Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
Ausztria területén, lévő magyar területek árvédelmi érdekeit szolgáló művek a következők: A nickelsdorii osztómű a Lajta folyó árvizeit tereli az árapasztó csatornákba. A második világháború utáni helyreállítását a.z osztrák Fél végezte el magyar költségek terhére. A Locsmándi duzzasztóműnek is árvédelmi jelentősége van. mert a Répce árvizeit tereli az Asás-csa- tornába. Az árvédelem érdekében szükséges, hogy a jövőben az árvizek előrejelzésére vonatkozóan is bővüljenek kapcsolataink. A Fertő tó szabályozásának kérdése szintén közös érdekű feladat. Mindkét fél részéről több tanulmány és javaslat készült. Legfontosabb feladat a ló vízszintjére vonatkozó megállapodás mielőbbi létrehozása. A tó vízszinének szabályozására létesült 1956. évben a Fertőszéli zsilip. A tó vizének a szél hatására, magyar terület felé való átnyomódása esetén az elöntés ellen un. „polder gátak” védik a mélyebb fekvésű területeket és a gátak mögött átszivárgó vízieket övárkok vezletik a Fertőszéli zsilip mögött a Hanság-csatornába. A Fertő tó szabályozását és vízhasznosítását a III. fejezet és a IV. fejezet ismerteti. A Rába folyó szabályozási kérdéseire ez ideig még nem került sor. b) Bél-vízgazdálkodásra vonatkozóan az 1929. évi és az 1956. évi Egyezmény rendelkezik. A volt Rába szabályozó Társulat területéből Ausztriához csatolt jelentős kiterjedésű belvízártér a Hanság—Rába belvízrendszerre támaszkodik. Ezért mindazok a magyar területen lévő belvízcsatornák és vízfolyások, melyek az osztrák területről vizeket vezetnek le: közös érdekűek, fenntartási és fejlesztési költségeit meghatározott arányban mindkét Fél közösen; viseli. Ezek a csatornák és vízfolyások a következők,: Ikva folyó medre 10,3 km hosszban a műtárgyakkal, Hanság-csatoma medre 38,7 km hosszban a műtárgyakkal, a Pomogy—bánfalusi-, Feldse—pomogyi- és Zikisch-esatornák, valamint ezek műtárgyai és a Rábca folyó medre 27,4 km hosszban. A Hanság-csatorna nemcsak vízelvezetési célokat szolgál, mert a csatornáin még a Rábaszabályozc Társulat idejében Fertőszélnél, Pomogynál, Kapuvárnál és Mosonszentjánosnál duzzasztóművek létesültek, melyek feladata a Fertő tó felől érkező vizek visszatartása volt, hogy szárazságok idején a Hanság altalajvízhiányát pótolni tudják. A közelmúltban a magyar Fél a Hanságra vízgazdálkodási tervet készített, mely szintén tartalmaz közös érdekű munkákat. A terv közös érdekű vonatkozásainak letárgyalására ez ideig még nem került sor. A terv ismertetését a IV. Belvízgazdálkodás c. fejezet tartalmazza. A közös érdekű belvízi művek fenntartását ez ideig a magyar Fél látta el és az osztrákok a költségekhez hozzájárultak. 1962. évben ettől eltérően a kapcsolatok fejlődése folytán a Hanság-csatorna depóméinak rendezésénél az osztrák Fél a reá eső munkarészt természetben végzi el. cü Kisvízfolyások és vízgyűjtőterületek rendezéséről az 1956. évi Egyezmény rendelkezik. Az Egyezmény hatálya elsősorban a határt képező, a határt metsző és mindkét ország területén a határ vonalától számított hat—hat kilométeres sávban lévő vizekre terjed ki. A Pinka állapotfelvétele a közelmúltban elkészült. Mindkét Fél elkészítette hidrológiai tanulmányát és a szabályozásra vonatkozó javaslatát is, melyek egymáshoz viszonyítva lényeges eltéréseket mutatnak, ezért újabb közös szabályozási javaslat kidolgozása szükséges,. A Pinka mielőbbi szabályozása a magyar mezőgazdaság fontos érdeke. 1956- ban az erősen elfajult mederszakaszokon közös tisztogatási munka folyt. A Strém patak állapotfelvétele 1963—1964. évben készült el. Rendezése kapcsolódik a Pinka rendezéséhez, szabályozási javaslata is ahhoz kapcsolódva készíthető el. Az, osztrák Fél a patak felső szakaszán már végzett kisebb miértékű szabályozást. 1956-ban a határmenti szakaszon közös tisztogatási munka folyt. A szabályozásra vonatkozóan az osztrák Fé! tanulmánytervet is készített. A Láhn patak magyar területre eső szakaszát a magyar Fél 1956—1960 között rendezte. Az osztrák Fél pedig a patak felső szakaszát árapasztó csatornával összekötötte a Lapinccsal. Ezek után kb. 50 ha osztrák terület vízlevezetése érdekében szükséges csatlakozó meder kiépítése van hátra, 350 fm hosszban, melyre 1962-ben kerül sor. A Répce, Gyöngyös és Lapines rendezésére csak a jövőben, kerül sor. Az 1956. évi Egyezmény megkötése előtt a határvidék kisvízfolyásainak tervszerű szabályozása sehol sem történt meg, csak a külügyminisztériumok útjián esetenként közölt kisebb helyi határmenti panaszok orvoslására került sor. d) Öntözéssel kapcsolatban a határügyeket rendező szerződés és az 1956. évi Egyezmény rendelkezik. Az általános kötelezettségek értelmében a felek a szorosabb értelemben Vett határvizek mesterséges beavatkozással nem növelt természetes vízhozamának fele részével — a szerzett jogok sérelme nélkül —I szabadion rendelkeznek. Az öntözésnek, elsősorban magyar szempontból van jelentősége, Ausztriában csak kisebb területek öntözésére van megfelelő lehetőség. Már a jelenben is, de a jövőben mégin- kább felmerül a Fertő tó vízével való öntözések kérdése, mely a Fertő tó vízszabályozásával kapcsolatban fog közös tárgyalás alá kerülni. Az 1956. évi egyezmény értelmében Ausztria biztosítja azt a jogot, hogy a magyar Fél a Kis-Lajta vizét a márialigeti öntözésekre Való felhasználás céljából osztrák területen a Rétárokba vezesse1. Biztosítja továbbá, hogy az Összekötő-főcsatornát nem fogják a Kis-Lajta árvizeinek a Rétárok-csator- nába való vezetésére felhasználni. e) Halászati vízhasznosításssal kapcsolatban a határügyeket rendező szerződés; intézkedik, mely szerint a halászati felügyeletet mindegyik állam a saját területén gyakorolja. Halászati szempontból legnagyobb jelentősége a Fertő tónak van. A Fertő tó halállománya az erős vízszin ingadozás következtében a két világháború közti időben, nagymértékben elpusztult. A Fertő tó halászati vízhasznosítási kérdésének 444
