Délnyugat-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 2., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

kell ölelnie a tervezett műszaki beavatkozások várható következményeivel, illetve ezek irányításának lehetőségével foglalkozó vizsgálatokat is.

A hidrológiának a 2.1 és 2.2 pontban ismertetett legközvetlenebb rokontudományai — a földtan, talajtan és éghajlattan — kutatási területén a korszerű vízgazdálkodás megvalósítása érdekében szükséges legközelebbi teendőket az 1.21 pontban körvonalaztuk, összefoglalva: e kutatásoknak egyrészt a víz természetes körforgásának egyre jobb megismerését s a különböző szaktudományok felőli megvilágítását kell célozniok, másrészt a körforgásba való technikai beavatkozások lehetőségeit és következményeit kell felderíteniük. E téren különösen sokat várunk a rokontudományoknak a hidrológia határát súroló, vagy éppen átlépő ágazataitól, — így a vízföldtantól, a talajtannak a talajok vízháztartásával és az erózióval foglalkozó részeitől s az éghajlattannak a párolgási- és csapadékviszonyokat vizsgáló, különösen pedig a csapadékelőrejelzést szolgáló kutatásaitól.

A vízgazdálkodás közvetlen alapját képező hidrológiai ismereteket a 2.3 és 2.4 pontban mutattuk be, a vonatkozó kutatásokról pedig az 1.22 pontban — elsősorban a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet munkájának ismertetésével — számoltunk be. Az e téren reánk váró, rendkívül sokrétű teendőket a távlati tudományos kutatási fejlesztési tervbe illeszkedő munkaterv rögzíti.

Az alapvető hidrológiai kutatások a felszíni és felszínalatti vízkészletek mennyiségi és minőségi felmérése, a megtörtént számbavételek pontosságának, megbízhatóságának fokozása érdekében folynak: magukban foglalják az adatgyűjtés ki- terjesztésére, jellemzőbbé tételére irányuló intézkedéseket csakúgy, mint azokat a teendőket, melyek ezen adatanyag egyre használhatóbb feldolgozása, általános összefüggések és tudományos következtetések levonására alkalmasabbá válása érdekében szükségesek. E téren legégetőbb teendőink a következők:

a) a hidrológiai észlelőhálózat fejlesztése,

b) a vízrajzi szolgálat műszer- és mérőfelszerelésének korszerűsítése, végül

c) a vízrajzi szolgálat decentralizált jellegű bővítése s ennek érdekében a hidrológus-képzés megoldása.

A felszíni vízkészlet további feltárása mellett különösen fontos a felszínalatti készletek — s ezen belül is a jelenleg legkevésbé ismert vízféleség, a rétegvizek — mennyiségének és törvényszerűségeinek meghatározására irányuló kutatómunka.

A természetes viszonyokat tanulmányozó kutatás mellett természetesen szükség van a műszaki beavatkozásokkal kapcsolatos vizsgálatokra is. Az árvízvédekezéssel kapcsolatos megvalósult kutatásokat így — az igényekhez igazodva — tervszerűen a belvizekkel és az öntözésekkel kapcsolatos kutatások követik. A felszíni és felszínalatti táro- zási lehetőségek további számbavétele, a vízgyűjtőterületek összefüggő, egységes rendezési tervei módszerednek kidolgozása, a vízgazdálkodás létesítményeinek legcélszerűbb kialakítását vizsgáló vízépítési kutatások végzése, a szorosabb értelemben vett vízkészletgazdálkodás egységes módszereinek kialakítása és végül a vízgazdálkodással összefüggő közgazdasági kutatás alapjainak lerakása még a hazai alkalmazott kutatómunka soronkövetkező feladatai.

Az elméleti és módszertani kutatások eredményei nem helyhezkötöttek, hanem általános érvényűek, így sokszor a külföldtől is átvehetők. A hazai viszonyokat viszont feltétlenül magunknak kell feltárnunk.

Mivel csak ismert tényezőket tudunk gazdaságosan kihasználni vagy javunkra irányítani, a természeti tényezőknek, azok törvényszerűségeinek és az emberi tevékenységgel kialakuló kölcsönhatásainak jobb megismerését célzó tudományos kutatásokra a tervgazdálkodás s ezen belül a tervszerű vízkészletgazdálkodás megvalósulásával egyre felelőségteljesebb feladatok hárulnak.

99