Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
I. FEJEZET Á vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban 1. VÍZGAZDÁLKODÁS A vízgazdálkodás a természetes vízháztartásnak a társadalom szükségleteivel való összhangbahoza- talára irányuló tevékenység. Az elsődleges tevékenység az ivóvíz nyerésére irányul, források foglalásával és kutak építésével. A szántóföldi termelés kialakulása a települések, közlekedések biztonsága szükségessé tette az árvízmentesítést. Az árvízmentesítés egymagában nem volt elegendő, gondoskodni kellett a belvizek eltávolításáról. A városok kialakulása megkívánta a szennyvízelvezetést és vezetékes vízellátást. Száraz vidéken létkérdéssé vált az öntözés. A hajózás igénye hozta létre a kikötők és víziutak építését. Egy nagyobb mezőgazdasági üzem, illetve érdekeltek társulása már kapcsolódva oldotta meg a vízrendezés különböző kérdéseit és az öntözés feladatait. A komplex szemlélet egyes területek gazdasági, ipari fejlődésének magasabb fokán alakult ki. Külterjes állapotban, fejletlen országokban a komplex szemlélet lassabban hódító. Már a szétszórt vízimunkák is számos érdeket érintettek, ezek összehangolásának szüksége is fejlesztette a többféle célú vízi építések összehangolását. Korábban egy- egy kiváló ember: pl. Széchenyi ismerte fel az ösz- szefüggéseket. Erre ma már intézményesen törekszünk. A vízügyi szervek a terület érdekében egyre tudatosabban veszik figyelembe az összefüggéseket, de az előkészítésre jutó, mindig rövid idő nem elegendő a legjobb megoldás előkészítéséhez, mert a komplex vízgazdálkodási megoldások egy- egy kisebb létesítmény esetében is több szerv közös együttműködését és az anyagi eszközök egy- időben való mozgósítását kívánja meg. Ma már ezt számos kormány stb. rendelet, sőt a készülő vízjogi törvénytervek előírják. Egyre több a kooperáció. A vízgazdálkodás összes ágaira kiterjedő összefüggések feltárása a terület adatainak összegyűjtését, célszerű feldolgozását és a népgazdasági területi igények jelen és távlati ismeretét igényli. Ehhez alkalmas intézményekkel: Vízig. stb. rendelkezünk és ezt szolgálja a vízgazdálkodási keretterv. A vízgazdálkodás szempontjainak helyes érvényesítése nélkül a népgazdasági ágak feladatai gazdaságosan és távlatilag helyesen nem oldhatók meg. Ipartelepek vízellátása és szennyvizeinek elvezetése a települések vízrendezése, vízellátása, a közlekedés biztonsága, a mezőgazdaság biztonságos termelése és a termelés fokozása s az üdülés igényei, az olcsó vízi szállítás, a vízerőlehetőségek komplex hasznosítása megmutatják, milyen mértékben tükrözte a népgazdaság a vízgazdálkodást. A vízgazdálkodási szempontok átfogó előrelátható érvényesítése gazdaságosabb megoldásokat tesz lehetővé. Biztosítja a higiénikus kultúrált élet alapjait, s így jelentős szerepe van az életszínvonal emelésében. A népgazdasági fejlődés a gyors iparosodás, a települések fejlődése, a mezőgazdaság belterjessége igényli a vízgazdálkodási szemléletet s a vízgazdálkodási kérdések megoldásához növekvő anyagi lehetőségeket nyújt. 2. a délnyugat-dunAntül vIzgazdAlkodAsAnak kialakulása A területegység a Zala és Mura vízgyűjtőjét foglalja magában. Tipikus pannon dombvidék, melyet a patakok és vízfolyások völgyei tagolnak. Sík területei csak a Kerka ún. Lenti medencéjében és a Mura balpartján vannak. Fő vízfolyásai: a Mura, Zala, Principális-csatorna, Kerka, Cserta, Szévíz, Kőgyár, Válcika, Foglár, Marót patakok. Közigazgatásilag kiterjed Zala megye egészére és Vas megyének a Zala vízgyűjtőjéhez tartozó déli, illetőleg Somogy megyének délnyugati határsáv- jára. Keleten hosszabb szakaszon a Zala, délnyugaton pedig a Mura a természetes határa, délnyugati határa egy darabon az országhatár, mely Jugoszláviától választja el. Északon Vas megyében a Zala— Rába vízválasztóján húzódik a határ. Talaja a Zala Balaton közeli szakaszán nagy kiterjedésű tőzeges, lápos. A folyó felsőbb szakasza mellett agyagos, homokos üledék, melyet sok helyen lősztakaró fed. A Mura melletti hosszanti völgyekben hordalék, melyet a vízfolyások időnként vagy koptattak, vagy lerakodással feltöltöttek. Az évi csapadékmennyiség kelet-nyugati irányban növekedve 800—1000 mm. Népgazdasági szempontból kifejezetten mezőgazdasági jellegű. Mindig az ország legerdősültebb területei közé tartozott. Mivel a vízjárta völgyekben a szántóföldi művelést nem lehetett kitérjesz21
