Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
Az öblözetben jelentős hosszúságú új csatorna létesítése szükséges, hogy a megfelelő sűrűségű belvízcsatornahálózat kiépüljön. A Zala mentén új főcsatorna építése szükséges, torkolatánál zsilippel és szivattyúállással, a jelenlegi több kisebb zsilip helyett. A Zalaszabari-patak a külvízgyűjtőről érkező vízfolyás, erősen hordalékos, torkolati szakaszán a töltések a feliszapolódás időszakos kiemeléséből épülőben vannak. A töltések kiépítése után a patak felső szakaszán a hordalékképződést meg kell szüntetni és a patakot visszatöltésezett külvízcsatorna- ként a Zalába bekötni. Ezzel az öblözet két részre oszlik, amit már a csatornahálózat kiépítésénél figyelembe kell venni. Az öblözet vízpótlása nem oldható meg gazdaságosan. A 6/i számú bárándi-öblözet területe 440 ha, amelynél a külvízgyűjtőtől nincs elválasztva a 261 ha nagyságú mélyártér. Talaja még tőzeges, a talajvízszint szabályozás a belvízcsatornahálózat segítségével történik, de vízpótlás nélkül. Az Öblözetet határoló külvízcsatornák kiépítendők a 2%-os árvízszintre. A főcsatorna torkolatánál szivattyúállás építése szükséges. A 6/j számú esztergályi-öblözet területe csekély, mindössze 137 ha, amelyből 76 ha nagyságú a mélyártér. Meglévő csatornahálózatának bővítése szükséges a belvízlevezetés és talajvízszintszabályozás érdekében. Vízpótlás nem lehetséges, meglévő szivattyúállása megfelelő. A határoló külvízcsatornák a 2%-os gyakoriságú árvíz levezetésére építendők ki. Ugyancsak a kis öblözetekhez tartozik a 207 ha kiterjedésű 6/k jelű buberki-öblözet, 65 ha mélyártérrel. Csak meglévő csatornahálózatát kell bővíteni, a szivattyúállása megfelelő. A csatornahálózat biztosítja a talajvízszint szabályozást is, vízpótlás biztosítása nem lehetséges. A határoló külvízcsatornák a 2%-os gyakoriságú árvízre kiépítendők. A 6/1 számú zalaapáti-öbölzet 700 ha kiterjedésű területéből csak 298 ha a mélyártér, a külvízgyűjtő leválasztása még sem oldható meg gazdaságosan az öblözet hosszan elnyúló alakja miatt. Meglévő csatornahálózatának sűrűsége megfelelő, csak bővítésük szükséges. A több kisebb toroklati zsilip helyett a csatornák összekötése és két nagyobb zsilip építése szükséges. A belvízcsatornák a talajvízszint szabályozást is biztosítják, vízpótlásuk nem oldható meg. Egy további szivattyúállás építése is szükséges. A határoló külvízcsatornák kiépítendők a 2%-os gyakoriságú árvízre. A 6/m számú bókaházi-öblözetben az eredeti tőzegtalajt már csaknem teljesen befedi a domboldalakról lesodort hordalék. Talajvízszintszabályozásra nincsen szükség. Az öblözet területe 106 ha, ebből a mélyártérre esik 40 ha. Csatornahálózata bővítendő és új csatorna létesítése szükséges. Az öblözetekben végzendő földmunkáknak mintegy fele végezhető gépi munkával, a kis csatornák megfelelő gép hiányában csak kézi földmunkával készíthetők el. A csatornákon a közlekedést biztosító műtárgyakon kívül jelentős számú zsilip építése is szükséges, melyek a víz visszatartását és a talajvízszint szabályozását segítik elő. Az öblözetek rendezése gazdaságos, figyelembevéve azt, hogy a csekély értékű területek a vízrendezés után magas hozamot biztosító belterjes mező- gazdasági művelés alá kerülnek. 3.33 A BELVÍZVÉDEKEZÉS KERETTERVE A Zala-jobbparti belvízöblözetekben a tözegtalaj mezőgazdasági hasznosítása érdekében egy rendkívül sűrű belvízcsatornahálózat épül ki a szükséges műtrágyákkal, melyek segítségével a talajvízszintet a terepszínt alatt optimális mélységben kell tartani. A vízrendszer helyes üzemeltetése igen gondos és körültekintő munkát igényel, az üzemelő szervezet és a segédlétesítmények széleskörű kiépítését kívánja meg. Az öblözeteket 4 csatornaőr járásra kell felosztani, úgymint: 1. a vörsi-öblözet és a sávolyi — zimányi- öblözet egy része, 2. a sávolyi—zimányi-öblözet fennmaradó nagyobb része, 3. a sanyari, zalakarosi, garabonci, radai-öblözetek, 4. a zalaszabari, bárándi, esztergályi, buberki, zalaapáti és a bókaházai öblözetek csatomaőrjárása. Az üzemelés idejére a sá- volyi—zámányi-öblözetbe segédőröket is kell szervezni. Raktárral és melléképületekkel ellátott csatornaőrtelep építése szükséges a sávolyi—zimányi öblözetekben 2 db, a sanyari és a zalaszabari öblözetekben egy-egy db. A csatornaőri telepeket be kell kötni a meglévő védelmi távbeszélőhálózatba. Ki kell építeni a területen a talajvízszint észlelő kutak hálózatát és meg kell szervezni a leolvasó és jelentő szolgálatot. Növelni kell a hordozható szivattyúk és motorok számát; 5 db szivattyú gépegységre van még szükség a meglévő készleten felül. Megszervezendő a belvízgépek üzemelő személyzete, elsősorban az érdekelt termelőszövetkezetek gépészeinek bevonásával. A csatornaőri telepek raktárait fel kell tölteni a szükséges védelmi anyagokkal és eszközökkel. Az egyes öblözetekben a várható éves belvízvédekezési költségek az öblözet kiterjedésének és kiépítési fokának megfelelően változnak. A kis öblözetekben, ahol a vízpótlás nem oldható meg a várható költségek alacsonyak, 10 m Ft és 60 m Ft között változnak. A sávolyi—zimányi öblözetekben, — ahol a vízpótlás is megoldást nyert és a talajvízszint szabályozása, illetve állandósítása az üzemelési szervezet széleskörű kiépítését és gyakori szivattyúüzemet igényel — a belvízvédekezés várható költsége magas, mintegy 900 m Ft. A Kis-Balaton belvízrendszer jelen keretterv területére eső Zala jobbparti részén a várható éves belvízvédekezési költség 1230 m/Ft. A költségek túlnyomó része a szivattyúk üzemköltségéből adódik. 3.33 A TALAJVÍZSZINT SZABÄLYOZÄS KERETTERVE A Zala jobbpartján valamennyi öblözetben szükséges a talajvízszint szabályozása. Az áteresztő tőzegtalajban a beszivárgás gyors, ezért a belvízszint egyben a talajvízszintet is jelenti. A mezőgazdaság igénye a belvizek gyors levezetése, mert a talajba szivárgott vizek károsan tartós talajvízszint emelkedést okoznak, mivel a tőzegtalaj csak igen las120
