Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
ralévő 7 km-es szakaszon is befejeződik kisebb kő vagy rőzse mederbiztosítások kivételével. A meder Q = ll,5 m3/s vízhozamra lett kiépítve a Verna-betorkolás alatti szakaszon. A Ver- na-betorkolás feletti szakasz kiépítése Q = 5,8 ma/s. A rendezés következtében mintegy 4 000 ha posvanyos, vizenyős terület lecsapolása válik lehetségessé, amennyioen a lecsapolóhálózat is kiépül. A tenyesziűöben a kiöntés általában 10 évenként fordul elő, így a termés mennyiségi és minőségi javulása folytán 500 Ft/kh többletjövedelemre lehet számítani. A vízfolyás jelenleg hosszú, egyenes szakaszokból áll, enyhe ívekkel összekötve, a fenékesés is egészen jó. A rézsű 0—6,9 km-ig 1:1,5, innen 1:2, mely a mederállékonyság végett előnyös. A fenékszélesség 2—0,60 m között változik. Szévíz-csatorna (32) Az első rendezés az 1900-as években történt, amely a terület lecsapolhatóságát nem biztosította, ezért új terv készült 1921-ben. Ez mind mélység, mind vízvezetőség tekintetében csak viszonylagos víztelenítést biztosított. A legnagyobb medencének — Zalaszentmihály-—Pölöskefő között — lecsapolhatóságát ez a terv nem tette lehetővé, mert a 7—12 km szelvények között a rossz talajviszonyok miatt a meder állandóan összecsúszott, ezért az 1906-ban alakult társulat e szakaszon facölöpös fenékbiztosítást készített. Ez a biztosítás azóta tönkrement. A meder a 0—7,166 km-es szakaszon Q 10% = 8,9 m3/s méretre lett kiépítve. A rendezés a mező- gazdasági igények kielégítése, a lecsapolás lehetőségének biztosítása végett történt. A csatorna felsőbb szakasza nagyon kis esésű, az altalaj folyós homok és tőzeg, ezért igen költséges fenékbiztosí- tással lehetne rendezési munkát végezni. A csatorna jelenleg évente általában kétszer kiönt. A lecsapolás gravitációsan nem oldható meg a Szévíz jelenlegi magas fenékszintje mellett. Ennek eredményeképpen Búcsúszentlászló felett mintegy 1 000 ha terület savanyú aiocmszalma értékű szénát terem, amit évi cca. 2 millió Ft bruttó csökkenéssel lehet számolni. A csatorna jelenlegi nyomvonala jó. A fenékvo- nalazás a 7 km feletti szakaszon nem megfelelő sem a mértékadó árvíz, sem a lecsapolás biztosítása szempontjából. A 10.5—20.0 km közötti szakasz esése O,l%0, helyenként még kisebb. A felső szakasz rendezése a költséges fenékbiztosítás miatt, valamint azért, mert érdekeltségi területe nagy részén tőzegkitermelés folyik — igy a mezőgazdasági termelésből kiesett — illuzórikussá, gazdaságtalanná válik. Csurgó patak (34) Mederrendezés 1959—60-ban történt. 0—2,1 km-ig teljes Q = 17,0 m3/s vízhozamra épült ki, mivel egy összefüggő 353 ha területet kellett mentesíteni a külvizektől. Az említett terület lecsapolóhálózata is teljes egészében elkészült. 2,1 km-től a patak lecsapolás végett épült ki. A baki Á. G. barnakpusztai lecsapolása keretén belül épült ki az említett méretekkel a Csurgó patak. Az egész munka beruházási költségéből 10 évi megtérülési időtartamot alapul véve 469 Ft/kh/év költség jut. Műtárgyak a szükséglet szerint épültek. A lecsapolóhálózat teljesen elkészült nyílt árokrendszerrel. Lánzsás patak (38) A vízfolyás felső szakasza torrens jellegű, így sok hordalékot szállít, ezért az alsó szakasza függő- medrú. A mederrendezés 1930-ban történt a 0—5,6 km szelvények között. A vízfolyás helyszínrajzi vonalvezetése jó, de a magassági vonal vezetése nem megfelelő. A fenntartási munkák elhanyagolása miatt gyakoriak a kiöntések. Foglár-csatorna (39) Az első rendezés az 1890-es években történt 5 m3/s vízemésztésre. Az évenkénti fenntartási munkán kívül 1949-ben mederbővítést hajtottunk végre átlagosan 6,0 m3/s vízemésztésre. A rendezés célja a kiöntések gyakoriságának csökkentése és a terület lecsapolhatóságának biztosítása. Ez azonban csak rövid időre javít a helyzeten. Végleges megoldás a melléktorrensek lépcsőzése, vízmosások megkötése és az agronómiái módszerekkel alkalmazott talajvédelem. A nagyfokú hordalékfeltöltődés miatt a meder több helyen füg- gőmedrűvé vált és minden nagyobb esőzés alkalmával kiönt. A vízfolyáson lévő hidak állapota vízügyi szempontból megfelelő. Bárándi patak (63) Az 1955—56-ban történt rendezés célia a kiöntések gyakoriságának csökkentése és helyenként kialakult vonalerózió megszüntetése. A rendezés folyamán a helvszínraizi vonalvezetést megtartottuk, de az egyenlőtlen esést fenékléDcsők beénítésével egyenletessé a talaira megengedhető értékre alakítottuk ki. A kialakított esés és keresztszelvény mellett a meder állékony és ez ideig semmiféle elfajulás nem tapasztalható. A rendezés a II. kategóriájú szakaszra terjedt ki. Berdai vízfolyás (65) A vízfolyás völgyfenéki területe a feliszapolódott meder miatt lefolyástalanná vált és elposványosodott. Galamboki vízfolyás (68) A vízfolyás alsó szakaszán egy vízimalom épült, amely jelenleg már nem működik. A nagyobb esés elérése érdekében az alsó szakaszon magasvezetésű csatornaként alakították ki, aminek következtében a környező területek elvizenyősödtek. Galambok község felett vízmosás jellegű a vízfolyás és a hor17 2 TVK 129
