Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)

V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése

tésben biztosítani kell a Marótvölgyi-csatorna alsó szakaszának a 2,00 m-es, a felső szakaszán és a mel­lékágakon az 1,50 m-es átlagos mélységet. A Marót- völgyi-csatornán és a Nagyszakácsi-patakon üzemen kívül lévő malmokat meg kell szüntetni, ill. a fix lépcsőket megtartani, ha erre eséscsökkentés érde­kében szükség van. A keresztszelvény 1:3—1:2 ré- zsüj ű legyen. A laza, homokos szakaszon gyeptéglá­val burkolni kell. A végleges hidak megfelelő mé­retűek, de a hidprovizóriumokat megfelelő nyílású végleges hidakká kell átépíteni. A kikerült föld­anyagot a tervezett partéi magasságában el kell te­regetni és füvesíteni kell. III. kategóriájú vízfolyások rendezési keretterve A területen 142,5 km hosszú III. kát. vízfolyás van, amelyből 103,5 km-t kell rendezni. Rendezésük célja a kiöntések gyakoriságának csökkentése és a lecsapolhatóság biztosítása. A medret 10%-os való­színűségi vízhozamra kell kiépíteni. Az éles kanya­rokat le kell vágni, függőleges vonalazásban bizto­sítani kell az átlagos 1,2—1,5 m-es mélységet. A keresztszelvényeket 1:2 rézsüvei kell kialakítani. A kikerült földanyagot el kell teregetni a tervezett partéi magasságában és füvesíteni kell. A kisemész- tésű csőátereszeket megfelelő nyílású fedlapos át­ereszekké kell átépíteni. A III. kát. vízfolyások ren­dezésére az alsó II. kát. szakaszok rendezése után kerülhet sor. A rendezett vízfolyások a terület le­csapoló csatornáinak befogadói lesznek. A Határ patak és Határ-árok A Határ patak és Határ-árok nemzetközi érde­keltségű meder, mert a szomszédos Jugoszláviába folynak át. A magyar szakasz rendezése nemcsak a közös országhatár, hanem a völgy lecsapolása miatt szükséges elsősorban. A két egymásba tor­kolló vízfolyás közül a Határ patak 0,4—1,0%0 kö­zötti esésű, vízemésztése 6 m3/sec, a keresztszelvényt 1:2 rézsüvei kell kialakítani. A Határ-árok esése kisebb 0,2—0,8%0. A deponált földet mindkettőnél el kell teregetni. Fontos, hogy a depóniába legalább 100 m-ként, de méginkább a mélypontokon befo- lyók készüljenek, hogy a területről a vizek akadály­talanul a mederbe folyhassanak. A vizszintes vo­nalvezetésnél az elfajult kanyargós szakaszok át­vágása szükséges, az országhatárra való tekintettel azonban ezek a korrekciók csak mindkét állam hoz­zájárulásával készülhetnek. Kebele patak (82) A Kebele patak rendezése több okból szükséges. aj A mintegy 9 km hosszú és igen széles völgy­ben a patak kiöntései nagy — főleg rétterületet ká­rosítanak. b) Szükséges a széles völgy eredményes lecsapo­lása, ezért a befogadó Kebele-medernek képesnek kell lennie, a völgy lecsapolásának befogadására. ej A völgy mélyterületen lévő magas talajvíz- szin süllyesztése is szükséges a rétművelés érdeké­ben. d) Mindezeken felül a magyar—jugoszláv víz­ügyi egyezményen belül megállapodás van arra, hogy a völgyben esetenként levonuló árvizet a me­derbe kell koncentrálni mielőtt Magyarország te­rületét elhagyja. A magyar mederszakaszban levezetendő 21 m3/s, ami a 10%-os előfordulási árvíznek felel meg. Az árvízkoncentráció az országhatár előtt történik a két Kebele partjaitól a magaspartig vezetett töl­csérszerű elrendezésű terelőtöltés segítségével. Az árvíz koncentrálás révén az 1%-os árvíznek 62 m3/s vízmennyiségnek a jugoszláv mederszakaszba való beterelése történik meg. A terelőtöltések koro­naszintje a max. árvízszintnél 1,0 m-el maga­sabbak legyenek. A vízszintes vonalvezetésben nincs változtatás, csak helyi elfajulások igazítását kell el­végezni. Magassági vonatkozásban követni kell a völgy átlagos esését 0,9—1,0%0. A keresztszelvény­nek lapos rézsűjű csészeszelvénynek kell lenni a laza iszapos-homokos talaj miatt. Ugyanezért he­lyenként a rézsüt gyeptéglával, kedvezőtlenebb esetben lábazati kőrakattal biztosítani kell. Szabályos partéi kialakítása és a depóniák teljes elterítése szükséges, de még így is a völgy vízle­vezetése érdekében befolyókat kell 100—200 in­ként építeni. A műtárgyak vízügyi szempontból megfelelők. A tervezett munkák a völgyfenéki in­tenzív rétművelést lehetővé teszik. A még megma­radó időszakos elöntések nem lesznek többé veszé­lyesek, mert egyrészt ritkán fordulnak elő, más­részt pedig jó visszavezetésük révén a befogadóba igen rövid ideig állnak a völgyben. Az árvízkon­centráció — amely visszaduzzasztással jár — elő­fordul, hogy a völgy az 1% körüli árvíz alkalmával fokozottabban lesz vízzel borított. A Kebele kis- vize öntözési célra felhasználható. A Szentgyörgyvölgyi patak (85) A patak rendezése jórészt megtörtént, célja a völgy lecsapolásának biztosítása, a völgyben a jó vízlevezetés és a gyakori kiöntések csökkentése. Fő­kép belsőségi szakaszokon a meder biztosítása, ál­landósítása lábazati kőrakattal és gyeptéglás bur­kolattal. A vízszintes vonalvezetés általában követi az eredeti medret, azonban elfajult kanyarok át­vágása indokolt. Figyelembe kell venni az átvágá­sok révén nyert nagyobb esést. Az esésnek 1—2%0 között kell maradnia, mert az ennél nagyobb esés­nél a víz a medret újból támadja és vagy túlságo­san mélyíti, vagy a partokat támadva újból ka­nyargósnak indul. Főleg a kavicsos, homokos sza­kaszokra vonatkozik ez, mint pl. Nemesnép község körül, ahol a későbbiekben eséscsökkentő fenékgát beépítése válik szükségessé. A patak szabályos part­éllel építendő ki, a depóniák elterítése mellett gon­doskodni kell a mélypontokon megfelelő befolyók építéséről, nehogy az időnként kiáradó árvíz a pa­tak medrén kívül rekedjen. A meder trapézszelvé­nye, az eddigi munkával ellentétben 1:2 hajlású rézsűkkel építendő ki. A műtárgyak vízügyi szem­pontból megfelelők. A patak kisvize öntözési cél­ra felhasználható. » 149

Next

/
Thumbnails
Contents