Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)

VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás

kedvezőbb lehetőségeket nyújtja halastavak létesítésére. Ezt a megyék közép- és nagybirtokosai már a század elején felismerték, és birtokaikon egyre- másra létesítették a kisebb-magyobb tógazdaságokat. Ezeknek egy kisebb, elenyésző része azóta nyomtalanul elpusztult, a szakszerűtlen kezelés miatt. Az életképes tógazdaságok azonban ma is működnek, és 1945 után az új birtokosok nagyrészt fel is újították azokat.

Jelenleg 777 ha kiépített tógazdaság van e területen, amelyből 747,6 ha-t rendszeresen, évről-évre üzemelnek.

Az alábbi felsorolásban csak a nagyobb tógazdaságokat, és az 1945 után épített halastavakat ismertetjük, a kisebb egységek jellemző adatai a 2.42 táblázatban megtalálhatók.

1. Szajki Tógazdaság: Zierer Ernő nagybirtokos létesítette 1920-ban, majd 1931-ben kibővítették, úgy, hogy összterülete 35,0 ha, amely 10 völgyzárógátas tóegységből áll, a Csörgető patakra telepítve. A teleltetést ugyancsak a Csörgető-érből biztosítják. A felszabadulás után a Zalaszentgróti Állami Gazdaság vette át, és napjainkig is jó eredménnyel üzemeli. Egyes művei az idők folyamán megrongálódtak, azokat fel kell újítani.

2. Palini halastó: Az 1950-es évek tsz-halastó- fejlesztés hatására 1956-ban a nagykanizsai „Vörös Csillag MTSZ. részére épült a 24 ha-os halastó egy egységben, amely üzemvizét a Principális-csatornából duzzasztó segítségével gravitációsan nyeri, de frissítő vizét a környező mélyfekvésű réteg elmo- csarasításának megelőzésére csak szakaszosan, illetve szivattyús vízkivétellel kaphatja. A tó létesítményeihez hozzá tartozik még 3 teleltető medence és egy ívató tó is. A halastavat üzembehelyezése óta jó eredménnyel üzemeli az MTSZ., sőt az elmúlt két évben pecsenyekacsa-termelőtelep építésével fokozta a tó jövedelmét.

5. Nagyrécsei halastó: Az előbbihez hasonlóan állami támogatásból épült a Bakónaki patakra telepítve, a nagyrécsei „Vörös Október” MTSz. részére egy egységben, 15 ha területtel. A völgyzárógátas halastó mellé 3 teleltető medencét építettek.

7. Mórichelyi Tógazdaság : A Somogyszentmik- lósi Tógazdaság 1926-ban Miklósfán létesítette a tíz egységből álló kör- és hossztöltéses halastavakat, melyeknek összterülete 240 ha. Az üzemvizet a Bakónaki patak és a Szaplányosi határárok biztosítja. Tekintettel a vízfolyások nyári vízhiányára, a tavakat a téli csapadékból túl kell tölteni. A tavak feltöltése és utánpótlása gravitációsan történik. A tógazdaság a teleltetést 20 teleltető medencében oldja meg.

A tógazdaság jelenleg a Halgazdasági Tröszt kezelésében van. Művei még használhatók, azonban a biztonságos üzemet itt is veszélyezteti a felisza- polódás, amely oly nagyméretű, hogy egyes tóegységeknél már területi kieséssel jár. A tógazdaság eredményei azonban még így is kielégítőek. A tógazdaság hiányosságai között kell még megemlíteni, hogy a tavak a környező rétterületektől nincsenek szivárgó árkokkal elválasztva, így azokat mocsara- sítják, és tetemes károkat okoznak.

8. Komár-városi halastó: Területünk egyik legrégibb halastava, 1905-ben létesítették három egység178

ben 7,5 ha összterülettel. A tógazdaság körtöltéses, vízellátása gravitációsan a Kiskomáromi-csatomá- ból történik. 1945 után a Halgazdasági Tröszt vette

kezelésbe, és a 4 db teleltető tóval együtt jelenleg is üzemelik.

9. Csalitmajori halastó: (Zalaszentgrót) 36 ha összterülettel 1932-ben épült ki a kilenc völgyzárógátas egységből álló tógazdaság, 6 teleltető medencével és ívató tóval. A felszabadulás után egy ideig a Halés Nádgazdasági Vállalat üzemelte, majd később a Zalaszentgróti Állami Gazdaság vette át, műtárgyait és a töltéseket felújította, a töltéseket egyben megemelte, és az így tározott vizet a gyümölcsös permetlével és öntözővízzel való ellátásra használja fel.

10. Dabronyi Tógazdaság: Az előbbihez hasonló céllal szintén a Zalaszentgróti Állami Gazdaság építette 1954-ben a Dötki patak felső folyásán 16 ha összterülettel, 6 völgyzárógátas tóegységben, 4 db teleltető medenoével. A túltöltéssiel tározott vizet permetlé és öntözővíz biztosítására használják fel. Mivel a Dötki patak vize kevés, a túltöltést lehetőleg már az őszi és téli csapadékokból biztosítani kell.

13. Varászlói Tógazdaság: Szintén az 1900-as évek elején létesített tógazdaság 201,7 ha összterülettel, amely völgyzárógátas, hossztöltéses, és körtöltéses egységből tevődik össze. Vízellátását a téli csapadékok és a zala—somogyi határárok biztosítja. Jelenleg a Halgazdasági Tröszt kezelésében üzemel. Földművei és műtárgyai az idők folyamán megrongálódtak, a tóegységek feliszapolódtak. Üzeme jelenleg korántsem olyan biztos, mint az elmúlt évtizedekben volt, a feliszapolódás következtében ugyanis nem lehet a kellő vízmennyiséget tározni, ezért szárazabb nyarakon egyes egységeiben kényszer lehalászást kellett biztosítani. Tekintettel a terület nagyságára és a jelenlegi körülmények között is még gazdaságos üzemére, felújítása időszerű.

A fent felsorolt tógazdaságok és halastavak mellett vannak még kisebb területű halastavak. Ezek, úgy a régi létesítményűek, mint az újak, jó állapotban lévő műtárgyakkal és földművekkel bírnak, és évről-évre rendszeresen üzemelnek.

1.23 A JÁRULÉKOS HALTENYÉSZTÉS MÜLTJA ÉS JELENE

Járulékos haltenyésztás e területen a múltban nem volt és jelenleg sincs.

1.3 A fejlesztés szükségessége

A Délnyugatdunántúli TVK területén az 1 főre eső évi halhúsfogyasztás számokban alig fejezhető ki. A nagy tógazdaságok és állami gazdaságok termelését Budapestre és exportra szállítják, így a kereskedelemben csak a tsz-ek által termelt halhús egy része kerül. Tehát a napjainkban mind nagyobb tért hódító vitamindús, könnyű és tápláló húsfajta, az élelmezésből, annak ellenére, hogy a fogyasztási igények napról-napra nőnek, kiesik.

Ha azt nézzük, hogy a terület geográfiai és éghajlati tényezői a legmegfelelőbbek, akkor azt kell mondanunk, hogy a fejlesztést a leggyorsabb ütemben kell végrehajtani. E fejlesztés úgy népgazda