Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása
A kizárólag tógazdasági célokat szolgáló és a jövőben is csak haltenyésztési célokat szolgáló víztározókkal a VII. fejezet (HALÁSZATI VÍZHASZNOSÍTÁS) foglalkozik. 1.2 Múlt és jelen 1.21 SÍKVIDÉKI TAROZÁS MÜLTJA ÉS JELENE Síkvidéki tározás a terület dombvidéki jellege következtében nincs. 1.22 HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI TAROZÁS MÜLTJA ÉS JELENE A vizsgált területen tározók építése és üzemeltetése a domborzati adottságok ellenére csak az 1953—54 években kezdődött. A meglévő tározók a dombvidéki, nagyüzemi gyümölcsös telepítésekkel kapcsolatosan épültek, kizárólag állami gazdaságok kezelésében. A tározó tavak általában a gyümölcsösök permetlé és öntözővíz biztosításán kívül haltenyésztési célt is szolgálnak. A Zalaszentgróti Állami Gazdaság tározóját (1-6) a terület legjelentősebb tározó rendszerét az állami gazdaság építette 1953-ban a türjei Nádas patakon. A 6 db tározó tóból álló rendszer a völgy északi oldalán telepített gyümölcsös öntözővíz és permetlé ellátására a meglévő halastavak vízszintjének emelésével létesült. Az I., lia., II., és III. jelű tavak a türjei Nádaspatak völgyében 81,6 km2 vízgyűjtőre települtek, míg a IV. és V. tavak a türjei Nádas patakon kívül a Tekenyei-árok vizét is hasznosítják. A völgyzárógátak anyaga föld, legnagyobb magasságuk a terep felett 2,10—3,25 m között változik. A földgátak hossza 100—160 méter. A tározó tavak tervezett vízszintje 104,50—109,50 m. (nadapi alapsík) között van; a töltések koronaszintje és a tervezett vízszint közötti biztonság 0,60—0,85 m. A tavak összesített hasznos térfogata 389 00 m3, vízfelülete 29,1 ha, átlagos vízmélysége 1,34 m. A tározó évszakos jellegű. A vizsonylag nagy vízgyűjtő terület és kis tározótérfogat miatt a tavak árvízcsökkentő hatása elenyésző, mert csapadékos nyári időjárás esetén az egymást rövid időközökben követő záporok okozta ái-víz tározódni nem tud, hanem keresztül folyik a tavakon. A tavak halgazdasági hozama jelentős, üzemelőjük a Felsősomogyi Halgazdaság Balatonlelle, varász] ói üzemegysége volt. A tavak fenntartására nagy gondot fordít a gazdaság, állapotuk jó. Az állami gazdaság a vizenyős rétek tavasításá- val és gyümölcsös telepítésével az addig külterjes mezőgazdasági hasznosítású területen korszerű, nagyüzemi gazdálkodást teremtett, aminek gazdasági eredményei máris mutatkoznak. Az eddigi tapasztalatok szerint a halgazdaság és öntözés üzeme vízgazdálkodási szempontból nem zavarja egymást. A Pördeföldei tározót (7) a Pördeföldei Állami Gazdaság létesítette 1953-ban a Gutorföldei üzemegység 65 kát. holdas gyümölcsöse öntözésére. A völgyzárógát 95 m hosszú, maximálisan 3,00 m magas, földanyagú, beton maggal, koronaszélessége 8,0 m. A tározó vízgyűjtőterülete 2,3 km2, hasznos térfogata 3700 m3, vízfelülete 0,2 ha, átlagos vízmélysége 1,85 m. A tározó évszakos jellegű, befogadója a Töröszneki patak. A tározóból szivattyús vízkivétellel juttatják a vizet a dombtetőn elhelyezett 50 m3-es ciszternába. A Jankapusztai tározót (8) a Szepetneki Állami Gazdaság építette 1954-ben, 175 kh gyümölcsös öntözésére. A 0,3 km2 vízgyűjtőre tervezett tározó vízfelülete 1,3 ha, hasznos térfogata 11 300 m3, átlagos vízmélysége 0,9 m. A 90 m hosszú, földanyag gú völgyzárógát maximális magassága 3,6 m. A tá- rozási szint 141,00 m. A tározó évszakos jellegű, befogadója a Bakónaki patak. A tározó elsősorban halastóként van hasznosítva, csak másodsorban gyümölcsös öntözésére tartalékvízként, mivel a gyü- gyümölcs öntözése egyéb forrásból biztosított. A Vasboldogasszonyi tározókat (9—11) az Egervári Állami Gazdaság 1954—55 évben építtette. Üzemelője ma az Andráshidai Állami Gazdaság csönget- majori üzemegysége. Célja a 339 kh-as gyümölcsös öntözővíz és permetlé ellátása és másodsorban haltenyésztés. A tórendszer három tóból áll, táplálására felszíni ér szolgál, befogadója a Zalaszent- iváni patak. A völgyzárógátnak anyaga föld, hosz- szuk 87, 94, ill. 113 m, maximális magasságuk 4,1, 3,1 és 2,6 m. A tározási szintek: 213,00 m, 207,30 m és 195,80 m. A tározó tavak hasznos térfogata 165 000 m3, a vízfelület 10 ha, az átlagos vízmélység 1,30 m. 1.3 A víztározás és annak többcélú hasznosítási fejlesztésének szükségessége A vizsgált terület az ország csapadékosabb vidéke, így a mezőgazdaság az elmúlt évtizedekben elsősorban a mélyfekvésű, völgyfenéki rétterületek víztelenítésére fordított gondot. Az uradalmi, majd a kisparaszti gazdaságok tőkeszegénységük miatt nem is gondoltak viszonylag nagy befektetést igénylő komplex vízhasznosítási műveki létesítésére, annak ellenére, hogy a földrajzi és vízrajzi adottságok ezt lehetővé teszik. A mezőgazdaság forradalmi átalakulása ezen a téren is döntő jelentőségű. I i Az átlagos évi csapadékmennyiség viszonylag kielégítő volta ellenére a korszerű mezőgazdaság igényeinek nem megfelelő a csapadékeloszlás. Ennek kiegyenlítése a meglévő adottságok mellett völgyzárógátas víztározással gazdaságosan megoldható. A nagyrészt vízzáró felszíni rétegekkel borított, keskeny völgyekben, viszonylag nem túl magas (5,0— 10,0 m) földből készült völgyzárógátakkal jelentős mennyiség tározható. A terület a továbbiakban is elsősorban mezőgazdaságii művelésű marad, így a rendelkezésre álló tározóterek elsősorban öntözővíz biztosítására és ezzel szorosan kapcsolódva haltenyésztésre lesznek felhasználva. A tározással részben a tározó környéki enyhe domboldalak, részben a tározók alatti völgyfenéki rétterületek öntözése oldható meg. A domboldali 220