Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
fa van szükség a leggazdaságosabb megoldás kiválasztása érdekében), — másrészt a jelenlegi vízmérleghez hasonlóan (bár kisebb megbízhatósággal) a kiindulási alapot rögzítik a nagytávlati tervezésnél. 1.23 A VÍZKÉSZLETGAZDALKODASSAL KAPCSOLATOS EGYES JOGI ÉS MŰSZAKI KÉRDÉSEK A vízgazdálkodás alaki szabályait első ízben, példamutató alapossággal, a vízjogról szóló 1885. évi XXIII. t. c. rendezte. A törvény — kisebb kiegészítésekkel — kereken hat évtizeden át mutatott irányt a vízügyek intézéséhez. A vízgazdálkodással szemben támasztott újabb, fokozott igények kielégítésére született a 2/1952. MT sz. rendelet a vízjogi eljárási szabályok megállapítása tárgyában. — A rendelet a vízikönyv célját kibővíti, hangsúlyozva, hogy azt alkalmassá kell tenni a vízkészlet-feltárásra, valamint a vízmérleg összeállítására vonatkozó munkálatok eredményeinek állandó nyilvántartására is. — A vízkészletgazdálkodás szempontjából elsőrendű jelentőségű még a vizek tisztaságának biztosításáról szóló 1/1961. Korm. sz. rendelet is. Az érvényben levő jogszabályok szerint a vízkészletgazdálkodással kapcsolatos tennivalók zöme a vízügyi igazgatóságokat és az Országos Vízügyi Főigazgatóságot terheli. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és Vízügyi Tervező Iroda is közreműködik ebben a munkában. A jogszabályok körültekintő előírásai ellenére a gyakorlat azt mutatja, hogy a vízkészletgazdálkodáshoz nem rendelkezünk igazán megfelelő alapokkal. A vízkészletek feltártsága és nyilvántartása csak a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnél kielégítő, a hatósági jogkört betöltő szerveknél nem. — A vízhasználatok és a vízi munkálatok vízikönyvi nyilvántartása értékes, de nem teljes a vízkészletgazdálkodás céljaira (közigazgatási egységekre tagozódik, műszaki adatai hiányosak, a változásokat nem követi, a vizek minőségéről alig ad tájékozódást), ezért a keretterv munkálataihoz is különféle más adatgyűjtéseket kellett felhasználni, illetve végezni. — Vízmérleget gyakorlatilag csak a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, vagy a Vízügyi Tervező Iroda készített, az elsőrendűen érdekelt területi szervek (a legutóbbi időkig) nem. Az ez irányú területi munka szervezeti feltételeit a területi vízgazdálkodási központok alapjainak (Vízügyi Igazgatóságok) lerakása útján az Országos Vízügyi Főigazgatóság a közelmúltban megteremtette. Biztosítottnak látszik tehát, hogy az e fejezetben összeállított anyagot a területi szervek — központi főhatósági irányítással és kutató intézeti segítséggel — az élet igényeinek megfelelően folyamatosan javítják és minden szinten megvalósul a vízmérlegen alapuló vízkészletgazdálkodás. 2. TERÜLETI VÍZMÉRLEG 2.1 A területi vízmérleg készítésének alapelvei 2.11 A FELHASZNÁLT ADATOK ÉS AZOK MEGBÍZHATÓSÁGA A vízmérleg összeállításánál a téma jelentőségét megillető, tehát az elérhető legnagyobb pontosságra törekedtünk. Ennek azonban határt szabott a rendelkezésre álló, ill. beszerezhető adathalmaz mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban. Mind a jelenlegi, mind a távlati vízmérleg három nagy fejezetre bontható: a vízkészletre (amelyet részletesen a II. fejezetben tárgyaltunk), vízigényre (amelyet részletesen a III—XIV. fejezetek tárgyaltak) és végül magára a mérlegre, amely e fejezet tárgya. 2.111 Vízkészletek A vízkészleten belül megkülönböztetünk felszíni és felszínalatti készletet s ez utóbbin belül partiszűrésű-, talaj-, réteg- és karsztvízkészletet. A felszíni vízkészlet mennyiségi meghatározása a vízrajzilag kellő részletességgel tanulmányozott vízfolyásokon, azaz a folyóknál és a nagyobb vízfolyásoknál, az észlelések és mérések alapján ösz- szeállított vízhozamnyilvántartásból statisztikai úton történt. Hyen a 2. sz. TVK-egység területén a Zala. Ezeknél a vízfolyásoknál a vízhozamok általában kb. ± 10—20%-os pontossággal ismertek. A rendszeres vízrajzi észlelésekbe be nem kapcsolt (vagy csak újabban bevont) vízfolyásoknál — vagyis a kisebb vízfolyások nagyobb részénél — a szórványos megfigyeléseket és a hidrológiai hasonlóság törvényszerűségeit felhasználva határoztuk meg a jellemző vízhozam értékek et. Itt a pontosság kb. + 20—30%-ra tehető. A felszínalatti vízkészletek közül a partiszűrésű vízkészletre csak a nagyobb folyók kavicsos terasz szakaszaiból számíthatunk. Itt általában a folyók mosott partjait vettük csak számításba s ezt is bizonyos biztonsággal tettük azért, hogy a részletesen fel nem tárt területeken inkább alá- mint túli- becsül jük a tényleges értéknél- Ilyen módon a megadott partiszűrésű vízkészletek ± 50% eltéréssel fogadhatók el. Nagyobb partiszűrésű vízelőfordulás a 2. sz. TVK területén a Dráva, Mura és a Zala mellett van. A talajvízkészletet a talajvízforgalom és az áramló talajvíz alapján becsültük meg. A talajvíznek csak az utánpótlódó részét tekintettük felhasználható vízkészletnek. A pontosság a nagy talajvíz- készlettel rendelkező — és így jobban ismert — területeken ± 50%-on belül mozoghat. A jelentéktelen talajvíztartó területeken még ennél is kisebb megbízhatóságról beszélhetünk, mert az ország ezen 255
