Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
A rendezés mindkét alkalommal medermélyítésből és bővítésből állt. Különösen az utóbbi volt erőteljes. A patak rendezett szakaszán a völgyfenék vízrendezése eredményes volt. A rétekről a pangó vizek eltűntek, a talajvízszint is mintegy 0,5 m-el lejjebb szállt és a völgyben a savanyú füvek, helyett újból értékes füvek termettek. Fenntartás hiánya miatt a meder újból benőtt és iszapolódik. A vízszintes és függőleges vonalvezetés jó, de jókarba kell helyezni. Csuzgáló-árok (93) A Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság 1959 évben készült terve tartalmazza Rédics község környéke és belsőségének vízrendezését. A vízrendezés lényege, hogy a községen átfolyó Rédicsi patak árvizét a községen kívül folyó másik patakmederbe, a Csuzgáló patak medrébe terelik át az ún. „Átvezetés” útján. Így az „Átvezetés” a Csuzgáló patak felső szakaszává válik. Az árvíz átterelése után most már a Rédicsi patak a község szűk belsőségén is átvezethető, burkolt kis medrében is kártétel nélkül tud lefolyni. A munka 1959-ben indult meg. A községtől délre eső mederszakaszon („Átvezetés”) 1%-os árvíz kiöntés nélküli levonulását biztosítja a mederben, illetve a töltésen belüli hullámtérben. Az esés csökkentése érdekében az 1 + 818 szelvényben fenéklépcsőt kell építeni. A jelenlegi mederállapot a kiépített szakaszon kielégítő, attól lejjebb azonban főképp a Kebele széles völgyében levő Csuzgáló alsó szakaszán a terv szerinti rendezés szükséges, mert jelenleg a rendezett felső szakasz vize az alsó szakasz rétjeit időnként elárasztja az itteni függőmeder-alakulat miatt. A munka folyamatosan a következő években folytatódni fog, ezzel az alsó szakasz helyzete is megjavul. A Kerka patak (94) A Kerka patak Jugoszláviából érkezve Kotor- mány község határában lép be Magyarországra és Kerkaszentkirály község határában torkollik a Mura folyóba. Jelentős mellékágai közül a kis-Kerkát vagy másnéven Kercát és a Kerka csesztregi ágát vagy árapasztóját is szorosan a Kerkával együtt tárgyaljuk. A Kerka patak alsó szakaszának murai torkolattól Zalabaksáig fenntartására 1901 évben készült terv, tulajdonképpen egy medertisztogatási terv volt, mely sem átvágásokat, sem mederbővítést vagy partbiztosítást nem tartalmazott. A meder hosszelvénye sem volt összefüggően kiképezve, így a meder vízemésztése is változó volt. Az 1930-as évek elején az alsó szakaszra nem egységes átfogó, nagyobb szakaszokat magába foglaló (Dobri-Szécsi- sziget, Szécsi-sziget — Lenti, Lenti — Zalabaksa) újabb, most már inkább rendezési terv készült. Ez a terv már átmetszéseket is tartalmazott és a következő években számos partbiztosítással is bővült. E terv alapján az alsó szakasz minimális rendezése helyenként megtörtént, főleg ott, ahol a mellékágak és holtágak közül ki kellett jelölni a főmedret. A A medervízemésztés növelésére helyenként depónia medert trapézszelvényűre alakították ki átlag 5,0 m fenékszélességgel 1:1,5 hajlású rézsűkkel, a mélység váltakozó volt. Az emésztés 30 m3/s körüli volt. A medervízemésztés növelésére helyenként deponia rendezést végeztek, így Szécsi-szigeten is. Ezt követően 1951. és 1952. években kisebb partbiztosítások készültek Kerkabarabás és Zalabaksa községek belsőségében. Ezek közül a zalabaksai partbiztosítás a községi út mentén cca. 400 m hosz- szon kőbiztosítás és a mai napig is kitűnő állapotban van. 1958. évtől kezdődően a Vízügyi Igazgatóság az eddig még rendezetlen felső szakasszal kezdett foglalkozni. A felső szakasz különösen Cseszt- regtől felfelé az országhatárig eredeti ősállapotban volt, mindössze 1—2 m3/s vízszállítás mellett. A malmok duzzasztása az egyébként jelentős völgy lecsapolását nem tette lehetővé. A felső szakaszon 1958. évben kezdődött a meder- rendezési munka, mely 1959—60-ban folytatódott és folyamatosan jelenleg is halad. Ennek során megépült a 42 + 340 sz. szelv.-től a 44 —f- 000 sz. szelvényig terjedő mederszakasz, 20 m3/s vízemésztésre, általában 1,5 m fenékszélességű 1:1,5 rézsüjű trapézszelvénnyel. Ez a mederszakasz azonban nem állékony a kavicsos talaj miatt. Az 1960- ban korszerű elveken alapuló rendezés már 1:3 rézsüvei és a kisvízi meder biztosításával indult meg. A szakaszon két fenéklépcső épült betonból. Mindkettő elzárható, és így öntözés vagy egyéb vízkivétel céljára alkalmasak. Emésztésük 20 m3/s a bukómagas-'ág 1,05, illetve 1,00 m. Az egyik a 42 + 430 sz. szelv.-ben épült közvetlenül a Csesztregi Kerka-ág betorkollása fölött, a másik pedig a 43+ 300 sz. szelv.-ben egy régi malom duzzasztó helyén. A meder lefelé Zalabaksáig és felfelé az országhatárig folytatólagosan épül ki és ezzel egyidejűleg készül a teljes alsó szakasz korszerű mederrendezési terve is a torkolattól Zalabaksáig. Lendva—Adovány (95) Az érdekeltségi területe nagyrészt Jugoszláv területre esik. A meder állapota kielégítő, csak a fenntartási munkát rendszeresen kell elvégezni. A meder jelenlegi állapotában is vezeti a 10%-os valószínűségű vizeket, ami 42 m3/s. A korábbi rendezések folyamán a kikerült földanyagból szabályos depónia lett kialakítva. Vízhasználat a vízfolyáson nincs. A Medesi patak (101) A patak medrét 1951 évben a 0—1 + 000 sz. között, majd az, 1953 évben 1 + 000 6 + 573 sz. közötti szakaszon folytatólag rendezték. A medervízemésztése 9,5 m3,/s. A rendezésre szükség volt mert a meder a legtöbb helyen erősen feliszapolódott és ezért a völgy vizének levezetésére nem volt alkalmas. A völgy mélyebb területein általában vízállások voltak, mely a területek a rendezés során megjavultak. 131
