Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

tottuk szét, hogy a kapás-kultúrák zömmel az eny­hébb lejtésű, az évelő szálas takarmányok pedig zömmel a meredekebb lejtésű területekre kerülje­nek. A lejtőkategória tartományokon belül a vetés­szerkezeti arányokat pedig úgy állapítottuk meg, hogy a lejtőhajlás növekedésével a talaj és a nö­vényzet által együttesen képviselt, erózióval szem­beni talajellenállás növekedjék. A talajlepusztulási határértéket, amely a magyarországi klimatikus vi­szonyok között megengedhető, 15 t/ha/év nagyság­ban határoztuk meg. Az agronómiái talajvédelem hatékonyságának maximális kihasználása céljából az 5—25% közé eső lejtőkategória-tartományokban sávos növénytermesztési rendszert terveztek, amely rendszer mellett a talaj lepusztulás a lejtő irányú műveléssel szemben 70%-kal, a vízszintes műve­léssel szemben 40%-kal kisebb. Ennek szabályait a 2.122 alatt ismertettük. A műszaki talajvédelmi eljárások közül a szántó­földi területeken kizárólagosan a felszíni elfolyás megszakítást célzó gyepes vízlevezetőkbe kötött lej­tős sáncokat terveztek. A sáncok egymástóli távol­ságát úgy határozták meg. hogy figyelembe vették az illető leitőkategória-tartomány erózióval szem­beni tala j ellenállás értékét, valamint azt, hogy a ta­lajpusztulás évi értéke 15 t/ha nagyságot ne halad­jon meg. A 0—12% közé eső lejtőkategória-tarto­mányokban átművelhető, nagy alaphosszúságú, át­lagosan 2 m3/fm földtöltési igénylő sáncokat tételez­tek fel, míg a 12—25%-os lejtőkategória-tartomá- nyokba eső területeken ugyancsak 2 m3/fm földtöl­tést igénylő át nem művelhető teraszsáncokat. A sáncolás költségeinek számításánál az üzem saját erejéből végzendő kivitelezését tételezték fel és a költségeket is ilyen módon számították. Ez termé­szetesen feltételezi, hogy az üzemek olyan erőgépek­kel (összkerékmeghajtású függesztett munkaeszközt vivő traktorokkal) lesznek felszerelve, amelyekkel az üzemi feladatokon kívül a talajvédelem gépi földmunkái is elláthatók. A sáncolás mennyiségének meghatározásánál a talajtani tényező mellett a csapadékosság tényező­jét is figyelembe vettük. A dombvidéki területeket három intenzitási körzetbe osztották. A csapadék intenzitási körzetek jelölése „nagy”, „közepes”, „kis” jelzőkkel történt. Nagy intenzitású csapadék­körzetnek minősítették azokat a területeket, ame­lyeken a 4 éves gyakoriságú, egyórás időtartamú csapadék a 28 mm/ó értéket meghaladta. — Köze­pes intenzitású, ahol a nevezett csapadék a 24— 28 mm/óra intenzitás értékek közé esett. Kis inten­zitású területek azok a területek, ahol a nevezett csapadék intenzitás kisebb, mint 24 mm/óra. A minősítés során a tenyészidőben leesett csapa­dék értékek 50 évi átlag értékeit is figyelembe vették. A sáncok lejtőjén való egymástóli távolságának meghatározására felhasználtuk Blakely—Coyle és Steele kutatóknak az Észak-amerikai Egyesült Álla­mokban folytatott kutatási eredményeit. A sáncolás mértékének meghatározása során min­den egyes lejtőkategória-tartományban alkalmaz­ták a felszíni elfolyást megszakító lejtős sáncolási rendszert, mivel tévhitnek kell minősíteni azt, hogy a 0—5% lejtőkategória tartományban semmiféle műszaki és agronómiái védekezésre nincs szükség. Természetesen a lejtőhajlásszög, valamint az egyéb természeti tényezők és az agronómiái berendezke­dés függvényében a különböző lejtőkategória tarto­mányokban más és más mértékű sáncolásra van szükség. Mindezen vizsgálatok elvégzésével nyertük a sán­colás összköltségét. A szántóföldek, legelők és a 25%-os lejtésen aluli területeken létesítendő gyümölcsösök esetében a víztelenítést túlnyomóan gyepes vízlevezetők léte­sítésével kívánjuk megoldani. A táblásításokkal szinte kivétel nélkül olyan mű­szaki jellegű munkák végzendők (gyepüirtás, árkok, vízmosások bedöntése, régi utak megszüntetése, stb.), amelyeket tapasztalati értékszámokkal kellett beállítaniuk. A 25—40%-os lejtésű területek talajvédő mező- gazdasági berendezése és hasznosítása egyes víz­gyűjtőkben jelentős gyümölcs- és szőlőtelepítést in­dokol, ami természetesen teraszozást kíván. A terv­ben a telepítéseknek csupán talajvédelmi (teraszo- zási és vízlevezetési) beruházási igényei szerepel­nek, míg a csemete és telepítési költség, valamint az első három esztendő művelése nem. A 25%-os lejtésen aluli gyümölcstelepítések agro­nómiái és esetleges sáncolási beruházási igényeit az ugyanerre a területre megállapított szántóföldi vé­delmi költségből fedezni lehet. A gyümölcsösök te­rületét szintvonalas berendezés és a sorközök szint- vonalas művelése esetén elsősorban agronómiailag kell védeni. A sáncolás, vagy megszakításos gyü­mölcsös teraszozás egyetlen esetben sem haladja meg a szántóföldi hasonló munka költségét. A 25%-on aluli lejtők szőlőinek talajvédelmi igé­nyeit viszont külön kell szerepeltetni. — A 2.122 alatt megállapították; hogy a 12%-os lejtésen felül teraszoznak. Ismételten utalni kell az 1:100 000-es méretará­nyú térkép arányainak elkerülhetetlen pontatlan­ságára. amely mellett ezeknek a területeknek víz­gyűjtők szerinti kiterjedését — és különösen a lej­tőkategóriák szerinti megoszlását — csupán becsül­ni lehetett. — Ez utóbbi területek talajvédelmi be­ruházási igényeit is ennek megfelelően kell érté­kelni. A területi kiterjedést az ország meglévő, ille­tőleg alapos megfontoltsággal tervezett jövendő te­lepítéseihez mérték. — A szőlőkben (0—40%-os lej­tés mellett), valamint a gyümölcsösökben (25—40 %-os lejtések között), jelentkező beruházási igény (46), erősen elkülönül az egyéb mezőgazdasági mű­velésű területek talajvédelmi beruházási igényeitől. Az így berendezendő és hasznosítandó területek összes kiterjedése a mezőgazdasági művelésű egyéb területek összes kiterjedésében viszonyítva, arány­talanul kisebb, míg a talajvédelmi beruházási szük­séglet aránytalanul nagyobb. Ennek indokoltságát népgazdasági érdekek határozzák meg. A talajvédelem országos feladatait túlnyomóan a szántó, legelő és a 25%-on felüli lejtésű erdősítendő területek talajvédelmi szükséglete jellemzi. Ennek a területnek és az összes beruházásnak viszonyszá­ma adja a jellemző fajlagos beruházási értéket. 160

Next

/
Thumbnails
Contents