Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)

XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai

Az egyezményben a szerződő felek, figyelembe véve a vízgazdálkodási viszonyok egységének fenntartását és elismerve ezen egységből származó jogokat és kötelezettségeket, kötelezték magukat, hogy összes vízgazdálkodási kérdéseiket közösen vizsgálják és oldják meg, amennyiben azok mindkét fél érdekében állnak.

Az egyezmény hatálya a határt képező vízfolyásokon és a határ által átmetszett vízfolyásokon és vízrendszerekben az összes vízgazdálkodási kérdésekre, intézményekre és munkálatokra kiterjed, így különösen

a) a vízfolyások szabályozására és csatornázására, medrek fenntartására,

b) a vizek levezetésére és hasonló intézkedésekre,

c) az árvizek és jég elleni védekezésre,

d) a víztározásra és vízvisszatartásra,

e) a vízellátására és csatornázásra,

f) a vizek szennyeződés elleni védelmére,

g) a talajvízre vonatkozó kérdésekre,

h) a vizek energiájának felhasználására,

i) a talaj erózió elleni védelmére,

j) mezőgazdasági vízhasznosításokra,

k) hidrológiai tanulmányokra, tervek készítésére, munkálatok kivitelezésére,

l) a kutatási, tervezési, kivitelezési munkálatok, valamint az üzemelés és fenntartás költségeinek megosztására,

m) a fenti kérdésekkel kapcsolatos adatok és tervek egymásközti kicserélésére

n) vízállásadatok kicserélésére.

Az egyezményekben a „vízrendezés” fogalma alatt mindazokat a (felszíni, földalatti, természetes és mesterséges) vízfolyásokat, építményeket, intézkedéseket és munkálatokat kell érteni, amelyek vízgazdálkodási szempontból hatással lehetnek a határt képező, vagy a határ által átmetszett vízfolyásokra és művekre.

A jelenlegi egyezmény tehát magyar—jugoszláv viszonylatban a két ország területe között megoszló vízgyűjtőterületeken lehetővé teszi a teljes egységes vízgazdálkodás megvalósítását.

Az egyezményt öt évre kötötték, de miután ezt az egyik fél sem mondta fel, annak érvénye további öt évre automatikusan meghosszabbodott. Az egyezmény megkötése óta eltelt idő igazolta, hogy az egyezmény megfelelő és annak megváltoztatása a tervezés távlatában sem látszik szükségesnek.

Ismeretes előttünk, hogy Ausztria és Jugoszlávia szintén kötöttek vízgazdálkodási egyezményt és így a három ország között láncszerű kapcsolat van.

3. A TERÜLET VlZGAZDÄLKODÄSA NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK HELYZETE ÉS FEJLŐDÉSE

A terület kapcsolata vízgazdálkodási szempontból a szomszédos Jugoszláviával tervszerűen és eredményesen csak az 1955-ben megkötött egyezmény óta alakult ki. Azt megelőzően a közös víZr- gyűjtőkön történt vízgazdálkodási beavatkozásokat bár azok nem egy esetben a másik fél területére is kihatással voltak, a felek előzetesen nem tárgyalták le egymással.

A Magyar—Jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság figyelemmel egyrészt a természeti adottságokra, másrészt arra a tényre, hogy közös határt képező Mura folyó a horvát, a Kerka patak vízgyűjtője pedig jugoszláv területen a Szlovén Népköztársasághoz tartozik, ezért két állandó albizottságot szervezett: a Mura árvízvédelmi és folyamszabályozási kérdéseire a Mura, a Kerka, Lendva, Kebele, Határ patak kérdéseire a felsorolt vízfolyásokról elnevezett albizottságot.

Az albizottságok feladata a bizottság által meghatározott kérdések előkészítése, tervezések lebonyolítása, tervek elbírálása, kiviteli programok végrehajtása, stb. és a közös érdekű vízgazdálkodási kérdések felvetése és azok megoldására javaslatok előterjesztése.

Egyes kérdéseket ezeken kívül, vagy külön albizottságok készítenek elő, vagy közvetlenül a bizottság foglalkozik velük.

A bizottság jegyzőkönyveibe foglalt megállapodások és határozatok, amennyiben a két kormány egyike sem tesz ellenük észrevételt, 45 nap múlva a kormányok által elfogadottnak tekintendők.

Az egyes vízgazdálkodási kérdések megtárgyalására, a döntések meghozatala, a végrehajtás, a sürgősségi sorrend alapján történt.

Célszerűen tehát az alábbiakban a 2. sz. TVK nemzetközi kérdéseit három fő csoportban és azon belül ágazatonként tárgyaljuk.

Mura folyó és közvetlen vízgyűjtője.

3.1 Mura folyó és közvetlen vízgyűjtője

a) Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyószabályozás

A Mura folyó határszakaszán 1940—45 években a 'balparton Murakeresztúr—Letenye községek határában a helyi érdekeltek árvédelmi töltést építettek ki, mely jelenleg is tanácsi kezelésben van.

A jugoszláv fél 1957-ben bejelentette, hogy a jobfaparton árvédelmi töltést kíván kiépíteni, ez szükségessé tette a Mura torkolattól a Kerka torkolatáig terjedő szakaszán a közös érdekű mindkét oldali védvonalra kiterjedő árvízmentesítési kérdések tisztázását.

A két fél műszaki együttműködésiével meghatározott alapelveket a bizottság 1960. évi V. ülésszakán jóváhagyta, és egyben kimondta, hogy a betöl- tésezés miatt a Mura folyó szabályozása sürgős feladattá vált.

Az alapelvek meghatározása érdekében mindkét fél előzetesen hidrológiai tanulmányokat készített, elvégezték a szükséges geodéziai munkákat, meg246