rétegekben helyezkedik el, és így gazdaságos vízkitermelés érhető el. Ezeknek a kiterjedése mintegy 1 118 km2, azaz a 2. sz. TVK- egység összterületének kereken 25%-a. A vízkészlet mennyiségének a megállapításánál másrészt nem foglalkoztunk az ún. sztatikus vízkészlettel. Ez a hézagokat kitöltő teljes víztérfogattal egyenlő, nagy mennyiséget képvisel, de csak egyszeri vízkitermelést, vízkészletfogyasztást tesz lehetővé. A „hasznosítható” talajvízkészletet a vízvezető rétegek mozgásban lévő, a hidrológiai körfolyamatban résztvevő dinamikus vízkészletéből, a talajvízforgalomból határoztuk meg. Folyamatosan és tartósan kitermelhetőnek (hasznosíthatónak) ítéltük a dinamikus vízkészlet egy részét, azt, ami a horizontális szivárgás formájában mozgásban van, és kitermelése az adott terület sztatikus vízkészletét nem csökkenti. A 2. sz. TVK-egységen elsősorban a folyóvölgyek kavicsteraszai és alluviális kavics- és homokrétegei alkalmasak talajvízkitermelésre. Ezek a Kerka völgy és a Lenti-medence, a Mura völgy alluviuma és alacsonyabb teraszai, a Dráva melléke, a Zala völgy allúviuma és teraszai, valamint a Principális-csatorna környezetében elhelyezkedő kavicsrétegek. Ezeken a részeken a kitermelhető fajlagos talajvízhozam 2,7—1,4 lit/s/km2. A hasznosítható talajvíz a megnevezett területrészeken 1,85 m3/sec, kisebb jelentőségű területeken 0,15 m3/s, összesen az egész TVK-egységen 2 m3/s. A talajvízkészlet szomszédos területekkel jelentősebb kapcsolatban nincs. A talajvizeket minőségileg — ellentétben a felszíni vizekkel — nem 4, hanem 3 kategóriába soroltuk. Ha a víz S03 tartalma 300 mg/Iit és összfce- ménysége 25 nk° alatti, továbbá a domináns anion és kation alapján öntözésre alkalmas típusú, akkor mindenre (ivóvíz céljaira is) alkalmasnak ítéltük. Magasabb SO -tartalom vagy keménység esetén a talajvizet ivóvízellátáshoz már alkalmatlannak minősítettül?:, végül a kedvezőtlen típusú talajvizeket csak ipari célra alkalmazhatónak osztályoztuk. Teljesen használhatatlan minőségű talajvizekkel tehát nem számoltunk. A rétegvíz A rétegvíz kitermelhető mennyiségét földtani tájegységekre bontva és azon belül víztartó-szin- tenkint igyekeztünk meghatározni. Ez a tájékoztató jellegű érték részben az utánpótlódó, dinamikus készletet, részben a sztatikus készlet egy részének felhasználását is magában foglalja. A vizsgálatok során természetesen igyekeztünk a rétegvizeket elválasztani a talajvíztől. Ez, sajnos, nem minden esetben sikerült, de az egybefonódások nem okoznak számottevő hibát. A vízmérleg célját tartva szem előtt, csak a hidegvíz-készletet, vagyis a felső 400—500 m mélységig terjedő rétegekben található vizeket vettük figyelembe. A termálvízkészletet a II. fejezet, a 2.12 pont, ill. a termálvíz-mérleget a 2.325 pont külön adja meg. A rétegvízkészlet minőségi megosztását a vízmérleg szempontjából nem készítettük el. Feltételezr- tűk ugyanis, hogy minden rétegvíz megfelel — legfeljebb kezelés után — ivóvíznek és ipari víznek. (Öntözésre csak elenyésző mértékben használják és ennek fejlesztése nem is kívánatos.) Ezért minden rétegvizet „A” kategóriába soroltunk. A rétegvízkészlet tájegységeinek határai nem követik a TVK-egységek határait; ezért a szomszédos területek rétegvizei összefüggenek. A rétegvízkészlet megosztását a területarányok és a szétosztott területrészeken lévő vízadó-szint gyakoriságok alapján végeztük el. Tekintettel arra, hogy a rétegvízkészlet rendesen csak az: előfordulási helyén, vagy annak egészen szűk környezetében termelhető ki, a fenti megosztás okozta hiba sokkal kisebb, mint amit magának a vízkészletnek a meghatározásánál elkövethetünk. Ennek megfelelően a 2. sz. TVK-egység rétegvízkészletét kereken 4,9 m3/s-ra lehet tenni. A karsztvíz A 2. sz. TVK-egység területén karsztvíz nincs. Az ásvány-, hév- és gyógyvízkészlet Az ásvány-, hév- és gyógyvíznek, ennek a tulajdonképpen három különböző vízfajtának még nagyságrendi készletbecslése is nagyon nehéz feladat. Ezért egyrészt egyszerűsítésekre, másrészt sokszor feltevésekre vagyunk utalva. Így nem foglalkozunk a hideg és langyos gyógyvizekkel, mert általában helyi jellegűek, és számottevő mennyiséget nem képviselnek. A 25 C° alatti — langyos — vizek készletét a hideg vizek mérlegénél egyébként is figyelembe vesszük. A 25—30 C° közötti gyógyvizek készletét már itt becsüljük meg. A közölt adat azonban csak tájékoztató jellegű, mert lényegében nem állapítható meg, hogy mennyi belőle az utánpótlódó készlet és mennyi az alapkészlet-fogyasztás. A melegvizek — amennyiben nem meleg karsztvizek — már alig rendelkeznek utánpótlódással. Ezért becsléseink inkább csak arról tájékoztatnak: milyen mértékben javasoljuk az egyes víztartókat megcsapolni, hogy kimerülésük ne legyen gyors, hanem évtizedekig tudják az igényeket zavartalanul kielégíteni. A 35 C° feletti hévizeket két alapvető csoportba sorolhatjuk, éspedig az alap- és fedőhegységekből, továbbá a medenceüledékekből származó hévizekre. Az első csoportba általában karsztos jellegű, vagy lejtőtörmelékből származó hévizek, a másikba pedig rendesen homokkőből, ritkán homokból 259
